Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin Jan Fleischhauer Az utcai harcos című cikkében ismerteti azokat az SPD-n belüli személyi találgatásokat, miszerint az elveszített Bundestag-választások után Klaus Wowereit berlini főpolgármester veheti át a szociáldemokraták vezetését. Wowereit el tudja képzelni, hogy ne csak a fővárost, de egész Németországot irányítsa. S minél esélytelenebbnek tűnik, hogy ősszel Frank-Walter Steinmeier beköltözzön a kancellári hivatalba, annál hangosabban gondolkodnak a szociáldemokraták a választások utáni időszakon. Ezekben a gondolatkísérletekben Wowereit lenne az egyik lehetséges új pártelnökjelölt.
Számos hasonlóság található Schröder és Wowereit karrierjében. Mindketten alulról küzdötték fel magukat, hatalmas becsvágyukkal és a konkurencia kíméletlen eltaposásával. „Minden harc volt. Aki nem marta el a riválisát, az veszített” – írja Wowereit önéletrajzában, alig leplezett lelkesedéssel a párton belüli darwinizmus iránt. Wowereit csak igen korlátozottan képes a lojalitásra, ami a politikában nem mindig számít hátránynak. Fájdalmas tapasztalatokat gyűjtöttek mindazok, akik többet vártak tőle. Az, hogy most a háttérbe húzódott, s szövetségi szinten nem felelős egyetlen területért sem, még előnyére válhat. Hiszen nem lesz hibás semmiért sem, ha ősszel bekövetkezik a vereség.
Az idősebbek abban bíznak, hogy a választási eredmény legalább elég lesz a nagykoalíció folytatásához, akkor ugyanis többségük megtarthatná az idáig kiharcolt pozícióját. Ha az eredmény olyan rossz és az SPD kihullik a kormányból, akkor ütött a fiatalok órája. Akkor a legjobb esélyekkel az rendelkezik, aki a leggyorsabban képes a hatalomba történő visszatérést garantálni, amit elsősorban egy SPD–Zöldek–Baloldali Párt-koalíció lenne képes nyújtani. S Wowereit pontosan ezt a vonalat képviseli. Ellenfelei arra hivatkoznak, hogy eddig igazán sokat nem tett pártjáért, vagy a városért, s még a legközelebbi munkatársai sem képesek pontosan megmondani, mit is képvisel valójában. De nem ez a fontos, hanem az, hogy mennyien ismerik fel az utcán.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap Spekulációk a koalíciós szakításról című cikkében ismerteti a berlini kormány széthullásáról terjedő pletykákat. „Hűek vagyunk a koalíciós szerződéshez” – nyilatkozta Hubertus Heil, az SPD pártigazgatója. Egyúttal bírálta a CDU/CSU-t, hogy az alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított választójogot kíván alkalmazni a következő voksoláskor. A vita a Zöldek által javasolt választójogi törvénymódosítás körül forog, mely lényegében felszámolná a győztest jelenleg számos pluszmandátumban részesítő szabályozást. Peter Ramsauer, a Bundestag CSU-csoportjának vezetője óvta az SPD-t a koalíciós szakítástól. Mint mondta, ez azt jelentené, hogy a szociáldemokraták alig három hónappal a választások előtt ellenzékbe vonulnának. Ez azonban nem segítene rajtuk.
Franz Müntefering SPD-elnök a kancellárnak írt levelében arra intette Angela Merkelt, hogy még a voksolás előtt járuljon hozzá a választójog megváltoztatásához. Mint fogalmazott, elfogadhatatlan és a demokrácia számára rendkívül káros lenne, ha a következő parlament olyan szabályok alapján alakulna, melyeket az alkotmánybíróság 2008 júliusában alkotmányellenesnek ítélt. Az alkotmánybíróság ítélete szerint az úgynevezett „áthúzódó mandátum” következtében előállhat az a helyzet, hogy egy párt kevesebb szavazattal több mandátumot kap. („Áthúzódó mandátumról” akkor beszélnek, ha egy tartomány egyéni választókerületeiből több képviselőt küldhet a Bundestagba, mint amennyi a pártlistára leadott voksok alapján megilletné.)
A SPD-t alkotmányjogi fenntartásai mellett az is aggasztja, hogy a CDU/CSU és az FDP ősszel éppen az áthúzódó mandátumokkal nyerhet el többséget a Bundestagban. Ugyanakkor a 2005-ös választásokon az SPD sokkal inkább profitált ebből a választójogi megoldásból. Kilenc többletmandátumot nyert, a kereszténydemokraták hat plusz képviselői helyével szemben.
origo.hu
Otromba módon viselkedett a román államfő Budapesten
