Körmendy Zsuzsanna: Implantátum

Körmendy Zsuzsanna: Lapozott kettőt, és mutatott egy fényképet, amelyen egy nőnek az arca le volt vágva, csak a mellei látszottak: nagyok, gömbölyűek, mint Kolumbusz után a Földmakettek, középre rendezettek. „Talán ezt választom” – mondta a nő, és több mint kétezer éves könnyek voltak a szemében. „Lenne kedves lediktálni az adatait?” – kérdezte az asszisztensnő. Az orvos közben telefonált, csak a keresztnevét hallotta a nőnek: Vénusz. Micsoda név, gondolta, pedig nem tűnik romának. „Milyen Vénusz?” – kérdezte az asszisztensnő. „Milói” – mondta a nő, szemét lesütve. Röstellte a könnyeit, de visszaparancsolta őket. „I-vel vagy ipszilonnal?” – kérdezte az asszisztensnő. „I-vel. Simán” – válaszolt a páciens, és átvette a műtéti bejegyzés időpontját tartalmazó kartont. Befelé folytak a könnyei. Az utcán jóképű férfi várta. „Na?” – kérdezte. „Minden rendben lesz, drágám. Olyan leszek, amilyennek akarsz” – mondta, és áhítatos tekintettel nézett ideáljára. Beültek az Audiba, és elhajtottak.

(Magyar Nemzet, 2010. július 9.)