Ludwig Emil: A sötét sisakot viselő, azonosíthatatlan verőemberek – és pozsonyi parancsnokaik – csupán azzal töltötték a szombat délutánjukat, amit amúgy is a legjobban szeretnek csinálni: adni egy jót a magyaroknak. Hadd okuljon a jó öreg (cseh)szlovák gumibotból a területrabló, elnyomó, rebellis, szittya, cigány, nacionalista, fasiszta vagy ’56-os ellenforradalmár (nem kívánt törlendő) fajtája! Amúgy is következmények nélkül – mint 1992-ben a Slovan elleni Fradi-meccsen, a magyar belügyi kollégák informális segítségével – levadászhatják a magyar nemzetiszín és egyéb „irredenta” zászlókkal hadonászó huligánokat. Úgy sem védi meg őket senki, vélhetik még azután is, ha a magyar kormány egy nap hallgatást követően vizsgálatot követelt. Különben is – göcöghetnek a Slota-, Fico- és Meciar-féle politikusok –, mitőlünk csak ugyanazt kapták ezek a bajkeverő magyarok, amit odahaza is meg szoktak kapni a saját rohamrendőrségüktől. Mint például 2006. október 23-án Pesten, a forradalom ötvenedik évfordulóján…
(Magyar Nemzet, 2008. november 3.)
