Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Hans-Werner Sinn Az egyenlőtlen bánásmódnak nincs indoka című cikkében elemzi a németek unióval szembeni elégedetlenségének okait. A müncheni Ifo gazdaságkutató intézet vezetője kimondja, amit sok német politikus csak gondol: a szövetségi köztársaság immár szeretné, ha súlyának megfelelő beleszólást kapna az uniós döntésekbe. A német alkotmánybíróság június 30-i ítéletében többek között megállapította, hogy az Európai Parlamentben nem érvényesül az arányos képviselet elve. Az egyenlőség hiánya sajnos valós vád, hiszen ott az országok nem lakosságszámuknak megfelelően delegálhatnak képviselőket, hanem egy politikai alapon kidolgozott kulcs alapján, mely a kisebb országoknak erőteljesen kedvez. Németország az EU lakosságának 17 százalékát adja, míg az EP-képviselőknek alig 13 százalékát. Így egy dán szavazó voksa kétszer, egy szlovéné háromszor, míg egy máltai polgár szavazata tízszer annyit ér az EP-ben, mint egy németé. Ezt az egyenlőtlenséget aligha lehet igazolni, hiszen az uniós minisztertanácsban, mint második kamarában már amúgy is előnyben részesítik a kisebb országokat. A minisztertanácsban Németország súlya most csak 8,4 százalék, sőt a lisszaboni szerződés elfogadása esetén mindössze 3,7 százalék lesz, mert akkor minden ország egyetlen szavazattal rendelkezik majd. Ezt csak némileg ellensúlyozza, hogy a minisztertanácsban a döntés akkor érvényes, ha a tagállamok többségének támogatása mellett megszerzik az unió lakosságának 65 százalékát adó országok támogatását is. A helyzetet tovább torzítja, hogy minden ország méretétől függetlenül egy biztost állíthat. Számos német tartományban többen élnek, mint a legtöbb uniós tagállamban. Ausztria, Finnország, Írország összesen 17,96 millió polgárral bír és három biztost jelölhet, míg Észak-Rajna–Vesztfália a maga 18,01 millió polgárával egyetlen egyet sem delegálhat. Az, hogy Németország számít ilyen feltételek között a legnagyobb nettó befizetőnek, aligha meglepő. Berlin 17 százalékos lakosságaránnyal az unió költségvetésének 20 százalékát finanszírozza, miközben az igazgatási költségeket levonva a támogatások mindössze 12 százalékában részesül. Minél kisebb az adott ország, annál nagyobb az újraelosztási nyeresége, s annál inkább az ő érdekeit szolgálja az uniós költségvetés emelése is. Amikor Németország nettóbefizetői pozícióját kívánják igazolni, akkor gyakran hivatkoznak arra, hogy a szövetségi köztársaság erős export gazdasága jobban profitál az EU-n belüli exportból, mint az unió többi tagállama. Ennek azonban éppen az ellenkezője az igaz. Egyrészt, mert a külföldi exportnyereség nem ajándék, hanem keservesen megkeresett pénz. Másrészt a kis államok a határok eltűnéséből többet profitálnak. Egyrészt nagyobb a határrégióik aránya, másrészt korlátlanul hozzáférhetnek a nagy államok piacaihoz. A Nokia az EU nélkül nem nőhetett volna ekkorára, míg a Siemens igen. Ma mindkét cég rendelkezésére áll az 500 milliós uniós piac.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Joachim Peter Winnenden óta 148 ámokfutással fenyegették Bajorországot című cikkében tudósít a megállíthatatlannak tűnő fenyegetéshullámmal. A baden-württembergi Winnendenben 2009 márciusában végrehajtott vérfürdő óta a bajorországi iskolákban eddig 148 esetben fenyegetőztek ámokfutással. A bajor belügyminisztérium által készített, a lap birtokában lévő lista szerint a rendőrség eddig számos esetben volt kénytelen beavatkozni, mert jóval többről volt szó, mint egyszerű diákcsínyről. A belső használatra készült értékelés szerint még egy tanárban is felmerült, hogy a felmondásáért fegyverrel álljon bosszút. Bajorországban már korábban is előfordultak iskolai vérengzések. A legutolsó tíz évben összesen hatan veszítették életüket ilyen eseményekben. A müncheni belügyminisztérium által készített lista szerint csak Winnenden másnapján 20 ámokfutással történő fenyegetést regisztráltak. Egy 14 éves landsbergi fiatalt emiatt a rendőrség őrizetbe vett és beutaltatott a pszichiátriára. A fenyegetések során vagy névtelenül felhívják az iskolákat, vagy az internetes fórumokon jelzik terveiket. A bejelentés nyomán a rendőrség számítógépeket, mobiltelefonokat, fegyvermásolatokat, egy légfegyvert, késeket és egyéb tárgyakat foglalt le. A legutóbbi esetre június 28-án került sor. Egy fürthi fiatal fenyegette meg iskolatársait. Joachim Herrmann (CSU) bajor belügyminiszter aggodalommal figyeli az eseményeket. „Riasztó, milyen sok fiatal képes pusztán kedvtelésből egy ámokfutás bejelentésével rettegésben tartani az embereket” – nyilatkozta Herrmann a lapnak. Egyúttal figyelmeztette azokat, akik hasonló tetteken gondolkodnak, hogy az ilyen játszadozásnak „súlyos büntetőjogi és pénzügyi következményei” lehetnek. Az ámokfutás bejelentése súlyos bűncselekménynek számít, amit a német Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethet, de minimálisan pénzbüntetéssel szankcionál. „Az ilyen tettek tönkretehetik egy fiatalember jövőjét. Mert milyen munkaadó alkalmaz egy olyan munkavállalót, aki egy ámokfutás bejelentése miatt már büntetett előéletűnek számít?” – fogalmazott a belügyminiszter.
origo.hu
Otromba módon viselkedett a román államfő Budapesten
