Már nincsenek életben, gyalog nem keresik tovább a hegymászókat

Lezárult a Kínában eltűnt magyar hegymászók gyalogos keresése, miután 4150 méteres magasságba jutott vasárnap Mécs László magyar alpinista, hegymászó oktató Szecsuannak azon a hegyén, amelynek megmászására október 7-én indult négy magyar. • Megtalálják őket vagy sem? – most még van remény

A kínai-magyar tényfeltáró csapat vasárnap délelőtt tíz órakor 3100 méteren indította útjára Mécs Lászlót és kínai társát, Kuo Csie-t (Guo Jie). A két hegymászó többszöri egyeztetést követően engedéllyel 4150 méterre jutott, majd a még kővel borított gleccseren Mécs további fél órát haladt előre, de a további mászást egyedül az adott körülmények között veszélyesnek ítélte és visszatért, majd társával 14 óra 42 perckor megérkezett a bázisra.

Az időjárási viszonyok nem kedveztek, ködös, esős, havas idő jellemezte a térséget, a látótávolság 50 méter körüli volt, az alaptábornál is 0 fok alá hűlt a hőmérséklet.

Mécs László visszatérése után úgy nyilatkozott, hogy a terep nem könnyű, s megerősítette, hogy a jelen körülmények között ő maga sem látja esélyét annak, hogy a négy magyar életben van. Ugyanakkor a jelen lévő Pechtol Annával, az egyik eltűnt hegymászó húgával egyetértésben, és a családtagokkal telefonon történt konzultációt követően arra jutottak, hogy kérik a kínai hatóságokat arra, hogy amint az idő megengedi, kíséreljék meg a helikopteres felderítést, a nyomok további keresését.

Vasárnap este ismét összeült a teljes szakmai stáb és megvitatták a kialakult helyzetet. Itt a jelenlévők egyetértettek abban, hogy miután lábon már bejárták azt a területet, ameddig ez a jelen körülmények között lehetséges, a gyalogos keresést nem folytatják. Egyúttal megállapodtak, hogy továbbra is kérik a helikopteres keresést, lehetőség szerint mielőbb és a helikopter személyzetének felkészítésével, amiből mind a kínai mentést vezető szakember, mind Mécs László szívesen vállal részt. A megbeszélésen Pechtol Anna külön is köszönetet mondott a kínai partnerek segítőkészségéért, támogatásáért.

Liu Feng, a mentés irányítója, egyben a szecsuani hegymászó szövetség második embere – az MTI helyszínen lévő tudósítójának – részletesen beszámolt a november 9-i keresésről. Eszerint a négy tibeti hegymászó azon a napon délután fél egykor ért 4800 méteres magasságra, ahol elérték – megfogalmazása szerint – a „jég nyelvét”. Ezt követően még egy rövid szakaszon folytatták a kutatást, majd miután találkoztak a jégfallal, négy különböző irányban haladtak tovább. Hágóvasakkal felmentek a jégre és távcsővel megvizsgálták az így belátható terepet. Mivel semmi „színes tárgyat” nem láttak, nem találtak, és erős felhősödés kezdődött, kettő óra harminc perckor visszavonulót fújtak. A kínai mentésvezető még elmondta, hogy 4650 méteren nem találták a magyarok táborának helyét, 4200 méteren találtak egy vizes palackot, a 3900 méteren lévő táborban többek között sátrat, hálózsákot, hegymászó botot, ételt, gázpalackot találtak, amiket, az alaptáborban talált ételféleségekkel és egyéb használati tárgyakkal együtt Csengtuba szállítottak.

Liu végül megismételte azt a korábbi feltételezést, hogy véleményük szerint vagy alvás közben, vagy útközben érhette a magyarokat az a jégomlás, aminek során október 22-én, vagy 23-án mintegy 200 méterről hatalmas sziklákhoz hasonló jégtömbök zuhantak le, több ezer köbméter térfogattal. Valamennyi körülményt elemezve a kínai szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy ez a jégtömeg temette maga alá a négy magyar hegymászót.

(MTI)