Pósa Zoltán breviáriuma

Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő, a „Magyar Nemzet kulturális rovatának remekmívű robotosa” – Benyhe János szavaival – klasszikus korba érvén eljutott odáig, hogy fiatalabb írótársa, Gáspár Ferenc útmutató olvasókönyvet készített az életművéhez. Pósa Zoltán breviáriuma a címe, a címlapján szintén munkatársunk, Máté Péter portréfotója díszeleg, s 2009. november 16-án került a könyvesboltokba. A regény bemutatója december 15-én, kedden este 6 órakor kezdődik a Magyar Írószövetségben (Budapest, Bajza utca 18.)

A könyvben Pósa-versek és – breviáriumoknál rendhagyó módon – új prózák (részletek A faluzettós profidalnok című, jövőre megjelenő regényből), valamint Pósa könyveiről szóló tanulmányok, kritikák és Pósát köszöntő versek szerepelnek. A kötet eredetileg a 2008. szeptember 6-i hatvanadik születésnapra volt időzítve, ám akkor jelent meg Csontos János Hír TV-s Pósa-portréfilmje (Az ezeréves Pósa Zoltán), gyűjteményes verskötete (Törött tükörbe néztél), az Arcok és énekek című versantológia Pósa erdélyi versciklusával. Gáspár Ferenc szerkesztő úgy érezte, a sokféle opus kioltja egymás hatását, ezért a breviárium csak idén jelent meg, a hatvanegyedik születésnapon. Közöljük Pósa Zoltán breviáriumából Gáspár Ferenc szerkesztő előszavát.

Szerkesztői előszó Gáspár Ferenc tollából

Pósa Zoltán József Attila- (2000), Bertha Bulcsu- (2006), Szellemi Honvédelem- (2007), Obersovszky-díjas (2007), kétszeres Quasimodo-okleveles (2007, 2008), Balassi Bálint-emlékérmes (2009) író-költő (civilben a Magyar Nemzet kulturális újságírója, idézve egyik pályatársát, Onagy Zoltánt: kultoszlopa) 2008. szeptember 6-án töltötte be a hatvanadik életévét. Miután túlesünk a csodálkozáson, hogy ez az örökifjú – Jókai Annát idézve – „zseni és fenegyerek, aki bizonyára meghamisította a születési anyakönyvi kivonatát”, az is eszünkbe jut, milyen nagy utat tett meg eddigi életében.

Az 1990-ig háttérbe szorított, üldözött, olykor a bebörtönzés határán egyensúlyozó író első megjelent regénye, az Ama tőrök 1985-ben, azaz harmincnyolcadik születésnapja előtt két hónappal láthatott napvilágot, a nyitás nyitányának évadján. Második könyvét 1990-ben, az első szabad magyar választás után fél évvel nyomtatták ki. Negyvenkét évesen jutott el odáig, hogy hivatalosan is íróvá, a Magyar Írószövetség tagjává léphetett elő Jókai Anna és Nagy Gáspár ajánlásával. Az időközben eltelt tizennyolc esztendő alatt vált a magyar próza, líra, irodalomtörténet, újságírás meghatározó alakjává, akiről pályatársak, Jókai Anna, Hernádi Gyula, Gyurkovics Tibor, Obersovszky Oby Gyula, Szilassy Zoltán, Sebeők János, Fábián Gyula, Csontos János, Ráczné Vincze Eta, Erős Kinga, Petrőczi Éva, Varga Gabriella, Koppány Zsolt, Szentesi Zöldi László, Végh Attila, Siposhegyi Péter, Petőcz András. D. Magyari Imre, Erdei Sándor irodalomtörténészek, Kabdebó Lóránt, Rónay László, Kulcsár Szabó Ernő, Madarász Imre, Hanti Krisztina, Vajda Kornél elragadtatással szólnak. Hernádi és Csontos a mindenkori legjobb magyar prózaírók közé sorolja, Rónay László szerint ő a jelenkori magyar irodalom legetikusabb költője. Csontos János tanulmányából (Magyar Napló, 2008. szeptember) idézve: irigylésre méltóan lekerekített szépprózai életművel rendelkezik. Mindent megírt, amire rendeltetett, ugyanakkor a költő, az irodalomtörténész, az irodalmi újságíró, de az újabb művekkel előrukkoló író is jelzi a folytathatóság ígéretét, ahogy jelen Pósa-breviáriumunk is bizonyítja.

