Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Annett Meiritz Sok száz Stasi-spicli bezsebeli az áldozatoknak szánt nyugdíjat című cikkében elemzi a jogszabályi hiányosságokat és ír azok kihasználóiról. A Bundestag 2007 szeptemberében döntött a Stasi áldozatainak fizetendő kártérítésről. A 250 eurós nyugdíjkiegészítést azon politikai üldözötteknek ítélték meg, akik legalább fél évet ültek az NDK börtöneiben. Becslések szerint 42 000 személy jogosult a pártállami diktatúra áldozatainak szánt nyugdíjra.
Most, másfél évvel a törvény elfogadása után mind többen megkérdőjelezik a szabályozás hatékonyságát. Brandenburg tartomány például mind gyakrabban vonja vissza a jogosultságok igazolását, mert kiderült: számos esetben az igénylő a Stasinak dolgozott. Pontos számokat nem tudnak, mert ilyen statisztikát nem készítettek. Mint Jörg Schönbohm (CDU) potsdami belügyminiszter hangsúlyozta: „Aki maga is része volt az igazságtalan rezsimnek, azt nem szabad politikai üldözöttként elismerni.” Hasonló jelenségek játszódtak le Szászországban, ott 220 egykori Stasi-munkatárs kapott ilyen támogatást. A nyugdíj 2007 szeptemberi bevezetése óta az igénylők két százalékáról derült ki, hogy a Stasinak dolgoztak.
Mivel egyes igénylők nem tudták vagy nem akarták igazolni áldozati státuszukat, ezért a tartomány az ő esetükben hivatalosan érdeklődött a Stasi-iratokat kezelő berlini Birthler hivatalnál. A hivatal 50 esetben jelezte, hogy az illetők érintettek, további 170 esetben azonban a nyugdíj engedélyezése után derült ki, ki is volt valójában az érintett. Mivel több esetben már kifizetések is megtörténtek, ezeket az összegeket most megpróbálják behajtani.
Neue Zürcher Zeitung am Sonntag (nzz.ch)
A konzervatív zürichi napilap vasárnapi kiadásában Barbara Hofmann Rejtélyek a svájci terrorista körül című cikkében foglalkozik Carlos állítólag Magyarországon meggyilkolt társának történetével. Az egykor a világ legveszélyesebbjének tartott terrorista, a Carlosnak nevezett Iljics Ramirez Sanchez párizsi börtönéből levelet írt az amerikai elnöknek. A Sakál a levélben egykori svájci jobbkezének hollétéről érdeklődik. Carlos egyrészt gratulál Obamának a CIA börtöneinek bezárása miatt. Másrészt Bruno Breguet svájci „elvtársa” sorsát feszegeti, akit 1995. november 11-én egy Olaszország és Görögország között közlekedő kompról raboltak el, egy NATO haditengerészeti erők által támogatott különleges akció keretében.
Azóta Bruno Breguet nyomtalanul eltűnt. A 45 esztendős tessini férfi Görögországból utazott volna haza, de az olasz hatóságok megtagadták a beutazását. Ezért visszaindult Görögországba, oda azonban sohasem érkezett meg. A görög belügyminisztérium 1996 januárjában azt közölte a svájci követséggel, hogy nem tudnak Breguet tartózkodási helyéről, és ellentétben a korábbi híreszteléssel, le sem tartóztatták. Bruno Breguet-t 1970-ben Izraelben, majd 1982-ben Párizsban is nagy mennyiségű robbanóanyaggal tartóztatták le, amiért hosszabb börtönbüntetésre is ítélték. Breguet testvérének, Ernestónak 1995 óta az a meggyőződése, hogy a titkosszolgálatok elrabolták a terroristát. Sokáig tartotta magát az a híresztelés is, miszerint Breguet kihallgatása közben Magyarországon meghalt.
Egy megfigyelő hitelesnek tartja Carlos Obamanak írt levelét. A Sakál már 1982 márciusában terrorcselekményekkel fenyegette a francia kormányt, ha nem bocsátják szabadon Breguet-t. Mivel Párizs nem válaszolt, ezért Carlos merényletsorozatba kezdett, mely összesen 20 halálos áldozatot követelt.
1985-ben teljes büntetése letöltése előtt már szabadlábra helyezték Breguet-t, aki ezt követően háborítatlanul élt Svájcban, Németországban és Ausztriában. A másik, Breguet halálával kapcsolatos elmélet szerint a tessini terrorista szeretett volna kiszállni, ezért bosszúból egykori társai végeztek vele. Breguet testvére ma már nem szívesen nyilatkozik az ügyről, a helyi lapnak csak annyit mondott, ha Carlos azt hiszi, hogy levelet kell írnia, akkor tegye. Carlos ebben a levélben Breguet szabadon bocsátását, vagy legalább a holttest átadását kéri az amerikai elnöktől. Az Obamának írt levél azzal a mondattal ér véget: „Az Ön nagyapja azt mondaná: Allah akbar – Isten hatalmas!”
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat