Hol szorít a cipő: gyengeségeink és esélyeink

Ahhoz, hogy a problémáinkkal és a lehetőségeinkkel tisztában legyünk, először is világos képre van szükségünk jelen helyzetünkről. Hiszen korrekt diagnózis nélkül nincs sikeres terápia.

Az objektív diagnózis elkészítését segítik a nemzetközi országelemzések. Az egyik ilyen országelemzés az IMD – Institute for Management Development – svájci gazdaságkutató évente megjelenő tanulmánya. A legfrissebb kiadvány június végén látott napvilágot Lausanne-ban. A kutatók összeállították a vizsgált országok versenyképességi sorrendjét, amelyhez négy szakmai terület részletes elemzésével jutottak el. Ezek a területek a gazdasági helyzet alakulása, a kormányzás minősége és hatékonysága, a cégek működésének eredményessége és a nemzeti infrastruktúra állapota. Ezt a négy területet különböző mutatók segítségével értékelték. A 2010. évi tanulmány 58 ország helyzetét mutatja be összesen 245 mutató segítségével. A kutatók szerint hazánkat a versenyképességet befolyásoló mutatók többsége tekintetében 2009-ről 2010-re drámai romlás jellemzi. Azonban arra is fel kell figyelnünk, hogy ez a lecsúszás már korábban elkezdődött. Fontos információ az is, hogy miközben mi leépülünk, a korábbi volt szocialista országok – közöttük is elsősorban Lengyelország – irigylésre méltó fejlődést ér el.

A magyar állapotokat legjobban ezért úgy jellemezhetjük, ha a változások irányát, a tendenciákat is bemutatjuk. Vizsgáljuk meg ezért néhány fontos mutató esetére a 2001., a 2006. és a 2010. évi helyezéseinket!

2001-ben általános versenyképesség tekintetében még a 27. helyen voltunk, 2006-ban a 35.-ek lettünk. mára pedig a 42. helyre kerültünk. A gazdaság állapotát tekintve a 18.-ról a 37.-re, majd mostanra a 40. helyre csúsztunk vissza. A kormányzás minősége és hatékonysága vonatkozásában 2001-ben a 22.-ek voltunk, majd 2006-ra a 35.-ek lettünk, és innen zuhantunk le 2010-re az 51. helyre. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati munka minősége alapján az elmúlt öt évben 16 helyet veszítettünk. Ez kirívóan rossz érték, amely – mint látni fogjuk – a leginkább rontotta versenyképességünket. Nem kedvező a helyzetünk a cégek teljesítményét illetően sem: eszerint a 2001. évi 29. helyről 2006-ra a 33., 2010-re pedig a 47. helyre kerültünk. A nemzeti infrastruktúra állapota alapján 2001-ben még a 27.-ek voltunk, 2006-ban 28.-ak lettünk, majd innen 7 helyet lecsúszva a 35. helyre szorultunk vissza.

A négy tényezőcsoport közül vitathatatlanul a kormányzás minősége rontotta a leginkább a gazdaság általános versenyképességét. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert világossá kell tenni mindenki számára, hogy a jelenlegi lepusztult állapotunkat nem a gazdasági válságnak, hanem a rossz kormányzásnak köszönhetjük. Ezt bizonyítja az a már említett tény is, hogy a válság ellenére más országok előre tudtak lépni a versenyképességi listán. Lengyelország például egy év alatt, 2009-ről 2010-re 12 helynyit javított pozícióján, és a versenyképességet befolyásoló mutatóit is jelentősen tudta javítani. Pedig Lengyelországnak ugyanazzal a válsággal kellett szembenéznie, mint nekünk. Csakhogy kormánya sokkal sikeresebben készítette fel a gazdaságot a válságra, továbbá jobban is kezelte azt, mint a magyar kormány. Lengyelország esetén azt is ki kell emelni, hogy – velünk ellentétben – folyamatosan fejlődik. 2001-ben ugyanis még csak a 47. volt a versenyképességi listán, és innen ért el mára a 32. helyre. De nézzük a további mutatókat, amelyek hazánk mélyrepülését okozták!

