Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Yassin Musharbash és Severin Weiland Bajorország nem kíván guantánamói menekülteket befogadni című cikkében ismerteti a foglyok befogadásáról folyó vitát. Robert Gates amerikai hadügyminiszter három nappal ezelőtt megtette a vitatott terroristabörtön bezárására az első lépéseket. Mindeddig egyedül Portugália jelezte az EU-tagállamok közül, hogy kész néhány foglyot befogadni az ott őrzött 250 személyből.
Miután Németország is jelentkezett, Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter egy belső utasításában elrendelte a foglyok befogadásának jogi, közigazgatási és politikai kérdéseinek tisztázását. Ezt megerősítette Jens Plötner külügyi szóvivő is. A miniszteri tájékoztatás egyúttal politikai jelzés is. Amerikai emberjogi aktivisták már egy hónapja azért kampányoltak a berlini külügyben, hogy Németország vegyen fel guantánamói foglyokat. Itt elsődlegesen harmadik állam polgárairól van szó, de hontalanokról is. Ebbe a kérdésbe azonban a tartományoknak is van beleszólási joguk. Christoph Ahlhaus (CDU) hamburgi belügyi szenátor olyanok felvételét tartja elképzelhetőnek, akik ártatlanok, vagy akik a német jogrend szerint már leülték büntetésüket.
Ugyanakkor Joachim Herrmann bajor belügyminiszter kijelentette, nem érti, miért kellene minden további nélkül olyan személyeket beengedni a tartományba, akiket az amerikai kormány veszélyességük miatt fogva tartott. „Szintén nem láthatóak a Szövetségi Köztársaság érdekei egy ilyen eljárásban” – fogalmazott a keresztényszocialista politikus. Most egyelőre tárgyalások következnek a szövetségi állam és a tartományok között, az EU tagállamai között, valamint az EU–Egyesült Államok viszonylatban. Steinmeier mégis elégedett lehet, hiszen utasításával elindított egy vitát. Lehetséges, hogy a témáról már a januári EU-külügyminiszteri konferencián vitatkozni fognak.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Günther Bannas Az ikon című cikkében emlékezik a mai napon 90. életévét betöltő Helmut Schmidtre, a szövetségi köztársaság egykori kancellárjára. Válságos időkben Helmut Schmidt egyfajta reneszánsznak örvendhet, melyről részben ő, de nem kevésbé utódai tehetnek. A kancellár magát némi szerénykedéssel az állam „első alkalmazottjának” nevezte. Ő nagy irányítónak és válságmenedzsernek számított, olyannyira, hogy a politikából történő távozásakor feltették a kérdést, mi marad belőle a történelem számára.
Konrad Adenauer a szövetségi köztársaság nyugati integrációját jelentette, Willy Brandt a keleti politikát. De Schmidt? Az olajválság kezelője, megküzdött a terrorizmussal, előre látta Kína gazdasági felemelkedését, s az euró bevezetését is előkészítette az Európai Valutarendszerrel (EWS). Egykor ez kevésnek tűnt, ma már ezt másként látják. Ebben persze szerepet játszott a nosztalgia is, hiszen a hetvenes évek, Schmidt kancellársága az emelkedő reálbérek és a növekvő nyugdíjak időszaka volt. Négy életrajz jelent meg az idén Helmut Schmidtről. Közte saját könyve, a Szolgálaton kívül, és felesége Mesélj már a múltról című írása egészen előkelő helyen állnak a bestsellerlistán.
Ma kultuszfiguraként tekintenek Schmidtre: erős vezető volt, remek szónok, államférfi és publicista, aki kész volt dönteni, akaratát keresztülvinni – írja a napilap. Helmut Schmidt megélheti, hogy az emberek arról beszélnek, korábban minden jobb volt. Egy generációnyi idővel ezelőtt – 1982-ben (a szerk.) – távozott a hatalomból. A múlt átértelmezése az ő időszakát is elérte. Az atomerőmű-barát politikája elleni tiltakozásokat, az általa javasolt NATO kettős határozat elleni tüntetéseket, a takarékossági politikájával szembeni ellenkezést ma már a történelem homálya fedi. Az egykori tiltakozók mára már megváltoztatták véleményüket.
A később születettek számára olyan időkről tud beszámolni, amikor az olajválság idején vasárnapi közlekedési tilalom miatt üresek voltak az autópályák. Tud Brezsnyevről, Carterről mesélni, Adenauerről, a godesbergi pártkongresszusról, a világháborúról, arról az időről, amikor az SPD több mint 40 százalékot kapott a választásokon. Ha a pártja kancellárjelölteket választ, akkor őt az első sorba ültetik, mintha áldása szükséges lenne. Gerhard Schröder kikérte a tanácsát, ugyanezt teszi Frank-Walter Steinmeier is.
Már korábban is úgy gondolt rá a CDU, hogy Schmidt jó kancellár – sajnos egy rossz párt színeiben. A fiatal szociáldemokraták akkor pont fordítva vélekedtek. Ennek az lehet az oka, hogy Schmidt szöges ellentétét képviseli a jelenlegi viszonyoknak. Egész életében egyetlen nővel élt házasságban. Egy kancellár, aki Karl Popperre és Immanuel Kantra hivatkozhat, és valóban olvasta őket. Valaki, aki a kancellárságot hivatásnak tekintette anélkül, hogy felháborította volna az embereket.
Schmidtnek kora miatt – hiszen legtöbb politikai ellenfele már halott – nem kell hallgatnia, hogy ő is megszegte ígéreteit. Nem kell azokkal a vádakkal szembeszállnia, hogy nem törődött a fejlődő országokkal és a környezetvédelemmel. Azt a mondatát, hogy „Akinek víziói vannak, az menjen orvoshoz”, 1980-ban gonosz megjegyzésként értékelték. Ma már ezt is sokan átértelmezik. Most már érvényes rá saját mottója: „A politika pragmatikus cselekvés erkölcsi célok érdekében.”
