Ma, a nagy bankok csődjei közepette jól látható: a pénz eltűnt, a helyén semmi nem maradt – így kommentálta 2008 októberében XVI. Benedek pápa a pénzügyi válságot, ez a megfogalmazás meglepte a Szent Szinódust. A homokra épített ház mintájára összeomló gazdaság apokaliptikus víziója meghatározza a katolikus egyházfő első társadalmi jellegű kérdéseket taglaló doktrináját is.
Miközben XVI. Benedek elítéli a „sikeren, karrieren, pénzen” nyugvó rendszert, kifejti, miért látja fontosnak az értékek valódiságának visszatértét, amelyhez magatartásunk változása szükséges, nemcsak a homo oeconomicus, de az egyszerű emberek részéről is.
Új világrendszer kell
A Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) című enciklikát három évvel ezelőtt előzte meg a Deus caritas est és a múlt évben kiadott Spe salvi. A szentatya célja az enciklikák kiadásával – mint azt 2008. június 13-án adott nyilatkozatában kifejtette –, hogy megvilágosítsa a keresztények számára a kitűzendő célokat és a fáradhatatlanul őrizendő értékeket, hogy eljussunk egy valóban szabad és szolidáris emberi társadalomig.
Az enciklika a jelenlegi világszervezetek, így az ENSZ sürgős átalakítását látja szükségesnek, kiemelve annak fontosságát, hogy a legszegényebb államok is beleszólást nyerjenek az őket érintő kérdésekben a döntéshozatalba, s a világ számára egy olyan valós irányító testület megalkotását javasolja, mely a szeretet és az igazság jegyében hoz döntéseket.
Ajánlat a G8-aknak
A 140 oldalas dokumentum csak kevésbé tekinthető az előző két pápai enciklika folyamatába illeszthetőnek. Nemcsak azért, mert a közösség színtereivel foglalkozik, míg az előző két dokumentum teológiai kérdéseket érintett, de azért is, mert a mostani enciklika az előző kettővel szemben kevésbé tekinthető a pápa személyes munkássága részének, jóval inkább jellemezhető a katolikus egyház különböző vezetőinek együttes munkája gyümölcseként.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen a munkáján se hagyta volna ott Benedek meghatározó személyiségének jegyeit.
A kirobbant válság egyik okaként a globalista világ liberalizmusát nevezi meg az enciklika, melynek időzítése nem rejti véka alá a világ döntéshozóira gyakorolt nyomás szándékát: éppen a napokban, július 8-án találkoznak az olaszországi L’Aquilában a G8-ak, a világ vezető ipari államainak első emberei.
120 éves kérdés: csak a haszon?
A katolikus egyház eddigi társadalmi tárgyú enciklikái rendre a gazdasági-társadalmi folyamatok egy-egy döntő szakaszában láttak napvilágot. Így a Rerum novarumot 1891-ben, az ipari kapitalista társadalmak fellendülésének csúcspontján adta ki XIII. Leó pápa (a dokumentum szerint a proletariátus visszaintegrálását a társadalomba a kor egyik legfőbb feladatának kell tekinteni). A nagy gazdasági világválság idején jelent meg a Quadragesimo XI. Piustól („a szabad verseny önmagát tette tönkre azáltal, hogy egyedüli kritériumként a haszonra alapozott”). A gyarmati rendszer összeomlása, a harmadik világ a legfőbb kérdése annak az enciklikának, melyet VI. Pál 1967-ben kiadott Populorum progressiója taglal („a béke új neve: fejlődés” ). A világtörténelem egyik mélypontját jelentő, a legalább 100 millió áldozat legyilkolásával járó kommunizmus bukásakor adta ki II. János Pál enciklikáját Centesimus annus címmel 1991-ben, egyben a Rerum novarum százéves évfordulója előtt tisztelegve; többek közt arra szólít, hogy „fedezzük föl újra azoknak az alapvető elveknek a gazdagságát, amelyek a munkáskérdés megoldására az egyház szociális tanításában benne foglaltatnak”.
Szellemi műhely
Ezt az enciklikáját XVI. Benedek a hitelességre való különös kényességgel készítette el; rendszeres konzultációkat folytatott az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsával, olyan olasz közgazdászokkal, mint Stefano Zargani, aki a szociális piacgazdaság témakörének egyik szakértője, vagy Ettore Gotti Tedeschi bankárral, az olasz bankszövetség elnökével. A társadalmi doktrina kidolgozásában Reinhard Marx müncheni katolikus érsek (névrokonához illően ő is írt a tőkéről egy könyvet – a szerk.) és Benedek régi egyetemi diáktársa, Ernst-Wolfgang Böckenförde filozófus, a liberalizmus egyik legérdemlegesebb kritikusa volt az egyházfő segítségére.
Bizalmatlanság a liberalizmus felé
XVI. Benedek gazdasági szemléletét erőteljesen meghatározza a német hegeli filozófia bizalmatlansága a kapitalizmussal és a liberalizmussal szemben. Már 1985-ben, az „Egyház és gazdaság, a világgazdaság felelőssége a jövőért” című tanácskozáson akkor még Joseph Ratzinger bíborosként felidézte Adam Smith elméletét (bizalom a piac szereplőinek teljes szabadságában, az önszabályozó piacban), és alapjaiban kérdőjelezte meg a gazdasági rendszert, Peter Koslowskit idézve: „A gazdaság nemcsak a gazdasági szereplők hálója, de az embert kell szolgálnia”.
A pápa tehát hű akar maradni a „teljes humanizmushoz”, mely Jacques Maritain francia katolikus filozófustól VI. Pálig a meghatározó gondolat volt, az egész emberiség előmozdításában való gondolkodást jelentette. A mostani enciklikában a caritas szó utal erre. A szeretet nélkül, az érdek nélküli adományozás hagyományának újraélesztése nélkül nincs társadalmi felelősség, s a világ a teljes felbomlás, szétesés felé halad. Az enciklika felszólítja a jelenlegi világhatalmi szereplőket és a politikai, szakszervezeti felelősöket a következtetések levonására.
origo.hu
Nézőpont Intézet: Több mint 10 százalékponttal vezet a Fidesz-KDNP
