Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Frank-Walter Steinmeier általános támadása című cikkében tudósít a hétvégi SPD-kongresszus történéseiről, ahol a szociáldemokraták – letérve a schröderi útról – éles baloldali fordulatot hajtottak végre. Az SPD-kongresszus közel 500 küldöttje elfogadta azt a leendő „kormányprogramot”, melynek kiutat kell mutatnia a globális gazdasági válságból. A piaci radikalizmus és ezzel a CDU/CSU, valamint a liberálisok politikája jórészt kudarcot vallott – áll a határozatban. Ezzel szemben a szociáldemokraták a szociális piacgazdaság új megalapítására készülnek.
Frank-Walter Steinmeier, az SPD kancellárjelöltje elvtársai előtt kijelentette: „Minden német kancellárja kívánok lenni.” Magabiztosnak mutatkozott abban, hogy az SPD-nek még sikerülhet a kampányban a felzárkózás. „A dolog még nyitott. Nyitva fogjuk tartani a versenyt és a végén nyerni fogunk.” Franz Müntefering pártelnök bejelentette: az SPD nem hagyja, hogy az EP-választások történelmi veresége után levigyék a pályáról. Steinmeier élesen támadta a kereszténydemokrata politikusokat. Angela Merkel szemére vetette, hogy nem irányít, csak moderál. Ezért szeptember 27-e – a Bundestag-választás – a vezetésről és a helyzet tisztázásáról is szól. Tíz perc tapssal és ovációval köszöntötték kancellárjelöltjüket.
Optimizmusát arra alapozta: „Ez nem a hideg egoisták országa, ez az ország szociáldemokrata politikát akar.” A zöldeket, az FDP-t és a Baloldali Pártot úgy jellemezte: „Mi nem a környezetvédők, vállalkozók, munkanélküliek pártja vagyunk. Mi mindenki pártja vagyunk.” A következő évtizedek szociáldemokrata politikájának meghatározó elemének nevezte a munkahelyek megtartását, a munkavállalói jogok és az országos minimálbér védelmét, az oktatási és környezetvédelmi innovációt, a megújuló energia kiépítését, valamint az atomenergiából történő kilépést. Nagyobb adócsökkentést nem ígért Steinmeier. Amennyiben mégis némi mozgástere lesz a költségvetésnek, akkor ezt a kis és normál keresettel rendelkezők terheinek enyhítésére kívánják felhasználni. A legmagasabb adókulcs felemeléséből befolyó összegből oktatási szolidaritási járulék lesz.
A „Tulajdon kötelez” című programjukban a szociális piacgazdaság újrafogalmazását követelték, élesen bírálták a maximális haszon kergetését, mely a világgazdasági válsághoz vezetett. A következő választási ciklusban a kívánt koalíciós partnerként a zöldeket említették. Tekintettel a rossz közvélemény-kutatási adatokra – az EP-választásokon több mint 15 százalékkal kaptak kevesebbet, mint a CDU/CSU – csökken annak esélye, hogy szeptember 27-én ennek a kombinációnak többsége lenne. Renate Künast, a zöldek listavezetője dicsérte Steinmeier harci szellemét: „Jó, ha az SPD most támad. Pontosan ezt akartuk látni.”
Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap vasárnapi számában Jochen Staadt Fosszátok meg vagyonától Augsteint! című cikkében foglalkozik azzal a kérdéssel, milyen szerepe volt a Stasinak a nyugatnémet jobboldali sajtó elleni kampányokban. Amikor 1966. október 6-án a Springer toronyházat megnyitották Berlinben, akkor Rudolf Augstein ott volt, mint annyian a bonni köztársaság politika elitjéből. Heinrich Lübke szövetségi elnök, Erich Mende alkancellár és Willy Brandt nyugat-berlini főpolgármester beszédet mondott. Augstein a hideg büfénél viccelődött Franz Josef Strauß-szal és Max Schmelinggel. Akkor még a belpolitikai vita nem lépett túl a határokon. Három héttel később szétesett a CDU/CSU–FDP koalíció, és Ludwig Erhard kancellár lemondott. A gazdasági csoda országában megroppantak a társadalmat összetartó erők. Augstein a Springer-partin megjátszott jókedvével próbálta leplezni a berlini újságpiacon elszenvedett vereségét. Az év kezdete óta számos újságíró és nyugat-berlini baloldali idealista megpróbált kiadni egy új napilapot. A nulladik szám szerkesztői jó fizetést kaptak.
A pénzt Rudolf Augstein, a Der Spiegel kiadója és Gerd Bucerius adta össze. Augstein egymillió márkát szánt az elképzelésre. Az új lapot Mának kívánták elnevezni, céljuk az volt, hogy ellensúlyt képezzenek a befolyásos Axel Springer Kiadónak. A Ma-csoporthoz kezdettől fogva négy Stasi-ügynök tartozott, kettő közülük kettős ügynök volt. Azaz az NDK nemzetbiztonságának és az NSZK elhárításának is dolgoztak. 1966. január 17-én egy ügynök már tájékoztatta a kelet-berlini tartótisztjét az Augsteinnel folytatott előzetes megbeszélésről. A Pepperkorn fedőnév mögött Peter Heilmann, az SPD tagja bújt meg, akinek fontos különfeladatot szánt Augstein. A Buchenwaldban kivégzett egykori szociáldemokrata birodalmi gyűlési képviselő fiának fel kellett használni a pártelnökhöz fűződő kapcsolatait, hogy megtudja, vajon a betegeskedő Telegraf című pártlapot felhasználhatja-e a tervéhez. Brandt azonban nem kívánta teljesen kiadni a kezéből a lapot, ez megakadályozta a megállapodást.
Miközben Nyugat-Berlinben a Springer-ellenes újság elképzelésén barkácsoltak, Augstein a Spiegelben keményen támadta a kiadót. A Lex Springer cím alatt a lap 1966. augusztus 1-i számában az Axel Springer Kiadó piaci részesedésének törvényben történő szabályozását követelte. Augstein vitatható, s nyugodtan mondható, rosszindulatú cikkében felállított egy tézist, ami messze túlment az addig Springer ellen felállított téziseken. „Soha egyetlen férfi Németországban” – írta Augstein –, „Hitler előtt és Hitler után olyan sok hatalmat nem egyesített a kezében, kivéve Bismarckot és a két császárt.” Ezzel olyan hangot ütött meg, ami nem sokkal ezután követőkre talált. Amikor azonban Walther Barthel, a Stasi ügynöke az Augstein által kezdeményezett Ma egyik különkiadásában, 1967. május 3-án kiadta a jelszót – „Fosszátok meg vagyonától Springert!” –, attól még a Spiegel kiadja is elhatárolódott: „Egyetlen pluralista társadalomban sem lehet egy konszernt tulajdonosától minden további nélkül elvenni.” Akkor azonban már látható volt, hogy aki „Fosszátok meg vagyonától Springert!”-et kiált, az nemsokára arra gondolhat: fosszátok meg vagyonától Augsteint!
origo.hu
Napi balfék: Itt van Magyar Péter üzenete a nézőknek!