A gazdaság állapota

A gazdaság esetén stratégiai probléma a rossz szerkezet. Ez jelenti egyrészt az egysíkúságot: azt, hogy szűk választékú a gazdaságot uraló cégek tevékenységi köre. Előnytelen továbbá a globális cégek túlhatalma, ami sérülékennyé teszi a gazdaságot, így az kevéssé képes ellenállni a gazdasági ciklusok hatásainak, illetve a válságoknak. Az egysíkúságot részben az előző kormány politikája idézte elő az energia- és alapanyagigényes tevékenységek, mint például a gumigyártás, az építőanyag-gyártás és egyes logisztikai tevékenységek betelepülésének jelentős – adókedvezménnyel, továbbá közvetlenül a költségvetésből való – támogatásával. A magyar gazdaság egysíkúságát, a kicsi és nagy cégek egészségtelen arányát mutatja a 45. helyünk. Lengyelország például e tekintetben 25 hellyel előz meg bennünket. Ezért a magyar gazdaság gazdasági ciklusokkal szembeni ellenállóképessége is gyenge, a lengyel gazdaságé viszont erős. Ezt fejezi ki a mi 49. és a lengyelek 11. pozíciója. Gyenge a magyar vásárlóerő, és így a hazai piac is. Mi az 51.-ek vagyunk, a lengyelek a 11.-ek. A gazdaság erőtlenségét fokozza a magas eladósodottság – ami miatt az 50. hely a miénk, míg a lengyelek a 33.-ok –, valamint a kormánykiadások magas aránya a megtermelt GDP-ből. A kutatók szerint az egyre gyengébb GDP-nk közel 50 százalékát a kormány költi el. A lengyeleknél ez az érték 44,5 százalék.

Rontják a gazdasági fejlődés esélyeit a magas adók. A személyi jövedelemadó nagysága tekintetében az utolsók vagyunk a listán. Ez hozzájárul a vásárlóerő gyengeségéhez éppen úgy, mint a magas – 25 százalékos – általános forgalmi adó. A magas munkanélküliség egyik okaként a tanulmány szerzői a foglalkoztatást terhelő kiugróan magas adókat és járulékokat említik. A munkavállalók terhei alapján a 49.-ek, a munkaadók terhei tekintetében pedig az 51.-ek vagyunk. Ezek a magas adók és egyéb terhek agyonnyomják a gazdaság szereplőit és lehetetlenné teszik a kibontakozást. Viszont a cégektől beszedett nyereségadó nagysága tekintetében az előkelő 9. helyen vagyunk. A kutatók szerint a nyereségadó nálunk a GDP mindössze 2,6 százalékát adja. A gazdaság lélegzethez jutását gátolja továbbá a tőkéhez jutás nehézsége. A gazdaság erőre kapását nem segíti a bankok hitelezési politikája sem. A hitelhez jutás könnyűsége tekintetében az 50.-ek vagyunk a listán. Nehéz továbbá kockázati tőkére szert tenni. Ezt mutatja 47. helyünk. A kockázati tőke hiánya az induló új vállalkozásokat lehetetleníti el. Pedig a válságból való kilábalás egyik fontos útja lehetne sok új, sikeres kisvállalkozás beindulása és hatékony működése. A hazai kisvállalkozások nemzetközi mércével mért hatékonysága alapján szintén rossz a helyezésünk: csupán az 51. helyet értük el. Ez elsősorban a hazai kis- és közepes vállalkozások (kkv-k) mostoha körülményeinek köszönhető. A kutatók szerint a gazdasági fejlődés beindulásához nagyon fontos lenne, hogy a Magyar Nemzeti Bank a gazdaság fejlődését támogató monetáris politikát folytasson. Ezt azonban a tanulmány szerint egyáltalán nem teszi. Ezért olyan rossz osztályzatot kapott, hogy az csupán az 53. hely elérésére volt elég. A Magyar Nemzeti Banknál rosszabb értékelés csak az argentin, az ukrán, a venezuelai, az izlandi és a szlovén banknak jutott.

