Miért nem tértek át az állomástávolságú közlekedésre?

Nem sokat hallani a hétfői vonatbalesettel kapcsolatban az úgynevezett állomástávolságú közlekedésről, holott ez a mechanizmus elvileg segíthetett volna elkerülni a tragédiát. Félelmetes, hogy egy kollégára akarják hárítani a felelősséget – közölte az MNO-val egy mozdonyvezető. • Még lélegeztető gépen az egyik sérült• Elkerülhető lett volna a tragédia – vizsgálják, ki a hibás• Nem jött be neki – Szabó Pálnak csak ürügyre volt szüksége?

Állomástávolságú közlekedés – ez a szóösszetétel nem igazán szerepelt a híradásokban a hétfői halálos áldozatokat is követelő vonatbalesettel kapcsolatban. És talán pontosan ez a működési forma biztosíthatta volna a tragédia elkerülését, amikor is már a baleset előtt egy órával nem működött az úgynevezett biztosítóberendezés. A vizsgálat éppen arra irányul, hogy kiderüljön, mi történt – ennyit mondott az MNO-nak Sigulinszki Tibor. A MÁV szóvivője nem tud többet mondani, mint amit eddig a sajtó közölt.

A közlekedésbiztonsági szakemberek független szakmai vizsgálatot indítottak a hétfői, négy halálos áldozatot követelő vasúti szerencsétlenség miatt; azt vizsgálják, hogy miért nem állította meg a vonatbefolyásoló berendezés a személyvonatot, amikor az gyorsítani kezdett, vagy történt-e tudatos beavatkozás a működésébe – jelezte kedden a Közlekedésbiztonsági Szervezet.

A KBSZ szakemberei már túl vannak a helyszíni szemlén; a tragédiát megelőző egy órában nem működő biztosítóberendezés működésképtelenségét műszaki meghibásodás, egy föld alatt futó kábel zárlata okozta – vonták meg a konklúziót a szakemberek. „Egy ilyen véletlen műszaki meghibásodás önmagában még nem vezethet szükségszerűen balesethez, amennyiben az érintett személyzet követi az ilyen esetekre érvényes speciális szabályokat”. Állítják, nem találtak olyan műszaki meghibásodásra utaló jelet egyik vonaton sem, amely megmagyarázná a balesetet.
Érdekes, hogy senki nem utal a már említett állomástávolságú közlekedésre. Ezt azt jelenti – mint ahogyan az MNO-nak megküldött levelében egy mozdonyvezető kifejti –, hogy amíg az előző vonat nem ér be a következő állomásra, „addig nem indítható másik vonat”.

Jelen esetben pedig másról sem hallani, mint hogy „meghibásodott a biztosítóberendezés”. Vagyis ha ez előáll, akkor elvileg – feltehetőleg pontos útmutatások, mechanizmusok alapján – át kell(ene) állni az állomástávolságú közlekedésre. Erre azért van szükség, mivel ebben a helyzetben nincsen információ az állomásközben található vonatokról, így a hátsó vonat végül is „vakon”, biztosítás nélkül követné az előtte haladó szerelvényt. Ezt a lehetőséget pedig – mint olvasónk tájékoztat, aki egyébként sérelmezi, hogy láthatólag igyekeznek ráverni a balhét egy mozdonyvezetőre –, a követést, illetve egy esetleges balesetet az állomástávolságú közlekedés kizárja, mivel nincs előtte vonat, és a „hibás jelzéseket nem kell figyelembe venni”.