E könyvet nem csak azért szerkesztettem össze és adtam ki, mert életutunk sokszor keresztezte egymást, és mert Pósa a barátom. A lekerekített teljesség, a meghökkentően nagy formátum és terjedelem, valamint a bonyolultság szükségessé teszi, hogy iránytűt, általános vezérfonalat adjunk az olvasó kezébe Pósa Zoltán zseniális életművéhez, aki egykor megkésve, ugyanakkor az utóbbi két évtized során szédületes gyorsasággal futott be. Hála feleségének, múzsájának, Barna Mártának, az életművét gondozó Széphalom Könyvműhelynek s költő vezetőjének, Mezey Katalinnak, a Magyar Írószövetség folyóiratának, a Magyar Napló lap- (és könyv-) kiadónak, a Pósa-filmet elkészítő Csontos Jánosnak (Isten vagy sátán, harmadik út nincs – Az ezeréves Pósa Zoltán, lírai film, rendezte Csontos János, Hír TV, 2008).

A Pósa-olvasókönyv három nagy egységből áll. Tanulmányok, kritikák tükrében látjuk az életmű megjelent részét az első fejezetben. A másodikban a nagy szürrealista trilógiából (Aranykori tekercsek, Menekülés négy sávon, Mediterrán tintabura) összeszerkesztett montázs, a megjelenőfélben lévő, Szökés és lebegés című nagyregényből kiragadott, Jekyll című kisregény (regény a regényben), valamint Pósa verseiből komponált válogatás szerepel. A harmadik rész víg születésnapi verseket tartalmaz Magyar Nemzet-rovatbeli kollégái, Kiss Eszter Veronika, Kövesdi Zsuzsanna, Muray Gábor, P. Szabó Ernő, Tölgyesi Gábor, Sashegyi Zsófia, Varga Klára, Vitézy Zsófia rovatvezető-filmrendező, felesége, Barna Márta, fia, Pósa Máté, a Magyar Írószövetség elnöke, Vasy Géza tollából. Minthogy a Pósa-életmű megjelenése is cikcakkos volt, a prózai életművéről szóló írások logikai sorrendet követnek, mintha visszafelé haladnánk az időben. Az opus magnum, a csaknem 1500 oldalas Aranykori tekercsek virtuális időbeli horizontja a századelőtől napjainkig, valóságos cselekményideje 1967-től 1973-ig terjed. A Menekülés négy sávon 1974–75-ben, a Mediterrán tintabura 1975-ben játszódik, ám jövőbe tekintő részletei mindmáig, sőt a költői szürreális betétek az idő végtelenségéig terjednek. A tíz kisregény, az Ama tőrök, a Különleges szakasz, az Irodalmi dandy avagy koranyári üdvözlet, a Pünkösdi királyfi, az Akkor mindenki velem törődött, valamint a 61. születésnapjára időzítetten megjelent, Az ifjúság maradéka című kötet négy opusa, mintegy kiegészítve a szürrealista regényfolyamot, 1972-től 2008-ig terjedő időzónát foglal magába. A prózákról szóló írások visszafelé haladva az időben zárulnak az Ama tőrökről szóló kritikamontázzsal. Azt követik a versekről (Magyar vagyok, Alászállás, Olvasó, Törött tükörbe néztél) szóló dolgozatok. A második részben sorakoznak a prózai és a lírai szemelvények, a harmadikban a köszöntések.

Minthogy a par excellence látható szépirodalmi életmű is kétezer oldalnyi, nem beszélve a megjelenés alatt álló regényekről, Pósa irodalomtörténeti (egy Hernádi-monográfiakötet, hatvannégy kötetben és folyóiratokban megjelent ötszáz tanulmány, szakcikk) és újságírói tevékenységéről (négyezer cikk) csak említést teszünk. Íme a Pósa-breviárium. Ismerkedjenek meg Pósa Zoltánnal, akit jómagam egy régi kritikámban a magyar Kerouacnak is neveztem.