A gazdaság is előretör, nem csak a foci

A Mondial nyolc negyeddöntős csapatából négy latin-amerikai, de ez a térség nemcsak a labdarúgásban ér el sikereket, hanem újabban a gazdaságban is. A sikerek híre bejárja a világot, és bár különböző területekről van szó, van közös vonás is: a labdarúgásban forgandó a szerencse, és a korábban jobbára lekezelt térség friss gazdasági eredményeit is sokféle kihívás fenyegeti.

Ám a The New York Times (NYT) mégis joggal indíthatta azzal a térségről szóló elemzését, hogy miközben az Egyesült Államok és Európa a hatalmas hiányokkal és az ingatag talpra állást fenyegető veszélyekkel viaskodik, Latin-Amerika meglepetést kínál. Ez a térség, amelyet a múltban adósságcsődök, valutaleértékelések sújtottak, és a gazdag országok mentőakcióira szorult rá, idén olyan robusztus gazdasági növekedést produkál, amelyet megirigyelhetnek északi partnerei.

A növekedést és a térségbe irányuló befektetéseket elősegítette az olyan nyersanyagok iránti erős ázsiai kereslet, mint a vasérc, a réz és az arany, valamint az a tény, hogy több latin-amerikai ország gazdaságpolitikája meghozta a hiány csökkenését és az alacsony inflációt.

A fejlődés üteme egyes országokban magát a kormányt is meglepte. Brazília, a térség felemelkedő hatalma a 2009-es visszaesés után az idei év első negyedében 9 százalékos növekedést produkált. Az ország központi bankja szerdán azt közölte, hogy a 2010. évi teljes növekedés akár a 7,3 százalékot is elérheti – ez 24 évre visszamenően a legjobb eredmény lenne. Az erőteljes brazil növekedés Argentína exportját is ösztönzi, a másik nagy dél-amerikai állam szolid növekedését a nyersanyagok iránti növekvő kereslet is táplálja.

Mexikó gazdasága tavaly erősen visszaesett, de idén az első negyedévben 4,3 százalékkal bővült, és az egész évre vonatkozóan az 5 százalékot is elérheti a gyarapodás a mexikói kormány előrejelzése szerint. A térség kisebb államai is gyorsan fejlődnek. Peruban, amelyet hiperinfláció és a maoista gerillák elleni két évtizedes, 70 ezer halottat követelő brutális polgárháború sújtott, áprilisban a GDP 9,3 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit.

Igaz, Venezuelában az áramszolgáltatási zavarok és a kisajátítástól való félelem miatt a GDP 5,8 százalékkal csökkent az első negyedévben, Ecuador is visszaesett, de ez a két ország inkább kivételnek tűnik. Még az ideológiailag Venezuelával szövetséges kisebb államok is pragmatikus politikát folytatnak és sikeresek. Miközben Európa attól tart, hogy megfertőzi a görög hitelválság, a Standard and Poor’s hitelminősítő májusban felértékelte Bolíviát, tekintettel a közszféra szilárd helyzetére.

Latin-Amerika növekedése tükrözi a mélyülő kapcsolatot Ázsiával, ahol Kína és más országok is erőteljesen fejlődnek. Kína az Egyesült Államokat megelőzve Brazília első számú külkereskedelmi partnerévé vált, és a második legfontosabb partnere egyfelől Venezuelának, másfelől Kolumbiának, noha utóbbi az Egyesült Államok fő szövetségesének számít a térségben.

Latin-Amerika hullámzó gazdaságtörténetének szakértői közül egyesek attól tartanak, az erőteljes fellendülés túl szép ahhoz, hogy tartós legyen, és figyelmeztetnek az egyes országok ingatag politikai helyzetére, a nyersanyagexporttól való túlzott függőségre és a Kínával hirtelen megnőtt kereskedelem kockázataira. A nyersanyagárakat felhajtották a kínai igények, amelyek abból is adódnak, hogy Kína tartalékokat kíván képezni. Közben azonban Kínában is viták folynak ennek a politikának a fenntarthatóságáról, és a latin-amerikai politikacsinálók nem is látják, milyen sebezhetővé válnak emiatt – idézte a NYT Michael Pettisnek, a pekingi egyetem egyik szakértőjének véleményét.

Más közgazdászok, köztük Nicolas Eyzaguirre, a Nemzetközi Valutaalapnak a nyugati féltekével foglalkozó igazgatója arra figyelmeztettek, hogy az alacsony nemzetközi kamatlábak, amelyek fontos szerepet játszottak Latin-Amerika előretörésében, nem maradnak fenn örökké. Valamennyien üdvözlik viszont a növekedésbarát kormányzati politikákat.

Így például Chile a rézexport jövedelméből félretett a nyersanyagárak növekedésekor, és ez tavaly lehetővé tette számára egy gazdasági ösztönzési program beindítását, illetve a talpra állást a februári földrengés után. Chile gazdasága áprilisban 8,2 százalékkal nőtt az előző hónaphoz képest, amire 1996 óta nem volt példa. Eyzaguirre szerint több más térségbeli ország hasonló gazdaságpolitikát folytat.

A gazdasági eredmények más szférákba is átsugároznak. Brazília például megfizette a tartozását az IMF-nek, és növelni akarja beleszólását, szavazóerejét az intézményen belül. Miközben Brazília kínai ütemben fejlődik, Lula elnök ambiciózus befolyási terveket táplál, például egy olyan állami tévével, amely afrikai országokba sugároz műsort, vagy a brazil diplomáciai képviseletek számának növelésével a világ különböző részein. Az elkövetkező években Peru is hasonló vagy még a brazil tempónál is gyorsabb fejlődésre számíthat, elsősorban a külföldi cégek bányaipari beruházásainak eredményeként – ez azonban gondokat okozhat a jövőben, ha a nyersanyagárak csökkennek majd.

Az OECD Latin-Amerikára vonatkozó részletes elemzésében a 2009. évi 2,3 százalékos GDP-csökkenés után az idei évre 4,5 százalékos bővülést, 2011–2012-re pedig évi átlagban 4,2 százalékos növekedést jósol.

(MTI)