Nyolcvantagú „nagycsalád” érkezett Berlinbe

A Der Spiegel hosszú cikkben foglalkozik azzal, hogy az elmúlt hónapban Berlinben megjelent 80 fős roma csapat mekkora fejtörést okoz a helyi hatóságoknak. A Frankfurter Allgemeine Zeitungból kiderül: a német pártok többsége belpolitikai jelszavakkal és listavezetőikre építve kampányol.

2009. 06. 05. 9:08
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Der Spiegel (Spiegel.de)

A baloldali német hírmagazinban Zacharias Zacharikis Az új kor nomádjai című cikkében foglalkozik a Berlinben feltűnt román cigányokkal. A fiatal nő babakocsijával a berlin-spandaui menekültügyi hivatal előtt áll, mint mondja, jól érzi magát ott. Arra a kérdésre, hogy ő és a rokonsága meddig kíván még ott maradni, csak megvonja a vállát. Miért jött Németországba? Mert éhes – jelzi a kezével, pénzt kér, majd a babakocsival elindul a metró felé. Egy hete 80 Romániából érkezett cigány megszállta a berlini menekültbefogadó állomást, s ott konténerlakásokban élnek. „Jelenleg még a személyi adatok felvételével és az igazolások kiállításával vagyunk elfoglalva” – fogalmaz Marlies Baier, az állomás vezetője. Hogy mi lesz velük, arról fogalma sincs, hiszen EU-állampolgárokként a románoknak nincs esélyük a politikai menekültként történő elismerésre. Ez a kiindulási helyzet a berlini hivataloknál komolyabb zavarokhoz vezetett. Az uniós szabályozás értelmében román turisták három hónapig tartózkodhatnak Németországban.

A csoport akkor került a hatóságok látókörébe, amikor már két hete egy berlini park matractáborában a szabad ég alatt kempingezett. A rendőrséget és a gyámügyet riadóztatták, mert közöttük kisgyermekek is voltak. A hatóságok egyúttal eljárást kezdeményeztek a gyermekek elhanyagolt állapota miatt. A nagycsalád az első ajánlatot, miszerint egy intézetben helyeznék el őket, visszautasította. Ehelyett beköltöztek egy lakatlan házba Berlin Kreuzberg kerületében, majd néhány nappal később megszállták a katolikus Miasszonyunk-templomot. Az egyházközség tagjai végül meg tudták győzni a cigányokat, hogy költözzenek be a menekültszállásra.

Az ügybe bekapcsolódott a román követség is. „Megpróbálunk a helyi hatóságokkal közösen megoldást találni” – nyilatkozta Remus Marasescu berlini konzul, aki két órán keresztül tárgyalt honfitársaival. „Ezek az emberek szívesen dolgoznának Németországban” – mondta Marasescu. De elmagyarázta nekik, hogy 2011-ig a korlátozott munkavállalási lehetőségek miatt ez igen nehéznek ígérkezik. Anja Wollny, a berlini szenátus integrációs, munkaügyi és szociális ügyi szóvivője is úgy fogalmazott: „Szívesen letelepednének és igénybe vennék az állami támogatásokat, mint például egy lakást”.

A berlini szenátus tájékoztatása szerint mintegy 20 000 roma él Berlinben (a 3,4 millió lakosból). Sokan olyan turistalátványosságoknál koldulnak, mint az Alexanderplatz vagy a Brandenburgi kapu. Néhányan a forgalmas kereszteződésekben ablakmosással foglalkoznak, mint a spandaui menekültotthon egyes lakói.

Frankfurti Allgemeine Zeitung (Faz.net)

A konzervatív német napilapban Werner Mussler Parlament legitimációkeresésre című cikkében keresi annak okait, miért nem érdeklődnek a szövetségi köztársaság polgárai az EP-választások iránt. A népképviselők részvétele a törvényhozásban uniós szinten is a demokrácia magja. A lisszaboni szerződésben kibővítették a képviselők jogait azzal a logikusnak tűnő érvvel, hogy az uniós törvényhozásban így nőni fog a polgárok befolyása arra, hogy mi történik Európában. Az ember azt gondolná, hogy a nagy politikai pártok mindegyike hivatkozik a parlament megerősítésére, mely korrigálhatja a brüsszeli bürokráciát. Legfeljebb a zöldek foglalkoznak kampányukban az Európai Parlamenttel.

A többi párt minden mással foglalkozik, csak az EP-vel nem. A kereszténydemokraták (CDU) tartalomszegény szöveggel és a pártelnökükkel kampányolnak, akire most nem lehet szavazni. A párt listavezetője nem Merkel, hanem Hans-Gert Pöttering, az EP házelnöke. A keresztényszocialisták is elnökükre, Horst Seehoferre bazíroznak mint a bajor érdekek európai képviselőjére. Hol akarja azt képviselni? – merül fel a jogos kérdés.

A szociáldemokraták kampánya sem jobb. Az SPD bugyuta jelszavai a „pénzügyi cápákról” és „dömpingbérekről” szólnak, s egy szociális uniót követelnek, miközben ez nem tartozik az EU hatáskörébe. A liberálisok külön kategóriának számítanak. Az FDP rábízta magát Silvana Koch-Merinre, egy állítólagos liberális listavezetőre, aki eredménytelenül próbálkozott azzal, hogy e lap a hiányzásairól szóló kényelmetlen tudósításait egy bírósági határozattal letiltassa.

Az a torz kép, amit a kampányban a parlament munkájáról felvázolnak, aligha tetszhet a legtöbb képviselőnek. Ezért logikus kérdés, hogy a pártok számára miért tűnik majdnem kínosnak a választók előtt a parlamenti munka bemutatása. Az egyik magyarázat, hogy a gyakran fellelhető brüsszeli összhang nem alkalmas a kampányhoz szükséges pártpolitikai alapú polarizációhoz. A második még hihetőbb: a képviselők talán félnek attól, hogy a polgárokban felmerül néhány kellemetlen kérdés. Ugyanis könnyen kialakulhat egy vita arról is, mit is kell szabályoznia „Európának”. Ez a vita azonban, ahogyan a lisszaboni szerződés ratifikációja is mutatja, Németországban nem kívánatos.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.