Halterner Zeitung
A Ruhr-vidéki napilapban Thomas Aschwer Budapest Bochum helyett című cikkében ismerteti a BP/Aral Magyarországra települési terveit. „A terv megvalósítása esetén ez Bochum számára komoly téma lenne. Ezzel tisztában vannak a kollégák” – nyilatkozta Michael Flegel, a cég üzemi tanácsi és európai elnöke, aki kiváló rálátással rendelkezik a konszern aktivitására. Az angol olajcég azt tervezi, hogy alapjaiban átalakítja szervezetét, különböző aktivitásait Budapesten foglalja össze, ami nem maradna következmények nélkül németországi központjukra és a bochumi 1200 munkahelyre sem. „Számokat mondani most komolytalan lenne” – nyilatkozta Flegel, és egyúttal elutasított minden előrejelzést a lehetséges átalakulással kapcsolatban. Mindenekelőtt azért, mert az alapvető döntés még nem született meg a budapesti Business-Center elképzelésével kapcsolatban.
Süddeutsche Zeitung
A müncheni napilapban Matthias Drobinski Bonyodalmakkal teli kapcsolat című cikkében ismerteti a békére idomított németek dilemmáját, ha véleményt kívánnak alkotni a palesztin-izraeli konfliktusban. A múlt szombaton közel 7000-en tüntettek Brémában az izraeliek gázai katonai akciója ellen. A YouTube-on lehet hallani, amint a résztvevők – jó részük az arab térségből érkezett – azt kiabálják: „Gyermekgyilkos Izrael” és „Zsidók, kifelé Gázából”. Zsidók kifelé – ez Németországban borzasztóan hangzik. Megdöbbenve elhatárolódott ettől a rendezvényt szervező Brémai Békefórum nevű alakulat, de ennek ellenére megmarad annak a kellemetlen érzete, hogy antiszemitákkal közösen léptek fel. A hétvégén ismét ezrek mennek ki az utcára, hogy tiltakozzanak az izraeli katonai csapások ellen. A legtöbben tisztességes szándékkal, de nem mindenki a legjobb társaságban.
Szabad, lehet egyáltalán Németországban Izraelt bírálni? Anélkül, hogy az illető Izrael-ellenesnek, vagy akár antiszemitának ne számítson? Természetesen lehet, s ez megtörténik. Németországban véleményszabadság van, még ha kihegyezett, egyoldalú, vagy akár téves is. Németországban nehezebb, mint másutt az izraeli politika bírálata, nehezebb, mint Izraelben. A legyilkoltak története miatt az a szó, hogy „gettó”, másként hangzik egy német szájából, mint mondjuk egy amerikai tüntetőéből. Norbert Blüm (CDU) és katolikus püspökök keserűen megtapasztalták ezt, amikor izraeli látogatásukkor ezt a kifejezést a szájukra vették. Mert az Izrael-közeliség a német államrezon része, amint azt Heidemarie Wieczorek-Zeul (SPD) fejlesztési miniszter 2006-ban, bejruti útján megjegyezte. A bírálat azért nehéz, mert a német-izraeli-zsidó viszony igen bonyolulttá vált. Az 1967-es, hatnapos háborúval fenyegetett Dávidból megszálló hatalom vált, előbb a PFSZ iránt lelkesedő baloldal számára, majd mások esetében is.
Kurier
Az osztrák lapban Daniela Kittner Az erkölcs oszthatatlan című cikkében foglalkozik az SPÖ elvtelen politizálásával. „Ezt már láttuk. Véget ért a Szabadság Párt (FPÖ) kirekesztésének időszaka” – nyilatkozta Gabi Burgstaller (SPÖ) Salzburg tartományfőnök-asszonya. Korábban már így nyilatkozott Helmut Zilk, Karl Schlögl és Josef Cap is, aki úgy vélte, az FPÖ-t „be kell kötniük” a politikába. Ezzel a vitával azonban nem lehetett bizonyíthatóan megállítani az FPÖ növekedését. Werner Faymann kancellár és SPÖ-elnök úgy véli, hogy szövetségi szinten semmilyen együttműködést sem tud elképzelni a kékekkel, de ő nem avatkozik bele a tartományok belső ügyeibe. Hiszen mindazok, akik elutasítják a Szabadság Párttal történő együttműködést, azok elsődlegesen erkölcsi érveket említenek.
Az erkölcs azonban oszthatatlan. Ami Bécsben elvetendő, az nem lehet Salzburgban sem elfogadható. Ezzel az egész SPÖ válik hiteltelenné. Ráadásul a felületes vita elkerüli a probléma magját. A jobboldali populizmust nem lehet legyőzni a kormányba történő „bekapcsolással”. A harmadik oldal most éppen olyan erős, mint az ÖVP–FPÖ kormány előtt volt. Az SPÖ-nek inkább azt kellene kérdeznie, hogy akadályozhatja meg a radikálisok táborának állandó növekedését – mint például a munkahelyek megőrzéséért indított kezdeményezésével.
