Gépkocsikra közjegyzői okirat nélkül is bejegyezhető lenne zálogjog

Nyitottabbá válnak az állam pénzügyi, gazdasági kapcsolatait és módosulnak a zálogjogi szabályok, egyebek között úgy, hogy a jövőben a hitelezők közjegyzői okirat nélkül is jegyezhetnének be zálogjogot gépkocsikra. Ezeket is tartalmazza a PTK módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet Draskovics Tibor igazságügyi miniszter nyújtott be csütörtökön az Országgyűlésnek.

A javaslat alapján az államháztartás alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt – ide értve a támogatási szerződésekből eredő fizetési kötelezettséget is –, a kamatfizetés mellőzésére, vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamat fizetésére irányuló szerződési kikötés semmis, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az államháztartás alrendszereiből nyújtott támogatások felhasználására kötött szerződésekben is. Az indoklás szerint a pénzügyi szféra és a gazdaság jelenlegi helyzetében kiemelkedő fontosságú, hogy az állam pénzügyi, gazdasági kapcsolatai nyitottak legyenek, a vagyoni jogviszonyokban résztvevő állam ne hivatkozhasson az üzleti titokvédelemre vonatkozó szabályokra. Ugyanakkor az államháztartás alrendszereivel pénzügyi, illetve gazdasági viszonyba kerülő magánszemélyek, jogi személyek és más jogalanyok minden esetben hozzájuthassanak a javukra teljesítendő pénzszolgáltatás kamataihoz, akár az ügyleti, akár pedig az ügylet késedelmes teljesítése esetén járó késedelmi kamatokról van szó.

A zálogjogi szabályok módosításának egyik indoka, hogy nem egyeztethetők össze a gépjármű-kereskedelem és a gépjármű-finanszírozás gyakorlatával, így a zálogjog helyett a finanszírozók más, biztosítéki célú konstrukciók alkalmazására kényszerülnek, amelyek azonban sem a hitelező, sem pedig az adós számára nem nyújtanak kellő biztonságot. A zálogjogot azért nem alkalmazzák a gépjármű-finanszírozás körében hitelbiztosítékként, mert a hatályos szabályozás szerint az ingó jelzálogjog alapítására irányuló szerződés érvényességi feltétele a közjegyzői okiratba foglalás. Ez egyrészt aránytalan többletköltséget jelent, másrészt azt igényli, hogy a szerződő felek együttesen jelenjenek meg a közjegyző előtt. A gyakorlatban ugyanakkor a szerződéskötésre a finanszírozó képviseletében, annak ügynökeként eljáró gépjármű-kereskedőnél kerül sor. Így a gépjármű-finanszírozás szokásos üzletmenetével a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása – az ezzel járó költségek, illetve adminisztratív terhek miatt – nem fér össze.

Ebben a körben ezért a javaslat célja az, hogy az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dolgot terhelő jelzálogjog a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása nélkül is alapítható legyen, és ezzel az e követelménynek ez idő szerint maradéktalanul megfelelő ingók, vagyis a gépjárművek fedezete mellett történő hitelnyújtás biztonságosabbá váljék. Ennek következményeként érhető el az, hogy a hitelezők az e célra legalkalmasabb jogintézményt, a zálogjogot alkalmazzák követelésük biztosítására. A javasolt szabályozás szerint az ilyen módon, vagyis erre alkalmas azonosítói által egyedileg meghatározott gépjárművek elzálogosítása esetében a zálogszerződés magánokirati formában is érvényes lenne, és a magánokiratba foglalt zálogszerződés alapján is sor kerülhetne a zálogjogi nyilvántartásba való bejegyzésre. A módosítások természetesen nem érintik az ún. „flottazálogjogot”, aminek bejegyzésére továbbra is csak közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés alapján lesz lehetőség.

(MTI)