Frankfurter Rundschau
A napilapban Stefan Börnecke Aigner kételkedik a génkezelt kukoricában című cikkében ismerteti a berlini környezetvédelmi miniszter asszony fenntartásait. Ilse Aigner (CSU) az új szövetségi mezőgazdasági miniszter asszony (Horst Seehofer bajor miniszterelnökké történt választása után nevezték ki) meglepő módon fenntartásait hangsúlyozta: anélkül, hogy megnevezte volna az amerikai multit, a Monsantot, élesen bírálta a génmanipulált növények termelését. Aigner bejelentette, hogy az Európában egyedül engedélyezett Mon 810 jelzésű kukoricát a legkisebb kétség esetén be fogják tiltani. Egy lapnak nyilatkozva Aigner a génkezelt kukoricáról kijelentette, „nem tud semmilyen többletet” felismerni, amiért érdemes lenne azt termeszteni. Visszavonja a „Mon 810-es engedélyét”, amennyiben nem tartják magukat a Szövetségi Fogyasztóvédelmi és Élelmiszerbiztonsági Hivatal előírásaihoz. Tudományos alapon kívánják figyeli a génmanipulált kukorica termelését. Egyúttal támogatásáról biztosította a bajor környezetvédelmi miniszter javaslatát, amely génmanipuláció-mentessé kívánja nyilvánítani az egész államot. Már Horst Seehofer is hangsúlyozta a Mon 810-essel szembeni fenntartásait, ezért megtiltotta annak vetését. Seehofer később feloldotta ezt a tilalmat, mert a Monsanto előállt egy a környezetvédelmi hatásokat megfigyelő tervvel. A terv hatékonyságát sokan vitatják, többek között azért, mert a megfigyelőként említett intézetek nem is értesítették a bevonásukról. A Mon 810-est Ausztriában, Franciaországban, Magyarországon, Görögországban, Lengyelországban és Olaszországban betiltották, vagy vetését moratóriummal sújtották. Ezek az országok és Németország is alkalmazza a vonatkozó uniós irányelv 23. paragrafusát, mely lehetővé teszi a vetés megtiltását, ha új tudományos eredmények igazolják, hogy a növény környezeti kockázatot jelent.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
A napilapban Konrad Schnüller Varsó előremenekül című cikkében elemzi a legújabb lengyel németellenes kirohanásokat. Szinte derült égből villámcsapásként érkezett a hangulatváltozás. A múlt pénteken a lengyel külügyminiszter Németországot még Lengyelország „kulcspartnerének” nevezte. Hétfőn már úgy tűnt, hogy a harmónia a két főváros között csak átmeneti jelenség volt. Wladyslaw Bartoszewski, a Lengyelországban igen tisztelt ellenálló és Auschwitzot is megjárt államtitkár és a miniszterelnök, Németország megbízottja a sárga földig lehordta Berlint. Ha Németország tényleg Erika Steinbachot, az Elüldözöttek Szövetségének (BdV) elnökét jelöli a berlini elüldözöttek alapítványának tanácsába, az hatalmas „oktalanság” lenne. Akkor kormányának fel kellene ismernie, hogy a megbékélési politikája „tévedés” volt. Ez a kétoldalú csúcstalálkozók „korrektúráját”, sőt lemondását teheti szükségessé. Ugyan a BdV már áprilisban jelezte, hogy a Lengyelországban első számú közellenségnek számító Steinbachot javasolják az alapítványt irányító tanácsba, de a döntést meghozó szövetségi kormány még el sem kezdte a jelölési folyamatot. Ráadásul a lengyel érdekeket képviselő SPD minden bizonnyal ellenezné kinevezését. Időközben kiderült, hogy a vihar már egy hete érlelődött, mert a müncheni biztonsági konferencián Merkel jelezte Tusknak: nem tudták Steinbachot lebeszélni az indulásról. Ez Bartoszewski és Tusk számára riasztó volt. Mindketten sokat tettek a Kczinsky-kormány által megromlott kapcsolatok megjavításáért. Még a berlini elüldözött központhoz is hozzájárultak (ami a lengyelek szemében az állítólagos német történelmi revizionizmus szimbóluma). Bartoszewski „baráti semlegességet” hirdetett az ügyben: „Csináljatok, amit akartok, de figyeljetek oda!” Tuskkal közösen azonban jelezték, lengyel részről az újrakezdés feltételei közé tartozik, hogy a konfliktusos évek szimbolikus figuráinak vissza kell vonulniuk a politika első vonalából.
origo.hu
Hogyan lett az energiából fegyver a nagyhatalmak kezében?
