Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban A közlekedési miniszter lemond gyorshajtás miatt című cikkében ismerteti, hol vannak egy működő demokráciában a politikai felelősség határai. Oliver Wittke (CDU) északrajna-vesztfáliai közlekedési miniszter gyorshajtás miatt szerdán bejelentette lemondását. „Tekintettel a közúton elkövetett hibámra, a közlekedési miniszterként kötelezőnek számító példakép szerepemnek már nem tudok megfelelni” – állt Wittke szerdai közleményében. Majd hozzáfűzte, „a jövőben politikai munkámban képviselői mandátumomra, a Ruhr-vidéki CDU vezetésére, helyettes északrajna-vesztfáliai pártelnökségemre fogok koncentrálni”. Wittkét 2008 novemberében 109 kilométeres sebességgel lefényképezték egy sauerlandi kisvárosban. Ezért két hónapra bevonták a jogosítványát. Az eset csak a múlt héten került nyilvánosságra. Jürgen Rüttgers (CDU) megintette Wittkét. Mint düsseldorfi kormányforrásokból kiszivárgott, a miniszterelnököt felbosszantotta, hogy a sajtóból értesült az esetről. Wittke eddig a nyugat-német CDU egyik reménységének számított, s mint a miniszterelnök lehetséges utódját emlegették. 2008 novemberében vette át a 42 esztendős politikus Norbert Lammerttől, a Bundestag elnökétől a Ruhr-vidéki CDU vezetését. A marli születésű politikus földrajzot és gazdaságtudományokat tanult Bochumban. Amikor a CDU az 1999-es önkormányzati választásokon több évtizedes szociáldemokrata dominancia után nyerni tudott, a Ruhr-vidéken számos városházát sikerült elfoglalniuk. Wittke Gelsenkirchen főpolgármestere lett, 2005 óta tartozott Jürgen Rüttgers kormányához.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin Thomas Thiele Az önjelölt metropoliszok harca című cikkében elemzi annak folyamatát, miként lett Bonn a szövetségi köztársaság fővárosa. Az alaptörvény megalkotói egy építkezés közepette tanácskoztak. 1949. februárja óta lázasan dolgoztak a bonni pedagógiai akadémia épületén, ahol a később megalakult Bundestag ülésezett. A leendő kancellár jóváhagyásával ekkor egy „fekete” építkezés zajlott. Egyrészt hiányzott az építési engedély, másrészt politikai értelemben sem volt ekkor még döntés a fővárosról. Hiszen ekkor még teljesen nyitott volt a német részállam székhelyének kérdése. Csak annyi volt biztos, hogy Berlin nem lehet, hiszen 1948 májusa óta a szovjetek megpróbálták a város nyugati kerületeit kiéheztetni. Az önjelölt fővárosokból három komoly jelölt adódott: Frankfurt, Kassel és Bonn. Közülük az 1949. januárjában megalakított székhelybizottságnak kellett döntenie. Egyértelmű favoritnak Frankfurt számított. Sok német számára természetes választásnak tűnt, itt volt Bizónia, az angol és az amerikai megszállási övezet székhelye. Az egykori birodalmi szabad város az itt elfogadott alkotmánnyal az 1848-49-es demokratikus hagyományok jelképének számított. Az észak-hesseni Kasselről hamarosan kiderült, hogy esélytelen, hiszen a súlyos károkat szenvedett városban hiányzott a fővárosi léthez szükséges nagytömegű épület. Ráadásul, ami ennél is súlyosabbnak számított, nem rendelkeztek befolyásos lobbival. Bonn legerősebb lobbistája a Rajna túlsó partján lakó Konrad Adenauer volt. A leendő kancellár számára még fontosabb volt, hogy Bonn és a Rajna-vidék hagyományosan szorosabban kapcsolódott Németország nyugati szomszédaihoz, mint Frankfurt. A nyugati szövetségesekkel való szoros kapcsolat Adenauer központi célja volt. 1948. szeptemberétől a 72 esztendős politikus számára világos volt, Bonnak kell fővárosnak lennie. A két város versenye egyúttal a nagy pártok vitája is volt. Az SPD egyértelműen Frankfurt mögött állt, a város nagyszámú ipari munkásságra épülő atmoszférája okán, míg a CDU a „polgári hagyományokon nyugvó életérzése” miatt Bonnt támogatta. Röviddel a döntőnek tekintett 1949. május 10-i ülés előtt igen rosszul állt Adenauer kedvencének szénája. Az SPD egységesen kitartott Frankfurt mellett, és a CDU/CSU képviselői közül a hesseniek is ezt a várost támogatták. A próbaszavazáson a kereszténydemokraták 27 képviselőjéből csak 21 támogatta Bonnt. A frankfurti polgármester annyira magabiztos volt, hogy már előre felvette a döntést megköszönő rádióbeszédét. Adenauer ekkor egy trükkhöz folyamodott: a képviselőinek bemutatta a dpd hírügynökség bizalmas jelentését, mely az SPD-elnökség délelőtti elnökségi üléséről szólt. Ott állítólag Kurt Schumacher SPD-elnök előre ivott a medve bőrére és örült a konzervatívok biztos vereségének. A nagy felháborodás miatt az eredetileg Frankfurtot támogató CDU-képviselők megváltoztatták véleményüket, így 33:29 arányban győzött Bonn. A meglepetés teljes volt, csak később derült ki, hogy Adenauer egy piszkos trükknek köszönhette sikerét. Az említett dpd-hír ugyanis nem létezett. Egy CDU-közeli riporter anélkül, hogy a hírt elküldte volna a dpd központjába, azt azonnal a leendő kancellár kezére játszotta, aki saját céljaira használta fel.
origo.hu
Hogyan lett az energiából fegyver a nagyhatalmak kezében?
