„Esküszöm, hogy soha többé nem leszek éhes”

Hetven éve, 1939. december 15-én mutatták be minden idők egyik legsikeresebb filmjét, a Margaret Mitchell regényéből készült Elfújta a szelet. A jó szimatú producer, David O. Selznick 1936 júliusában, egy hónappal a kiadás után vette meg 50 ezer dollárért a könyv jogait – addig még senki nem fizetett ennyit egy szerző aláírásáért.

Az atlantai újságírónő Mitchell 1926-ban kezdte papírra vetni művét, melyből megjelenése után hat hónappal már több mint egy millió példány kelt el, s ma is minden idők egyik legsikeresebb regénye. Az 1937-ben Pulitzer-díjjal is jutalmazott Elfújta a szél egy ír származású ültetvényes lánya, Scarlett O’Hara sorsát meséli el, a díszleteket a rabszolgatartó Dél adja a polgárháború idején. Scarlett tragédiája, hogy álmai férfija soha nem lehet az övé: miközben sorra eljátszadozik a körülötte legyeskedő férfiakkal és a háború idején a családi birtokot próbálja kézben tartani, elveszíti azt, akiért a végén mindent odaadna.

Selznick keményen megdolgozott a kasszasikerért. Saját vállalkozásán belül egyetlen Scarlett szerepére alkalmas színésznőt sem talált, így a válogatás két évig húzódott. Számításba vett mindenkit, aki számított Hollywoodban, Katharine Hepburntől Susan Haywardon át Carole Lombardig, végül a kevéssé ismert angol Vivien Leigh mellett döntött, mert úgy érezte, a híres színésznők korábbi szerepei csak beárnyékolnák a történetet. Rhett Butler szerepének eljátszására Clark Gable volt a kézenfekvő jelölt, ő azonban karriergyilkosságnak tartotta a szívtipró megformálását és kitartóan ellenállt a felkérésnek. Végül az MGM azzal tudta meggyőzni, hogy elegendő „zsebpénzt” kapott Carole Lombardtól való válásának finanszírozásához.

A forgatás maga is rémálomnak bizonyult, amelynek során három rendezőt fogyasztottak el. A sorban első George Cukor mindössze 33 percet forgathatott le, máris kirúgták, az őt követő Victor Flemingnek idegkimerültség miatt kellett felállnia a rendezői székből, s bár a munkát Sam Wood fejezte be, végül csak Fleming nevét tüntették fel a stáblistán.

Az Elfújta a szélhez számtalan „leg” fűződik, így majdnem minden szavazáson bekerül minden idők legjobb filmjei közé, s az inflációval kiigazítva ez minden idők legtöbbet jövedelmező alkotása is (összbevétele 400 millió dollár, mai áron 1,5 milliárd dollár, majd 300 millióval több a második Csillagok háborújánál).

Az Elfújta a szél összesen 15 Oscar-díj jelölést kapott, amiből 10-et meg is nyert, ezt csak húsz évvel később tudta a Ben Hur felülmúlni. Gable és Leigh legendás csókjelenete „minden idők legjobb filmes csókja", a film végén Rhett Butler szájából elhangzó „Frankly, my dear, I don't give a damn" (Őszintén szólva kedvesem, fütyülök rá) pedig az Amerikai Filmintézet szavazásán minden idők legjobb filmidézete lett. Az ominózus mondat a 30-as évek erkölcsi cenzúráján fennakadt ugyan, de Selznick inkább vállalta az 5000 dolláros bírság kifizetését.

Mitchell a kiadók kapacitálása ellenére sem volt hajlandó a regényt folytatni, ezt végül örökösei jóváhagyásával Alexandra Ripley írónő tette meg. Az 1991-ben megjelent Scarlett természetesen siker lett, bár az eredeti nyomába sem ért, s mozifilm nem, csak egy televíziós minisorozat született belőle.

(erdely.ma)