1975-ben találkoztak a két ország vezetői a titkos dokumentumok szerint, és egy kiterjedt megállapodást írtak alá a katonai együttműködésről. A dokumentum tartalmaz egy cikkelyt, mely szerint ennek a szerződésnek szigorúan titokban kell maradnia. Simon Perez izraeli és P. W. Botha dél-afrikai védelmi miniszterek (később mindketten országuk kormányfői is voltak) 1975 júniusában a svájci Zürichben találkoztak, ahol Perez több fegyverrendszertípust is Botha figyelmébe ajánlott. A megállapodás szerint Izrael szállította volna a robbanófejeket, amelyeket a Dél–Afrikában (vagy másutt) gyártott rakétákra szereltek volna fel.
A titkos dokumentumokat egy amerikai tudós, Sasha Polakow-Suransky találta meg, aki könyvet is írt a megállapodásról. A szerző szerint ezek a dokumentumok arra is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy Izrael igenis birtokában van atomfegyvereknek. A zsidó állam ugyanis soha nem volt hajlandó elismerni az izraeli nukleáris fegyverek létezését.
Polakow-Suransky szerint Izrael korábban mindent megtett, hogy megakadályozza a titkos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, mert ez szerintük zavarokat okozna a Közel-Keleten. Ráadásul mindez hiteltelenítheti azt az izraeli törekvést, mely Iránt próbálja megakadályozni abban, hogy nukleárisa fegyverekhez jusson, mondván, Iránban nem lehet megbízni.
A dél-afrikai dokumentumok azt mutatják, hogy az apartheidkorszakban elrettentésként szerettek volna atomfegyvereket elsősorban a szomszédos, Dél-Afrikával nem túl baráti viszonyban levő országok ellen. Dél-Afrika később saját maga fejlesztett nukleáris robbanótölteteket, ám ezeket 1990-ben megsemmisítette, egy évvel ezután pedig csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez.
(guardian.co.uk)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!