Die Presse (Diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Georg Renner, Teresa Schaur, Wieland Schneider, Jutta Sommerbauer és Ulrike Weiser Bécs: az importált etnikai konfliktus című cikkében elemzi a szikh gyilkosság apropóján az eddigi liberális bevándorlási politika egyik következményét. A bécsi indiai templom ellen végrehajtott szikh merénylet megmutatta, távoli konfliktusok is megjelenhetnek Ausztriában. A támadást követő csodálkozás mögött egy hibás bevándorlási kép található – vélte Bernhard Perchinig, a téma kutatója. Ez abból indult ki, hogy az új haza új életet jelent. Ez a koncepció korábban sem volt valós, de most, az olcsó repülés, a műholdas televízió, az internet és a kedvező árú telefonálás idején még kevésbé igaz. Másrészt a szülőhazája is felfedezte, milyen fontos tényező egykori polgára, mert pénzt utal haza, s ők akár politikailag is komoly tényezők lehetnek. Így például Olaszország képviselői helyeket tart fenn a külföldön élő olaszoknak. Ezt az országokon átnyúló személyes, politikai és gazdasági hálózatot „transznaconalizmusnak” hívják a szakértők. A modern technika következtében a konfliktusok sokkal gyorsabban és kényelmesen utaznak a glóbuszon. Különösebben nem kell félni az importált konfliktusoktól, mert néhány tüntetéstől és néhány esettől eltekintve nem jellemzőek a súlyos összecsapások – ismertette Alexander Marakovits, a belügyminisztérium helyettes szóvivője a Szövetségi Alkotmányvédelmi és Terrorelhárító Hivatal álláspontját. Hasonlóan vélekedik Klaus Segbers berlini politológus, aki szerint az importált konfliktusok elhanyagolhatóak a klasszikus terrorizmussal szemben. Mint fogalmazott, elég egy pillantást vetni Bécs utcáira. Ha az otthoni konfliktusok egy az egyben leképeződnének Ausztriában (nem tévesztendő össze ez a köztörvényes bűnözéssel, a bandaharcokkal, stb.), akkor állandóan polgárháború honolna – tekintettel a meglévő konfliktuspotenciálra. A közelmúltig Koszovó nyílt sebnek számított az ausztriai szerb közösségben. 2008 februárjában több ezer szerb tüntetett a tartomány önállóságának elismerése ellen, majd néhány százan megtámadtak egy ottakringi albán lokált.
Der Spiegel (Spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Benjamin Bidder A Stasi mindenhova beszivárgott Nyugat-Németországban címmel készített interjút Arnold Vaatz-cal, az egykori NDK-s polgárjogi aktivistával. Vaatz elmondta: meggyőződése, hogy az egykori és a jelenlegi Bundestag-képviselőket annak alapján kell ellenőrizni, vajon együttműködtek-e a Stasival. A volt polgárjogi aktivista az ellenvéleményekkel kapcsolatban úgy vélte, oktalanság lenne pusztán a politikusok esetleges jó hírnevének megsértése veszélye miatt elhagyni az igazság feltárását. Az a lehetőség, hogy az áldozatokat és a tetteseket összekevernék, elméletileg minden büntetőjogi eljárásban elképzelhető. Azért nem lehet leállítani egy eljárást, mert az eredményt előre nem lehet tudni. Vaatz szerint a döntő kérdés úgy hangzik: az alkotmány alapján lehetséges-e egy képviselő akarata ellenére történő felülvizsgálata? A képviselők függetlensége és az információs önrendelkezés elve szemben áll a történtek felderítésének érdekével.
Számtalan ismert példája van annak, hogy a Stasi beavatkozott a szövetségi köztársaság politikájába. Elég utalni a Willy Brandt elleni, 1972-es bizalmatlansági indítványra, ahol több képviselőt is megvásároltak. Akkor az SPD a Stasi segítségével maradt hatalmon, márpedig ez súlyos irányváltás az ország történetében. Mint fogalmazott, nem hajlandó elhinni, hogy Nyugat-Németországban csak egyetlen rendőr dolgozott volna az állambiztonsági minisztériumnak. Nevezetesen az a Karl-Heinz Kurras, aki lelőtte Benno Ohnesorgot. Nehezen cáfolható gyanú, hogy egész hálózatokat működtettek. Mint mondta, nem tudja, minek kell még történnie, hogy végre kimondják: a Stasi mindenhová beszivárgott. Csak a mértéke kérdéses még, aminek kiderítését viszont a Stasi-anyagokat kezelő hivatal vezetője évek óta akadályozza. Ennek egyik oka, hogy a régi NSZK-ban jelentős értelmiségi csoportok ideológiailag igen közel álltak az NDK-hoz.
A Stasi számára ebből logikus következtetés volt, hogy ezeket a személyeket politikai céljaira használja. Engem az a kérdés érdekel, hogyan történt az NDK folyamatos politikai és erkölcsi felértékelődése a nyugati szakszervezetekben, egyházakban, egyetemistáknál és a parlamenten kívüli ellenzékben. Szabad döntésük alapján történt, vagy segítettek ebben? Én azt feltételezem az úgynevezett Birthler-hivatalról, hogy nem érdekeltek igazán a nyugati baloldal Stasi-összefonódásának felderítésében, hiszen számos munkatárs pontosan ebből a miliőből érkezett – fogalmazott Vatz. Véleménye szerint abszurd az a védekezés, hogy nem vizsgálódhatnak felkérésre, egyrészt, mert korábban is megtörtént már, másrészt nem azért hoztunk létre egy olyan hivatalt, mint a számvevőszék, hogy azután ismét csak a minisztériumok megbízásából vizsgálhatnák azok pénzügyeit.
origo.hu
Fagyos reggel és köd után jön valami sokkal rosszabb
