Lehetetlen kitörni a „Nagy Testvér” öleléséből?

Egyelőre kudarc kísérte a 2009-ben hatalomra került új japán adminisztráció politikáját, amit jól bizonyított, hogy súlyos vereséget szenvedett a júliusi felsőházi választáson. Japán egyre inkább elszakadna az Egyesült Államoktól és töltene be egyfajta egyensúlyozó szerepet Ázsiában, de a régi szövetséges erre, úgy tűnik, nem hajlandó.

A 2009-es japán kormányváltás – a Japán Demokrata Párt (DJP) több mint ötven év után megtörte a Liberális Demokrata Párt (LDP) egyeduralmát – nem volt forradalom. Barack Obama győzelme inkább tekinthető annak, mivel a várakozások hatalmasak voltak és ő lett az Egyesült Államok első színes bőrű elnöke. Japánban azonban győzelmét követően a DPJ nemcsak új arcokat vitt be a politikába, hanem annak alapvető természetének átalakítására készült. A kormánypárt az ázsiai országot egy teljesen működő demokráciává kívánta alakítani, és nem egy de facto egypártrendszerű bürokráciává.

Az újságok értékelése szerint azonban mára a DPJ elveszítette támogatottságát, tevékenysége általános csalódást váltott ki. A bürokrácia elleni küzdelem megbukott, és a kormánypárti politikusok egyre több hibát vétenek. Az utóbbi idők egyik legrosszabb lépése Kan Naoto miniszterelnök kijelentése volt a felsőházi választások előtt. A miniszterelnök bejelentette, hogy megemelik az áfát, amely miatt a DPJ el is vesztette a felsőházi választást, és így a többsége is elfogyott. A kormányzat másik nagy ballépése az Okinawa szigeti amerikai katonai bázis kapcsán tett ígéret volt, miszerint a külföldi csapatoknak távozniuk kell. Ez az ígéret az első lépés lett volna afelé, hogy a szigetország megkezdje az elszakadást legnagyobb szövetségesétől.

Kemény árat kellett fizetni az alkuért

A második világháborút követően a konzervatív LDP az amerikaiak legnagyobb külföldi szövetségese volt, hasonlóan Olaszországhoz, ahol szintén amerikai támogatást élvezett a jobboldal, nehogy a kommunisták kerüljenek hatalomra. Japán függősége még nagyobb volt, mint az európai államoké, mivel hadseregüket nem fejleszthették, és az új alkotmány is amerikai sugallatra született. Létrejött egy ki nem mondott egyezség, hogy a japánok a forrásaik nagy részét a gazdaságba fordítják vissza, míg az amerikaiak megvédik az országot a külső veszélyektől.

Mindezért azonban drága árat kellett fizetni, mivel a stabil egypártrendszer kormányzása alatt az állam korrupttá vált. Hasonló volt a helyzet Olaszországban a hidegháború végéig, azonban a politikai változásokkal a régi pártok is megbuktak Európában. Kelet-Ázsiában ez a folyamat elmaradt, mivel Észak-Korea és Kína továbbra is kommunista állam maradt. Ázsiában 1945-höz képest jelentősen megváltoztak a politikai viszonyok. Kína nagyhatalommá vált és ellensúlyt vele szemben csak a demokratikus Japán képes nyújtani, azonban politikai rendszere erre nem biztos, hogy alkalmas.

Arculcsapást kapott a kabinet?

Ezt felismerve a DPJ egyenlő szövetségesi viszonyt kívánt kialakítani az Egyesült Államokkal, nem pedig mint egy protektorátus állam kívánta folytatni külpolitikáját. Ennek egyik legfontosabb lépése lett volna, hogy az amerikai csapatok távoznak Okinawa szigetéről. Az USA azonban nem így értékelte a dolgokat és nemet mondott a japán kormány kérésére, amivel az jelentős népszerűségvesztést volt kénytelen elkönyvelni. Az USA inkább elfogad egy nehezen működő egypártrendszerű államot, mint egy erős demokratikus szereplőt. Ha az Egyesült Államok komolyan veszi demokratikus ígéreteit, akkor nem kellene gátolnia egyik legerősebb szövetségesének az erőfeszítéseit.

(Forrás: project-syndicate.org)