Nálunk az elmúlt években a gazdasági fejlődést leginkább a kormányzati munka gyengeségei gátolták. A kutatók szerint a kormány nem értette, hogy mi zajlik a világban, ezért rosszul kezelte a válságot, és rossz döntéseket hozott. A hiteltelen kormányzati munkát tetézte a döntések gyenge hatékonyságú megvalósítása is. E tekintetben az 53. helyre szorultunk. Ugyancsak az 53.-ak vagyunk a kormányzás tisztasága, átláthatósága és a korrupció vonatkozásában. A bürokrácia eluralkodásának mértéke alapján pedig az 50. hely jutott nekünk. A kormányzati munka rossz tartalma és minősége hiteltelenné tette a vezetést: ez a szint az 52. helyre volt elég. Ezek a rendkívül gyenge helyezések bizonyítják a korábbi kormány szakmai alkalmatlanságát.

Társadalmi és humán mutatók

A kormánynak felróható továbbá a nemzeti összetartozás, a kohézió szétzúzása. Erre az 54. helyünk a bizonyíték. 2002-ben még a 46.-ok voltunk, míg Lengyelország az 58. Ma a lengyelek három hellyel előznek meg bennünket. A miénknél gyengébb társadalmi kohéziót csak négy országban – Ukrajnában, Argentínában, Bulgáriában és Venezuelában – találtak a kutatók. A kohézió szétverése – aminek egyik tipikus példája volt a kettős állampolgársággal szembeni durva, demagóg kormánykampány – a bizalom általános meggyengülésével járt együtt. De a csalások, a körbetartozások és a csalárd csődök számának növekedése, általánossá válása sem függetleníthető tőle. A rossz kormányzás, a válsághelyzet eredménytelen kezelése nemcsak gazdasági, de társadalmi leépüléshez is vezetett. Ezt a nemzeti infrastruktúra területén bekövetkezett erózió bizonyítja a leginkább. Vizsgáljuk meg a következő táblázat adatait!



Kattintson a nagyobb táblázatért!

A táblázat négy évben mutatja be a gazdaság fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos társadalmi és humán mutatók alakulását. A lecsúszásunk ezen területeken is döbbenetes volt az elmúlt két kormányzati ciklusban. Oktatási rendszerünk színvonala, illetve a gazdasági versenyképesség javulásához való hozzájárulása alapján 2001-ben még a dicséretes 10. helyen voltunk. Mára azonban 38 hellyel lejjebb, a 48. helyre szorultunk. Hasonló a helyzet a felsőoktatásban is. Itt a lezuhanásunk sznitén 38 helynyi. A természettudományos tárgyak megfelelő arányú és színvonalú oktatása alapján 2001-ben csak Szingapúr előzött meg bennünket. 2010-ben pedig már azt könnyebb felsorolni, hogy hányan vannak mögöttünk. Hasonló a helyzet a jól felkészült mérnökök száma tekintetében is. Itt az 5. helyről a 42.-re kerültünk, azaz 37 helynyit vesztettünk pozíciónkból. A műszaki fejlesztésre fordított pénz tekintetében 11 helynyit kerültünk lejjebb a listán.

Baj van a nyelvi és az információtechnológiai képességeinkkel is. A nyelvi képességek szintjét az IMD először 2006-ban mérte. Akkor sem voltunk nagyon előkelő helyen, de 2010-re tovább romlott a helyezésünk: az 51.-ek lettünk. Az információtechnológiai képességek tekintetében a pozícióvesztésünk 32 hely. Ez is drámai leromlás akkor, amikor ma már információtechnológia nélkül modern gazdaság nem képzelhető el. A cégek innovációs képességeit az IMD először 2010-ben vizsgálta. A 42. hely nagyon rossz ahhoz képest, hogy korábban valamennyi innovációs vizsgálat esetén sokkal jobb volt a pozíciónk. Gyenge a teljesítményünk továbbá a teljes munkaidőben kutatás-fejlesztéssel (K+F) foglalkozó munkavállalók (34. hely) és a GDP-ből a K+F-re fordított pénz (33. hely) tekintetében is.

