Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Carsten Knop Sokat dolgozott, sokat takarékoskodott, sokat veszíthetnek című cikkében elemzi a középosztály lecsúszását. Mostanában gyakran hívják befektetési tanácsadójukat azok a középosztálybeliek, akik sokat veszíthetnek. A Német Szövetségi Bank adatai szerint 2007-ben a németek pénzbeli vagyona elérte összesen 4564 milliárd eurót. A 2008-as és 2009-es számok lényegesen, mintegy harmadával kisebbek lesznek. Ami az embereket valóban aggasztja, az nem elsősorban az a pénz, amivel ma rendelkezhetnek, hanem az, amiről időskorukban dönthetnek. Különösen kijózanító, ha megtekintik a helyzetjelentést nyugdíj-előtakarékossági számlájukról. Amennyiben egy ilyen 2002-es kivonatot összehasonlítanak a 2008-sal, akkor azt láthatják, hogy álladó befizetéseik ellenére, hatalmas, több tízezres lyuk tátong a majdan kifizetendő teljesítésekben. S arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha az államok bankmentő és konjunktúracsomagjaikat mégis inflációval fizettetik meg, arra amúgy sem adnak választ az életbiztosítások kivonatai. A biztosítások a németek legkedveltebb időskori előgondoskodási formája, a szakmai szervezetek szerint a németek vagyonának negyedét a magánháztartások ebben tartják. A 40-50 közötti munkavállalókra valódi kihívás vár, évtizedek óta először kell a családoknak azzal szembenézniük, hogy jelentős és hosszú távú vagyonvesztésre kell felkészülniük. Mert ez a gazdasági hanyatlás nagy egyenlősítő lesz, mely alól csak az igazán gazdagok vonhatják ki magukat, hiszen ők bombabiztos befektetéseket találtak. Egyikük a közelmúltban azzal dicsekedett, hogy erdőt vásárolt. Igazán más, jó befektetés alig létezik. Hiszen a rövid felvirágzás ellenére hosszabb tőzsdei hanyatlással kell számolni. A középosztályt érintő nehézségek az Egyesült Államokban már régebb óta érezhetőek és láthatóak, mint Németországban, ahol a szociális intézkedésekkel azt sokáig tompították. Az Egyesült Államokban számos munkavállaló részvényekkel közvetve, vagy közvetlenül a vállalat sikerében részesülve építette fel időskori biztonságát. Egy 60 éves biztosítási ügynökcég alelnöke röviden úgy kommentálta a helyzetet, valószínűleg tovább kell dolgoznia, mert nem engedheti meg magának a korai nyugdíjat. 70 éves korig dolgozni, mert amúgy finanszírozhatatlan lesz a nyugdíjaskor? Lehet, hogy hozzá kell szokni ehhez a gondolathoz. A mostani válság esetleges haszonélvezői lehetnek azok az igen fiatal családok, akik most sokkal olcsóbban vásárolhatnak részvényt és építhetik fel időskori előgondoskodásuk. Hasonló a helyzetük azoknak, akik most bérlakásban laknak és saját lakást kívánnak vásárolni, hiszen a részvényárakhoz hasonlóan az ingatlanárak is csökkentek. A helyzetet csak súlyosbítja az új elnök adópolitikája, aki bejelentette, hogy emelni fogják a felső középosztály terheit – amiből ismét a kevésbé húzhatnak hasznot. Nem utolsó sorban ők nyerhetnek, ha az idejüket és pénzüket továbbképzésre költik, hogy így javítsák meg munkaerőpiaci helyzetüket a következő gazdasági felvirágzás idején.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban G. Lachmann és M. Heckel Az SPD megkezdte a kancellár lerombolását című cikkében ismerteti a szociáldemokraták célzott kampányát. A koalíción belül már régóta tombol a választási kampány. Nem lehet nem észrevenni, milyen ellenségképpel száll harcba az SPD. Amikor és ahol lehet, a szociáldemokraták bizonyítani kívánják a kancellár gyengeségét, politikai stílusát, és ha lehetséges, feszültséget gerjesszenek a CDU táborában. A cél, hogy Merkel töretlen népszerűségét csökkentsék. Azt a népszerűséget, ami nélkül a CDU rosszabbul állna a közvéleménykutatásokban. Még akkor is, ha hivatalosan csak késő nyáron kezdődik a kampány, az a koalíción belül már régen elkezdődött, amit a legjobban Merkel és helyettese Frank-Walter Steinmeier (SPD) külügyminiszter. Már hetek óta minden politikai tettük kampányszínpad. Belül minden lehetséges aprósággal bosszantják egymást. Ez már tavaly novemberben elkezdődött. Amikor Merkel útra kelt Washingtonba a G-20-as csúcsra, akkor röviddel a kancellár gépének felszállása előtt Steinmeier bejelentett egy saját konjunktúracsomagot. Ezen túl, miközben Merkel Washingtonban volt, a külügyminiszter először lépett fel az Opel megmentőjeként, és a külügyminisztériumba hívta az autóipari cégek üzemi tanácsainak vezetőit. Ezzel a médiában beárnyékolta a G-20-as találkozót. Ezért Merkel ellenlépésre kényszerült, a hazaérését követő napon – még Steinmeier és a szakszervezeti vezetők találkozója előtt –a kancellári hivatalba hívta az Opel-válság minden szereplőjét. Később ellenlépésként a kancellár megakadályozta a munkaügyi hivatalok reformját éppen úgy, mint korábban az SPD-vel megállapodott részmunkaidős minimálbért. Steinmeier azzal állt bosszút, hogy saját emberét, Bernd Mützelburgot kinevezte afganisztáni megbízottá. S a kancellár helyett ő tájékoztatta a személyi döntésről az amerikai külügyminisztert. Válaszul Merkel elhallgatta Steinmeier elől legutóbbi afganisztáni útját. Csak néhány órával az indulás előtt tájékoztatta a kancellár Horst Seehofer CSU elnököt és Steinmeiert. Pontosan szólva Merkel és az alkancellárnak szinte nincs kapcsolata egymással. Pedig természetük igen hasonló: józan, elemző, a fejük által irányítottak. Kezdettől fogva az eltérő életrajzok megterhelték viszonyukat. S most itt a választási harc, ahol Steinmeier már közvetlen bírálatait sem rejti véka alá. „Az uniópártoknak hiányzik a szükséges orientációja” – nyilatkozta legutóbb egy interjúban. „Azt, hogy Merkel asszony kancellárként ennek ellenére végül a helyes döntéseket hozza, azt az SPD-nek köszönheti“. A konjunktúracsomag vitájához a CDU az adócsökkentésről folytatott nyilvános vitáján kívül alig járult hozzá. Április 19-én kívánja az SPD Steinmeiert pajzsra emelni a berlini Tempodromban. Az amerikai választási pártkongresszusok mintájára kívánják őt ünnepelni. Ezzel egyidőben bemutatják az elvtársak választási programjuk kivonatát. Ebben az SPD általános, 7,5 eurós minimálbér bevezetését követeli, a gazdagokat magasabban megadóztatni. Az irány világos: balra indulnak. Sokkal messzebb, mint az előző választásokon. S főként jó messze a CDU tartalmaitól.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: A városházi szappanopera újabb felvonásához érkezett
