Az ördög elment, az élmény megmarad + Videók

Varázslatos táj és finom villányi borok. Ördögi koncertek, színházi előadások, kiállítások és emberközeli élmény. A Művészetek Völgyéből kinőtt Ördögkatlan-fesztiválon jártunk.• Harmincezren az Ördögkatlanon • Megőrizhető-e az ártatlanság?

Reggel nyolcnál tovább nehezen lehetett aludni a nagyharsányi focipályán felállított sátrunkban, lévén hiába értünk oda már az első napon, addigra az árnyékos helyeket elfoglalták. A fullasztó meleg miatti harag azonban csak addig tartott, míg ki nem menekültünk a csapdából. Ekkor ugyanis Szársomlyó hegyének csodálatos látványa tárult elénk. Hiába bámultuk már az érkezéskor is, a hatás ekkor ejtett igazán ámulatba minket, hogy aztán később le se tudjuk venni a szemünket róla...

Kikötőből katlan

Az Ördögkatlan-fesztivál 2008-ban született, miután kiderült, hogy a Művészetek Völgye elmarad. Az ott nagy népszerűségnek örvendő Bárka Kikötőből nőtt ki az első fesztivál. Helyszínként megtalálták a csodálatos dél-baranyai tájat a horvát határ közelében a monda szerint ördög szántotta heggyel, mely a rendezvény egyik legnagyobb erőssége lett. Idén az augusztus 4. és 8. közti öt napban már harmadik alkalommal várta a feltöltődésre vágyókat a három rendező falu: Nagyharsány, Kisharsány és Palkonya. A kezdeti, ötezer körüli látogatószám 2009-ben a háromszorosára nőtt, idén pedig teljesítve a várakozásokat elérte a 25 ezret.

A szerdai nap fő eseménye a Quimby fellépése volt, a megnyitó után ők voltak az Ördögkatlan-fesztivál első nagyszínpados fellépői. Mindjárt egy Cseh Tamás-feldolgozással kezdtek, így tisztelegve a két éve elhunyt művész előtt. Annyi energia van itt, mint az anyaméhben – mondta Líviusz, mi pedig háromnapos ott tartózkodásunk alatt meg is győződhettünk erről. A nagyharsányi focipályánál felállított színpadnál többezres tömeg táncolt a jobbnál jobb nótákra. Az élményt még az sem tudta elrontani, hogy a koncert háromnegyedénél elnémultak a mikrofonok. Kiss Tibi így legalább újra hasznát vehette a megafonjának. Rövid szünet után folytatódhatott a koncert, hogy aztán még néhányszor elnémuljon. „Ha szerelmes az ördög, uh, tudod, ő nem szeret hiába” – stílszerűen a Halleluja zárja a fellépést.

Salalaaa...

Csütörtök délután átbuszozunk a festői szépségű szoborparkba Nagyharsány és Villány között, hogy megnézzük a Braindogs fellépését. A Tom Waits előtt tisztelgő szupergrupp csak néhány koncertet ad évente, ennek megfelelően az érdeklődők is több százan érkeznek a kőszobrok közé, hogy borral a kézben élvezhessék az angol Ian Seagal, az osztrák Ripoff Raskolnikov és a magyarok, Kiss Tibi, Varga Livius, Frenk, Varga Laca és Nagy Szabolcs varázslatát. Mert varázslatot láthatott a közönség a javából. Az ülősnek induló koncert körülbelül háromnegyed óra után váltott át színpad előtt táncolóssá, hogy aztán fergeteges hangulat legyen a szobrok között. A művészek igazi örömzenélést mutattak be, így nem csoda, hogy hiába telt már el több mint két óra a fellépésből, az eksztázisba esett közönség nem akarta elengedni őket. A búcsú pillanataiban pedig közösen énekelhettük a Jersey girlt, amely olyan mély nyomokat hagyott az emberekben, hogy még lefelé sétálva is azt lehetett hallani mindenfelől, hogy „salalaaa”.

Az első buszra, ahogy sejtettük, nem fértünk föl, két perc múlva azonban már jött is a következő, így gond nélkül átértünk Boban Markovicék fellépésére. Bár nálunk már nem überelhették a Braindogs nyújtotta élményt, azért kitűnő szórakozást nyújtottak, igazán pokoli lendülettel zenéltek. Amikor pedig három szám erejéig Rúzsa Magdi is a színpadra lépett, méginkább lázba jött a csordultig telt nézőtér. Az ég is megkegyelmezett: bár beborult, de a koncert végéig nem esett.

A koncertek mellett azonban gazdag kulturális kínálat várta az érdeklődőket. Így megnézhettük Cseh Tamás fiatalkori rajzait, valamint a nagyharsányi helytörténeti múzeumot is. Igazi csemege volt Luis Viktor hangszobor-kiállítása, aki például mosógépdobból és biciklikormányból készít hangszereket. Kiss Tibi és Varga Livius mellett Háy János író is megcsillantotta képzőművészeti tudását, egy egész szoba viseli a kezük munkáját. Egyébként is jellemző volt, hogy a fellépő művészek nemcsak a saját fellépésükre érkeztek, hanem több napot is ott töltöttek, elvegyülve a fesztiválozók között, esetenként velük sörözve vagy borozva.

Egyszerű, barátságos, mezítlábas

Az összművészeti fesztivál nagyszerűsége talán az egyszerűségben és a barátságosságban rejlik. Nincsenek marcona biztonsági őrök (illetve csak néhányan, és ők is inkább segítők, mint rendfenntartók), a karszalagokat sem nézegetik minden méteren, sőt. Ez is annak a „mezítlábasságnak” vagy ártatlanságnak a bizonyítéka, amit a szervezők, így Bérczes László is hangsúlyoztak. Valamint az, hogy rengetegen voltak egészen kicsi gyermekekkel vagy éppen kutyákkal.

Ez a mezítlábasság néhol azért kellemetlenségeket is okozott, lévén a vendéglátás esténként csak nehezen tudott megbirkózni a többezres tömeggel. A kemping melletti fürdőknél is sorok voltak, de villámgyorsan rájöttünk, hogy a lehetőségekhez kell igazítani a zuhanyzás idejét, így a szerda reggeli félórás sorban állás gyakorlatilag nullára csökkent. Első katlanosként szükség volt egy fél napra a helyszínek és a buszok áttekintéséhez – persze ehhez a korai ébredés is hozzájárulhatott. A falvak közötti közlekedés egyébként a lehetőségekhez képest kitűnően vizsgázott. Az „ördög elfutott”, ahogy a fesztiválon töltött két nap is, de az élmény megmarad...