Der Spiegel (Spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Zacharias Zacharikis Az új kor nomádjai című cikkében foglalkozik a Berlinben feltűnt román cigányokkal. A fiatal nő babakocsijával a berlin-spandaui menekültügyi hivatal előtt áll, mint mondja, jól érzi magát ott. Arra a kérdésre, hogy ő és a rokonsága meddig kíván még ott maradni, csak megvonja a vállát. Miért jött Németországba? Mert éhes – jelzi a kezével, pénzt kér, majd a babakocsival elindul a metró felé. Egy hete 80 Romániából érkezett cigány megszállta a berlini menekültbefogadó állomást, s ott konténerlakásokban élnek. „Jelenleg még a személyi adatok felvételével és az igazolások kiállításával vagyunk elfoglalva” – fogalmaz Marlies Baier, az állomás vezetője. Hogy mi lesz velük, arról fogalma sincs, hiszen EU-állampolgárokként a románoknak nincs esélyük a politikai menekültként történő elismerésre. Ez a kiindulási helyzet a berlini hivataloknál komolyabb zavarokhoz vezetett. Az uniós szabályozás értelmében román turisták három hónapig tartózkodhatnak Németországban.
A csoport akkor került a hatóságok látókörébe, amikor már két hete egy berlini park matractáborában a szabad ég alatt kempingezett. A rendőrséget és a gyámügyet riadóztatták, mert közöttük kisgyermekek is voltak. A hatóságok egyúttal eljárást kezdeményeztek a gyermekek elhanyagolt állapota miatt. A nagycsalád az első ajánlatot, miszerint egy intézetben helyeznék el őket, visszautasította. Ehelyett beköltöztek egy lakatlan házba Berlin Kreuzberg kerületében, majd néhány nappal később megszállták a katolikus Miasszonyunk-templomot. Az egyházközség tagjai végül meg tudták győzni a cigányokat, hogy költözzenek be a menekültszállásra.
Az ügybe bekapcsolódott a román követség is. „Megpróbálunk a helyi hatóságokkal közösen megoldást találni” – nyilatkozta Remus Marasescu berlini konzul, aki két órán keresztül tárgyalt honfitársaival. „Ezek az emberek szívesen dolgoznának Németországban” – mondta Marasescu. De elmagyarázta nekik, hogy 2011-ig a korlátozott munkavállalási lehetőségek miatt ez igen nehéznek ígérkezik. Anja Wollny, a berlini szenátus integrációs, munkaügyi és szociális ügyi szóvivője is úgy fogalmazott: „Szívesen letelepednének és igénybe vennék az állami támogatásokat, mint például egy lakást”.
A berlini szenátus tájékoztatása szerint mintegy 20 000 roma él Berlinben (a 3,4 millió lakosból). Sokan olyan turistalátványosságoknál koldulnak, mint az Alexanderplatz vagy a Brandenburgi kapu. Néhányan a forgalmas kereszteződésekben ablakmosással foglalkoznak, mint a spandaui menekültotthon egyes lakói.
Frankfurti Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív német napilapban Werner Mussler Parlament legitimációkeresésre című cikkében keresi annak okait, miért nem érdeklődnek a szövetségi köztársaság polgárai az EP-választások iránt. A népképviselők részvétele a törvényhozásban uniós szinten is a demokrácia magja. A lisszaboni szerződésben kibővítették a képviselők jogait azzal a logikusnak tűnő érvvel, hogy az uniós törvényhozásban így nőni fog a polgárok befolyása arra, hogy mi történik Európában. Az ember azt gondolná, hogy a nagy politikai pártok mindegyike hivatkozik a parlament megerősítésére, mely korrigálhatja a brüsszeli bürokráciát. Legfeljebb a zöldek foglalkoznak kampányukban az Európai Parlamenttel.
A többi párt minden mással foglalkozik, csak az EP-vel nem. A kereszténydemokraták (CDU) tartalomszegény szöveggel és a pártelnökükkel kampányolnak, akire most nem lehet szavazni. A párt listavezetője nem Merkel, hanem Hans-Gert Pöttering, az EP házelnöke. A keresztényszocialisták is elnökükre, Horst Seehoferre bazíroznak mint a bajor érdekek európai képviselőjére. Hol akarja azt képviselni? – merül fel a jogos kérdés.
A szociáldemokraták kampánya sem jobb. Az SPD bugyuta jelszavai a „pénzügyi cápákról” és „dömpingbérekről” szólnak, s egy szociális uniót követelnek, miközben ez nem tartozik az EU hatáskörébe. A liberálisok külön kategóriának számítanak. Az FDP rábízta magát Silvana Koch-Merinre, egy állítólagos liberális listavezetőre, aki eredménytelenül próbálkozott azzal, hogy e lap a hiányzásairól szóló kényelmetlen tudósításait egy bírósági határozattal letiltassa.
Az a torz kép, amit a kampányban a parlament munkájáról felvázolnak, aligha tetszhet a legtöbb képviselőnek. Ezért logikus kérdés, hogy a pártok számára miért tűnik majdnem kínosnak a választók előtt a parlamenti munka bemutatása. Az egyik magyarázat, hogy a gyakran fellelhető brüsszeli összhang nem alkalmas a kampányhoz szükséges pártpolitikai alapú polarizációhoz. A második még hihetőbb: a képviselők talán félnek attól, hogy a polgárokban felmerül néhány kellemetlen kérdés. Ugyanis könnyen kialakulhat egy vita arról is, mit is kell szabályoznia „Európának”. Ez a vita azonban, ahogyan a lisszaboni szerződés ratifikációja is mutatja, Németországban nem kívánatos.
origo.hu
Most a magyar tudományos élet megújítása ellen indított támadást a Soros-hálózat
