Die Welt (Welt.de)
A konzervatív német napilap Steinbrück most a britekkel is szembehelyezkedik című cikkében ismerteti a berlini pénzügyminiszter dilemmáját. A 20 legfontosabb ország részvételével április elején megrendezett londoni pénzügyi csúcson megállapodtak abban, hogy a jövőben egyetlen pénzpiaci telephely, szereplő és termék sem működhet felügyelet nélkül. London pénzpiaci telephelyi előnyeinek megtartása érdekében mindent megpróbál a brit kormány, ami egészen a menedzserek adózásának kérdéséig terjed – nyilatkozta Steinbrück. Emögött az a felfogás áll, hogy a pénzügyi szektor Nagy-Britannia számára, annak rendkívül gyenge ipari bázisa miatt, sokkal fontosabb, mint például Németország esetében. Steinbrück néhány nappal az olaszországi G8-csúcstalálkozó előtt nyilatkozott. A találkozón többek között pénzügyi kérdésekkel foglalkoznak majd. Szeptember végén következik az Egyesült Államokban a 20 legnagyobb ipari és feltörekvő állam pénzügyi csúcstalálkozója. A nemzetközi együttműködés kapcsán – nyilatkozta Steinbrück – már hallhatók azok az első hangok, miszerint vissza lehetne térni a pénzügyi válság előtti status quóhoz. „A szememben London mint pénzügyi telephely igen gyanús.” Egyúttal bírálta a londoni City restaurációjára törekvő gondolkodást.
Süddeutsche Zeitung (Sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Christoph Hickmann Nem vagyunk Oskar című cikkében foglalkozik a kis tartomány határain túlmutató jelentőségű Saar-vidéki választásokkal. Létezik egy szócska, a „mi”, amivel a Saar-vidéki szociáldemokratákat éppúgy lehet bosszantani, mint félelemben tartani – legalábbis ha rossz szellemük, Oskar Lafontaine használja. Főként akkor, ha arról az időszakról beszél, amikor az SPD színeiben előbb a székhely polgármestereként, majd miniszterelnökeként irányította a tartomány történéseit. „Mi” elértük, „mi” idetelepítettük – fogalmaz kampányában Lafontaine, és ezzel ügyesen összemossa a határokat korábbi pártja, az SPD és mostani, a Baloldali Párt között, amelynek ő a miniszterelnök-jelöltje az augusztus 30-án sorra kerülő tartományi választáson. Ezzel a „mivel” magának és a Baloldali Pártnak követeli mindazokat a tartományi sikereket, melyeket 1985 és 1998 között miniszterelnökként az SPD számára elértek.
Most azonban az egykori elvtársak megunták a hamisan csengő „mit”. Éppen az készül ellencsapást mérni, akit Lafontaine miniszterelnökként tett a tartományi gyűlés SPD-frakciójának vezetőjévé, s aki őt rövid ideig miniszterelnökként követte, a máig általa is jó barátnak nevezett Reinhard Klimmt. Egykori képviselők és főpolgármesterek mellett Klimmtnek sikerült meggyőznie számos egykori minisztert, akik Lafontaine kormányának tagjai voltak. Jó tucatnyian vannak, köztük Friedel Läpple, aki hosszú ideig vezette a belügyi tárcát, vagy Hans Kasper pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, valamint utódja, Christiane Krajewski.
Amennyiben hihetők a közvélemény-kutatások, már valószínűtlen, hogy a Baloldali Párt a választásokon megelőzi a szociáldemokratákat – de számos voksot még elszippanthat az SPD-től. Már hosszabb ideje megpróbálja a tartományi SPD vezetése szorosra zárni a sorokat és megakadályozni, hogy prominens politikusai átszökjenek az ellenfél táborába. Most megpróbálják a szakszervezeteket bevonni döntéseikbe, ezért Maas a párt balszárnyához tartozó Ottmar Schreinert is bevonta árnyékkormányába. Mindeme lépés mögött az az üzenet áll: „mi” vagyunk az igazi szociáldemokraták.
origo.hu
Otromba módon viselkedett a román államfő Budapesten
