Az elnyomott nagyvárosi német kisebbség

A Panorama részletesen tudósít arról, milyen kíméletlen eszközökkel üldözik el a német kisebbséget egyes berlini negyedekből. A Der Spiegel a neoliberálissá vált zöldek önáltatásával foglalkozik.

2009. 05. 08. 7:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Panorama (Daserste.ndr.de/panorama)

A közszolgálati televízió egyes csatornájának riportműsora Megfélemlítés a gettóiskolában – németek kisebbségben című tudósításában foglalkozik az elnyomott bennszülöttek sorsával. Michael 8 éves és kirekesztett az osztályában. Berlin egyik legproblémásabb negyedében németként ő alkotja a törpe kisebbséget – írja a Panorama. A tanulók 96 százaléka bevándorló. A szünetben sokszor megverték már és azzal gúnyolták, hogy keresztény. A 15 éves Johnny legszívesebben elköltözne. A 9 éves Celina azt meséli, a szülei azt tanácsolták, tanuljon meg arabul, mert így védekezhet. Fordított diszkrimináció – egy új jelenség azokban a városnegyedekben, ahol egyre kevesebb német és egyre több bevándorló él.

Der Spiegel (Spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Franz Walter Az önáltatók pártja című cikkében elemzi a zöldek helyzetét. Igazán radikális szövegek állnak a zöldek ama választási programtervezetében, melyet a hétvégén a berlini Velodromban kívánnak elfogadni. Magát Oskar Lafontaine-t, a Baloldali Párt elnökét, a politikai célú általános sztrájk propagandistáját is dicsérően említik.

A zöldek a munkanélküli-segély megemelését ígérik és a polgárok egészségbiztosításának bevezetését, az általános minimálbérrel és a legmagasabb adókulcs megemelésével kampányolnak, s egyáltalán a nagyobb vagyonok bevonását tervezik annak a hatalmas befektetési programnak a finanszírozásába, melyet az oktatás és a környezetvédelem területén terveznek – számol be a Der Spiegel.

Az ismert politológus szerint a környezetvédő párt soraiban jelenleg szívesen beszélnek „tisztán zöld” álláspontokról, tudatosan nem kívánnak a koalíciós esélyekkel foglalkozni, még ha vezetőiknek ez egyre nehezebben sikerül is. Mindenesetre döntő – fogalmazott Jürgen Trittin listavezető szónoki eltökéltséggel – az „ökológiai-szociális politikaváltás”.

Most talán megkérdezheti valaki, miért nem akkor vették komolyan az elveiket, amikor a hatalmi lehetőség rendkívül kedvező volt – az 1998 utáni vörös-zöld időszakban. Miért lenne lehetséges 2009-ben, a zöldek számára az egyetlen lehetségesnek tűnő koalícióban, a vörös-sárga (FDP)-zöld kormányban, rendkívül kedvezőtlen költségvetési körülmények között, ami Schröder és Fischer alatt szakmai kényszerek miatt nem volt megvalósítható? S egyáltalán valójában akarják a zöldek, amit vezetőik kívánatos politikaként beleírtak választási programjukba?

Az biztos, hogy nem könnyű a zöldek politikai aktivistáinak. A párt hívei egyfajta önbecsapásban élnek. Évek óta azt mutatják a közvélemény-kutatások, hogy a posztmaterialista emberek alapjában elégedettek az országban uralkodó viszonyokkal, jelenlegi életkörülményeikkel, jövőre vonatkozó kilátásaikkal. Egyetlen más politikai tábor sem annyira elégedett Németországban, mint a zöldek. Ez érthető, jelentős részük jól fizetett hivatalnok, érdekes és önálló foglalkozással.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.