„A magyar tábornoki kar színe-java bitófára került”

Múltunk őrzése és gondozása becsületbeli feladatunk és kötelességünk – mondta Holló József altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója a budai Várban, a Sólyom László vezérkari főnök halálának 60. évfordulóján tartott megemlékezésen hétfőn.

Holló József a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének rendezvényén rámutatott: Sólyom László személyében „olyan nagyszerű emberre emlékeznek, aki bajtársiassága révén a haza hősévé vált”, amikor koncepciós perben 1950-ben halálra ítélték és kivégezték. Ezért veszik kitüntetésnek azt, hogy a Sólyom Lászlóra emlékező táblát 2008-ban, születésének 100. évfordulóján az ő intézményükben helyezték el.

A főigazgató kifejezésre juttatta: a többek között köztársaság elleni összeesküvéssel vádolt, koholt vádak alapján elítélt és kivégzett Sólyom László „nemcsak hazájáért küzdő katona, hanem (...) férj, apa, pótolhatatlan barát és szolgálatkész kolléga volt”, akit akkor végeztek ki, amikor „a magyar tábornoki kar színe-java bitófára került”. Mint közölte, a magyar tábornoki kart kétszer „fejezték le” a történelem folyamán: 1849-ben és az 1950-es évek első felében.

Sólyom Lászlót 1950. augusztus 9-én katonai törvényszék ítélte halálra, augusztus 19-én pedig kivégezték. Megjegyezte, hogy „1954-ben még egyszer halálra ítélték”, mert az akkori rehabilitáció őt nem érintette, ez csak 1956-ban történt meg. Holló József jellemzése szerint Sólyom László – akinek megjelenése „markáns, délceg” volt – a Ludovikán végzett, 1931-ben tüzértisztté avatták, 1935-ben főhadnaggyá léptették elő. A II. világháború alatt elhangzott mondata miatt, miszerint a háború „az országra és a magyar honvédségre egyaránt katasztrófát hozhat”, nyugdíjazták. 1944-es ellenállási tevékenysége miatt a nyilasok elfogták, de sikerült megszöknie.

Sólyom László 1945–1946-ban Budapest rendőrfőkapitánya lett. 1946–1948 között a Honvédelmi Minisztérium katonai csoportfőnöke, majd altábornagyi rangban vezérkari főnök volt. Miután a hadiakadémiát 1949-en megszüntették, „a hidegháborús hisztéria légkörében a régi tisztek is gyanússá váltak”, így rendezhették meg ellenük a kirakatpereket, amely „üldöztetések nemcsak az egyén, hanem a nemzet tragédiái is”.

Holló József utalt arra, hogy Sólyom Lászlót 2007-ben posztumusz vezérezredessé léptették elő. Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke elmondta: a koncepciós eljárások lényege az volt, hogy „a második magyar köztársaságot hiteltelenítsék”. Azokat, akik 1945–1949-ben fémjelezték a demokratikus fejlődést, „ocsmány bűnnel gyanúsították meg”, majd bírósági úton elítélték – világította meg. A második köztársasággal való folyamatosság vállalása meglátása szerint „szent ügy”, mert a mostani, harmadik és a második között „kontinuitás van”. „A megtört gerincű társadalom” az ötvenes években „eltűrte a koncepciós pereket, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprását”, de nem szabad hagyni, hogy ehhez hasonló újra megtörténjen – jegyezte meg. A megemlékezés végén Sólyom László emléktábláját megkoszorúzta Sólyom Ildikó, Sólyom László lánya, Holló József, Donáth Ferenc és Boros Géza, a Nagy Imre Társaság elnökségi tagja.

(MTI)