Fotó: AFP
Minthogy egyetemistákról van szó, az eddigi politikai tevékenységük nagyjából annyi, hogy felkészültek a felvételire, azt sikerrel vették és ünneplik, hogy bejutottak az iskolába. De a valódi munka most kezdődik, amikor el kell kezdeniük kormányozni az országot. Márpedig ilyet még soha nem csinált közülük senki, vagyis egyértelmű, hogy a szerbiai választók azt mondták, hogy a régi adminisztráció helyett jöjjön bárki, mert ez egy korrupt és telhetetlen brigád, akik nem érdemlik meg az emberek bizalmát. Az egyetemisták pedig tiszta arcúak, fiatalok és feltehetően teljesen ártatlanok.
Ez a narratíva él legalábbis jelenleg. Mert a valóságról egyelőre nehéz tiszta képet alkotni.
Az viszont nagyon szembetűnő, hogy az eljárás szembeötlően hasonlít a Tisza Párt magyarországi sikeréhez, ahogy a „tiszta arcú diákok” Európa-szerte pontosan ugyanígy mozgósítanak, megrengetve a hagyományos politikai modelleket.
Nem csupán a kormánypártok, de az összes régi párt megijedt, hiszen az alulról építkező mozgalmak láthatóan képesek arra, hogy az általunk ismert európai rendszereket tönkretegyék. Mert az állításuk szerint a régi rendszerek öregek, korhadtak, természetszerűleg korruptak és rossz irányba vezetik az országokat. A technikai megoldások nagyon hatékonyak, az internetes közvetlen kommunikáció sokkal célzottabb, mint a régi tévészpotok, az óriásplakátok, a rádiós beszélgetős műsorok. Az érvek helyett harsány szlogenek vannak, villámvideók, pörgős zene és a legyőzhetetlenség aurája.
Alternatív valóság
Szerbia azonban más úton haladt, mint Nyugat-Európa, így nagyjából hasonlóan kényelmetlen volt Vucsiccsal tárgyalni, mint Orbán Viktorral. Szerbia a jelenlegi helyzetben távol van az euroatlanti csatlakozástól, nemcsak Belgrád, de Brüsszel miatt is. Mert a Balkán nagyon érzékeny terület, amellyel Európa nem tud mit kezdeni őrületes bürokráciája és politikai irányvonala miatt. A Balkánra mindenkinek fáj a foga, Oroszországnak is, Szerbia pedig természetes szövetségese Moszkvának. Legalábbis eddig az volt, mostantól nagy kérdés, mit fognak kezdeni a bonyolult helyzetben az egyetemisták, bár pártjuk egyik vezetője azt mondta, fontos marad az orosz kapcsolat. Koszovót nem adják, ezt egyértelművé tették, igaz, Koszovó de facto egy külön ország, nem is nagyon foglalkozik már az üggyel senki. De az orosz kapcsolat kemény dió, fontos hozzá a személyes viszony a moszkvai vezetéssel, és könnyű elbukni, ha csak a nyugatról érkező tanácsokra figyelnek a tapasztalatlan fiatalok. Márpedig a jelek szerint egyelőre csak ez lehetséges.
Az egész nyugati fősodratú sajtó ünnepel, mintha a Vucsics-korszak nyomasztó sötét felleg lett volna Szerbia fölött. Vagyis a fentebb leírt narratívát a tiszta arcú fiatalokról óvatosan kell kezelni.
A politika ugyanis nem engedi meg ezeket a tiszta helyzeteket, a barikádokra felhágó, demokratikusan elkötelezett és minden bűncselekménytől undorral elforduló fiatalok tömegei csak a hollywoodi filmekben léteznek, az emberiség ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb. De nem kétséges, hogy egy ilyen mozgalmat fel kell építeni és el kell adni, hogy a választók rájuk szavazzanak. Ebben pedig vannak olyanok, akik igazán profik, és látható, hogy működik a módszer.
