Die Zeit (zeit.de)
A baloldali német hetilap honlapján Christoph Seils Müntefering nehéz menete című cikkében elemzi az SPD számára katasztrofális eredménnyel végződő EP-választások várható következményeit. Este negyed hét körül lehetett, amikor számos elvtárs megértette a berlini pártközpontban, hogy nem érdemes az elkeseredésbe süllyedni. Franz Müntefering lépett a színpadra, az ő feladata volt, hogy kommentálja azt a lesújtó eredményt, amit aligha lehet megszépíteni. Az elért 21 százalékkal még rosszabbul szerepeltek, mint a szintén történelminek számító 2004-es vereség alkalmával. Ténylegesen az eredmény három hónappal a Bundestag-választások előtt több, mint katasztrófa, s ezt a Willy Brandt Házban gyülekező szociáldemokraták is tudják. Pedig amikor vasárnap dél körül találkoztak, akkor még óvatos optimizmus jellemezte őket. A közvélemény-kutatók első becslései ugyan nem voltak túl jók, de a jelzett 25-26 százalékkal az SPD és kancellárjelöltje még tudott volna létezni. Ezzel ugyanis Frank-Walter Steinmeier a lemaradás ledolgozásáról beszélhetett volna, ráadásul ezek az elemzések még a CDU/CSU súlyos veszteségeit vetítették előre. De röviddel a szavazókörök bezárása után az SPD eredményei a pincébe zuhantak.
Már korábban megtapasztalták, hogy alacsony részvétel esetén a kereszténydemokraták és a zöldek sokkal jobban tudják mozgósítani a híveiket. A másik okról nem szívesen beszélnek a párt stratégái, nevezetesen hogy a negatív kampány eredménytelennek bizonyult. A komoly politikai tartalomra bazírozó CDU-plakátok sokkal sikeresebbek voltak. A katasztrófa ellenére az SPD két reménysugarat vélt az elért eredményben felfedezni. Egyrészt azzal biztatták magukat, hogy a CDU/CSU is rosszabbul szerepelt, a kancellár bónusz ellenére. Ennek az értékét csökkenti, hogy 17 százalékkal gyengébbek a szociáldemokraták eredményei a kereszténydemokratákénál. Az SPD másrészt azzal vigasztalja magát, hogy a gyengeségéből a Baloldali Párt nem tudott profitálni, a várakozásokhoz viszonyítva jelentősen rosszabbul szerepelt. Ez azonban tekintettel a történelmi vereségre, igencsak gyengécske vigasz.
Der Standard (derstandard. at)
A baloldali liberális osztrák napilap A hatodik választási vereség Faymann vezetése alatt című cikkében elemzi az SPÖ vereségének okait és választási vereségét. Az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) vasárnap a második világháborút követő időszak legrosszabb eredményét és a legnagyobb szavazatveszteséget volt kénytelen elkönyvelni egy országos választáson. A vörösök eddigi legrosszabb eredményét a 2008-as nemzetgyűlési választásokon elért 29,3 százalékos támogatottság jelentette, amit a mostani kevesebb mint 24 százalékkal érzékelhetően alulmúltak. Az SPÖ ezzel a legsúlyosabb vereséget szenvedte el, mióta Werner Faymann a párt elnöke. Ráadásul a tegnapi szavazatarány-veszteség 9,9 százalékkal még nagyobb, mint eddigi legnagyobb zuhanásuk, melyet országos voksoláson kénytelenek voltak elkönyvelni. A szocialisták addig tudtak javítani eredményeiken, amíg a néppárti szabadságpárti koalíció ellenzékét alkották. Amint Alfred Gusenbauert (SPÖ) kancellárrá választották, megfordult ez a tendencia. S ezen az sem változtatott, amikor a tavalyi kampány során a pártelnököt lecserélték.
Az FPÖ megerősödése még olyan területen is érzékeltette hatását, ami eddig az SPÖ birtokának számított, például a munkavállalói kamarában. A Löwelstrassén, az SPÖ pártközpontjában a választás napján síri csend honolt. Nem véletlen, hogy egyetlen vezető szocialista politikus sem jelent meg. Günther Kräuter pártigazgatónak kellet tartania a frontot, míg késő délután Hannes Swoboda listavezető is megtalálta az utat a pártközpontba. Az egymást követő rossz közvélemény-kutatási adatok valószínűsítették, hogy a pártelnök-kancellár nem fog felbukkanni. Franz Voves stájer SPÖ-elnök és tartományfőnök az EU-voksolást értékelve „katasztrofális, fájdalmas vereségről” beszélt.
origo.hu
Fagyos reggel és köd után jön valami sokkal rosszabb
