Panorama (Daserste.ndr.de/panorama)
A közszolgálati televízió egyes csatornájának riportműsora Megfélemlítés a gettóiskolában – németek kisebbségben című tudósításában foglalkozik az elnyomott bennszülöttek sorsával. Michael 8 éves és kirekesztett az osztályában. Berlin egyik legproblémásabb negyedében németként ő alkotja a törpe kisebbséget – írja a Panorama. A tanulók 96 százaléka bevándorló. A szünetben sokszor megverték már és azzal gúnyolták, hogy keresztény. A 15 éves Johnny legszívesebben elköltözne. A 9 éves Celina azt meséli, a szülei azt tanácsolták, tanuljon meg arabul, mert így védekezhet. Fordított diszkrimináció – egy új jelenség azokban a városnegyedekben, ahol egyre kevesebb német és egyre több bevándorló él.
Der Spiegel (Spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Franz Walter Az önáltatók pártja című cikkében elemzi a zöldek helyzetét. Igazán radikális szövegek állnak a zöldek ama választási programtervezetében, melyet a hétvégén a berlini Velodromban kívánnak elfogadni. Magát Oskar Lafontaine-t, a Baloldali Párt elnökét, a politikai célú általános sztrájk propagandistáját is dicsérően említik.
A zöldek a munkanélküli-segély megemelését ígérik és a polgárok egészségbiztosításának bevezetését, az általános minimálbérrel és a legmagasabb adókulcs megemelésével kampányolnak, s egyáltalán a nagyobb vagyonok bevonását tervezik annak a hatalmas befektetési programnak a finanszírozásába, melyet az oktatás és a környezetvédelem területén terveznek – számol be a Der Spiegel.
Az ismert politológus szerint a környezetvédő párt soraiban jelenleg szívesen beszélnek „tisztán zöld” álláspontokról, tudatosan nem kívánnak a koalíciós esélyekkel foglalkozni, még ha vezetőiknek ez egyre nehezebben sikerül is. Mindenesetre döntő – fogalmazott Jürgen Trittin listavezető szónoki eltökéltséggel – az „ökológiai-szociális politikaváltás”.
Most talán megkérdezheti valaki, miért nem akkor vették komolyan az elveiket, amikor a hatalmi lehetőség rendkívül kedvező volt – az 1998 utáni vörös-zöld időszakban. Miért lenne lehetséges 2009-ben, a zöldek számára az egyetlen lehetségesnek tűnő koalícióban, a vörös-sárga (FDP)-zöld kormányban, rendkívül kedvezőtlen költségvetési körülmények között, ami Schröder és Fischer alatt szakmai kényszerek miatt nem volt megvalósítható? S egyáltalán valójában akarják a zöldek, amit vezetőik kívánatos politikaként beleírtak választási programjukba?
Az biztos, hogy nem könnyű a zöldek politikai aktivistáinak. A párt hívei egyfajta önbecsapásban élnek. Évek óta azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy a posztmaterialista emberek alapjában elégedettek az országban uralkodó viszonyokkal, jelenlegi életkörülményeikkel, jövőre vonatkozó kilátásaikkal. Egyetlen más politikai tábor sem annyira elégedett Németországban, mint a zöldek. Ez érthető, jelentős részük jól fizetett hivatalnok, érdekes és önálló foglalkozással.
Medvétől rettegnek a Bükkben