Az oktatás, kutatás-fejlesztés, innováció területén tapasztalható lemaradásunkat a rossz gazdaság- és társadalompolitikai prioritások, az ezen területekről elvont összegek, a megmerevedett szervezeti és vezetési rendszerek, a gyenge hatékonyság, továbbá a színvonal és a minőség alapján való teljesítményértékelés hiánya együttesen okozza. Az e területeken való lemaradásunk viszont hosszú távon akadályozza gazdasági fejlődésünket. Hogyan is lehetne a 21. században kiváló, nagy tudású, nyelveket beszélő műszaki és természettudományos szakemberek és állandóan megújulni, innoválni képes cégek nélkül korszerű, fejlett gazdaságot építeni? Hogyan is lehetne olyan kormányzati munkával, amelynek mindenről kevés fogalma van, erős gazdaságot építeni? Az általános bizalomvesztés, a teljesítmények helyett a kapcsolatokkal való érvényesülés általánossá válása az üzleti hatékonyságra is romboló hatással volt. E tekintetben a 2006. évi 33. helyről 2010-re a 47. helyre kerültünk.

A lengyel út

Lengyelország rá a példa, hogy megfelelő gazdaság- és társadalompolitikával válságban is lehet sikeres gazdaságot építeni. Lengyelország 2009-ről 2010-re a 44. helyről a 32. helyre ugrott előre a nemzetek versenyképességi listáján. Oktatási rendszerének színvonaljavulása alapján a 2006. évi 45. helyről 2010-re, a 30.-ra, a természettudományos tárgyak oktatási színvonala és fontossága tekintetében a 36. helyről a 22.-re, az egyetemi oktatás versenyképesség-javító szerepe vonatkozásában a 35. helyről a 30. helyre, a nyelvi képességek esetében az 53.-ról a 23.-ra ugrott előre. De a jól felkészült mérnökök rendelkezésre állása tekintetében is kiemelkedő eredményeket könyvelhet el, pozícióját a 48. helyről a 34.-re javította, a műszaki fejlesztésre szánt összegek tekintetében 6 hellyel – az 53.-ról a 47.-re – és az információtechnológiai képességek vonatkozásában is 19 hellyel – az 51.-ről a 32.-re – javította pozícióját. Lengyelország esetén a kormányzás minősége 2009-ről 2010-re 8 helynyit javult (a 44. helyről a 36.-ra), a cégek működésének hatékonysága tekintetében 12 helynyi (az 50. helyről a 38.-ra), a humán infrastruktúra vonatkozásában 3 helynyi (a 39.-ről a 36.-ra) a javulás. Mindennek következtében a lengyel gazdasági teljesítmény a 2006. évi 46. helyről 2010-re a 24.-re, a cégek hatékonysága pedig az 52. helyről a 38.-ra javult.

Összefoglaló gondolatok

Magyarországon a gazdaság és a társadalom leromlása minden területen tetten érhető. Ezért lecsúszásunk megállítása érdekében nagyon fontos, hogy az új kormány a versenyképesség-javítás kulcsterületein gyors eredményeket érjen el. Az első terület, ahol már némi javulás érezhető, a társadalmi kohézió erősítése. A tervezett bürokráciacsökkentés, és a korrupció elleni radikális fellépés is jó és fontos irány. Sürgető feladat azonban az innováció bátorítása, amit a hazai kkv-k helyzetbe hozásával lehet elérni. A munkát terhelő adók és járulékok lefaragása nélkül ezek munkahelyteremtését nem lehet ösztönözni. Pedig nemzetközi tapasztalat, hogy az új munkahelyek legalább kétharmadát ezek a vállalkozások teremtik. Végül elképzelhetetlen a gazdaság korszerűsítése az oktatási színvonal és minőség jelentős javítása nélkül. Ez pedig beruházást és szerkezeti átalakítást egyaránt igényel. A mérnökképzés iránti érdektelenséget nem oldja meg a hallgatók ösztönzése arra, hogy többen menjenek műszaki és természettudományos pályára. Ezzal csak azt érjük el, hogy gyengébb minőségű hallgatókkal töltik fel a helyeket a műszaki felsőoktatási intézmények. Akkor tanul majd ismét szívesen több jó képességű diák mérnöknek, természettudományos szakembernek és informatikusnak, ha lesz számukra a magyar iparban elegendő számú, vonzó és jól fizető munkahely. Ehhez pedig, amint azt korábban említettük, diverzifikáltabb, sokszínűbb iparra, több tudásalapú vállalkozásra, ezek között több innováló kis és közepes cégre, azaz egészségesebb szerkezetű gazdaságra van szükség.

Az IMD tanulmánya kiváló diagnózis, amely utat mutat a terápiához is. A lefelé menő trendek megváltoztatásához azon