Az SPD kancellárromboló

A Die Welt beszámol az SPD kancellár tekintélyét romboló kampánytaktikájáról. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hosszasan elemzi a középosztály vagyonvesztésének következményeit.

2009. 04. 13. 9:31
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Carsten Knop Sokat dolgozott, sokat takarékoskodott, sokat veszíthetnek című cikkében elemzi a középosztály lecsúszását. Mostanában gyakran hívják befektetési tanácsadójukat azok a középosztálybeliek, akik sokat veszíthetnek. A Német Szövetségi Bank adatai szerint 2007-ben a németek pénzbeli vagyona elérte összesen 4564 milliárd eurót. A 2008-as és 2009-es számok lényegesen, mintegy harmadával kisebbek lesznek. Ami az embereket valóban aggasztja, az nem elsősorban az a pénz, amivel ma rendelkezhetnek, hanem az, amiről időskorukban dönthetnek. Különösen kijózanító, ha megtekintik a helyzetjelentést nyugdíj-előtakarékossági számlájukról. Amennyiben egy ilyen 2002-es kivonatot összehasonlítanak a 2008-sal, akkor azt láthatják, hogy álladó befizetéseik ellenére, hatalmas, több tízezres lyuk tátong a majdan kifizetendő teljesítésekben. S arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha az államok bankmentő és konjunktúracsomagjaikat mégis inflációval fizettetik meg, arra amúgy sem adnak választ az életbiztosítások kivonatai. A biztosítások a németek legkedveltebb időskori előgondoskodási formája, a szakmai szervezetek szerint a németek vagyonának negyedét a magánháztartások ebben tartják. A 40-50 közötti munkavállalókra valódi kihívás vár, évtizedek óta először kell a családoknak azzal szembenézniük, hogy jelentős és hosszú távú vagyonvesztésre kell felkészülniük. Mert ez a gazdasági hanyatlás nagy egyenlősítő lesz, mely alól csak az igazán gazdagok vonhatják ki magukat, hiszen ők bombabiztos befektetéseket találtak. Egyikük a közelmúltban azzal dicsekedett, hogy erdőt vásárolt. Igazán más, jó befektetés alig létezik. Hiszen a rövid felvirágzás ellenére hosszabb tőzsdei hanyatlással kell számolni. A középosztályt érintő nehézségek az Egyesült Államokban már régebb óta érezhetőek és láthatóak, mint Németországban, ahol a szociális intézkedésekkel azt sokáig tompították. Az Egyesült Államokban számos munkavállaló részvényekkel közvetve, vagy közvetlenül a vállalat sikerében részesülve építette fel időskori biztonságát. Egy 60 éves biztosítási ügynökcég alelnöke röviden úgy kommentálta a helyzetet, valószínűleg tovább kell dolgoznia, mert nem engedheti meg magának a korai nyugdíjat. 70 éves korig dolgozni, mert amúgy finanszírozhatatlan lesz a nyugdíjaskor? Lehet, hogy hozzá kell szokni ehhez a gondolathoz. A mostani válság esetleges haszonélvezői lehetnek azok az igen fiatal családok, akik most sokkal olcsóbban vásárolhatnak részvényt és építhetik fel időskori előgondoskodásuk. Hasonló a helyzetük azoknak, akik most bérlakásban laknak és saját lakást kívánnak vásárolni, hiszen a részvényárakhoz hasonlóan az ingatlanárak is csökkentek. A helyzetet csak súlyosbítja az új elnök adópolitikája, aki bejelentette, hogy emelni fogják a felső középosztály terheit – amiből ismét a kevésbé húzhatnak hasznot. Nem utolsó sorban ők nyerhetnek, ha az idejüket és pénzüket továbbképzésre költik, hogy így javítsák meg munkaerőpiaci helyzetüket a következő gazdasági felvirágzás idején.

Die Welt (welt.de)

A konzervatív német napilapban G. Lachmann és M. Heckel Az SPD megkezdte a kancellár lerombolását című cikkében ismerteti a szociáldemokraták célzott kampányát. A koalíción belül már régóta tombol a választási kampány. Nem lehet nem észrevenni, milyen ellenségképpel száll harcba az SPD. Amikor és ahol lehet, a szociáldemokraták bizonyítani kívánják a kancellár gyengeségét, politikai stílusát, és ha lehetséges, feszültséget gerjesszenek a CDU táborában. A cél, hogy Merkel töretlen népszerűségét csökkentsék. Azt a népszerűséget, ami nélkül a CDU rosszabbul állna a közvéleménykutatásokban. Még akkor is, ha hivatalosan csak késő nyáron kezdődik a kampány, az a koalíción belül már régen elkezdődött, amit a legjobban Merkel és helyettese Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter. Már hetek óta minden politikai tettük kampányszínpad. Belül minden lehetséges aprósággal bosszantják egymást. Ez már tavaly novemberben elkezdődött. Amikor Merkel útra kelt Washingtonba a G-20-as csúcsra, akkor röviddel a kancellár gépének felszállása előtt Steinmeier bejelentett egy saját konjunktúracsomagot. Ezen túl, miközben Merkel Washingtonban volt, a külügyminiszter először lépett fel az Opel megmentőjeként, és a külügyminisztériumba hívta az autóipari cégek üzemi tanácsainak vezetőit. Ezzel a médiában beárnyékolta a G-20-as találkozót. Ezért Merkel ellenlépésre kényszerült, a hazaérését követő napon – még Steinmeier és a szakszervezeti vezetők találkozója előtt –a kancellári hivatalba hívta az Opel-válság minden szereplőjét. Később ellenlépésként a kancellár megakadályozta a munkaügyi hivatalok reformját éppen úgy, mint korábban az SPD-vel megállapodott részmunkaidős minimálbért. Steinmeier azzal állt bosszút, hogy saját emberét, Bernd Mützelburgot kinevezte afganisztáni megbízottá. S a kancellár helyett ő tájékoztatta a személyi döntésről az amerikai külügyminisztert. Válaszul Merkel elhallgatta Steinmeier elől legutóbbi afganisztáni útját. Csak néhány órával az indulás előtt tájékoztatta a kancellár Horst Seehofer CSU elnököt és Steinmeiert. Pontosan szólva Merkel és az alkancellárnak szinte nincs kapcsolata egymással. Pedig természetük igen hasonló: józan, elemző, a fejük által irányítottak. Kezdettől fogva az eltérő életrajzok megterhelték viszonyukat. S most itt a választási harc, ahol Steinmeier már közvetlen bírálatait sem rejti véka alá. „Az uniópártoknak hiányzik a szükséges orientációja” – nyilatkozta legutóbb egy interjúban. „Azt, hogy Merkel asszony kancellárként ennek ellenére végül a helyes döntéseket hozza, azt az SPD-nek köszönheti“. A konjunktúracsomag vitájához a CDU az adócsökkentésről folytatott nyilvános vitáján kívül alig járult hozzá. Április 19-én kívánja az SPD Steinmeiert pajzsra emelni a berlini Tempodromban. Az amerikai választási pártkongresszusok mintájára kívánják őt ünnepelni. Ezzel egyidőben bemutatják az elvtársak választási programjuk kivonatát. Ebben az SPD általános, 7,5 eurós minimálbér bevezetését követeli, a gazdagokat magasabban megadóztatni. Az irány világos: balra indulnak. Sokkal messzebb, mint az előző választásokon. S főként jó messze a CDU tartalmaitól.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.