– Hogyan értékeli a saját és a magyar csapat szereplését a müncheni világbajnokságon? Mekkora mezőnyben kellett helytállni?
– A magyar csapat célkitűzése egy érem és egy olimpiai kvóta volt előzetesen, amit kimondva-kimondatlanul rám alapoztak. Azzal, hogy megszereztem Magyarország első londoni kvótáját, és mindhárom olimpiai számban döntős voltam négyévenként megrendezésre kerülő világbajnokságunkon, minden várakozást felülmúlt. Számítottam arra, hogy valamelyik versenyszámomban érmes leszek, de arra, hogy a királykategóriának is nevezett összetett versenyszámot fölényesen nyerem, előre én sem mertem fogadni. Összességében a világbajnoki arany- és ezüstérem megszerzése a világbajnokság legeredményesebb puskás versenyzőjévé tett, s ezzel bizonyítottam, hogy idén januárban nem véletlenül választottak a sportlövészet „aranylabdásának”, ezzel egy nagy lépést téve a világ legjobb sportlövője cím megvédésének érdekében.
– Mint ismert, Németországban 5 millió igazolt lövő versenyzik. Hazánkban hányan űzik ezt a sportágat, és milyen feltételek között?
– Németország és önmagában Európa a világ elitjét alkotja a sportlövészetben, ez megmutatkozott a vb utáni statisztikákban is, Európa söpörte be az érmek 70 százalékát. Bár hazánkban leszűkült az élvonal, még nem késő rendbe rakni a hazai sportlövészetet, hogy minél több értékes éremmel öregbítsük sportágunk hírnevét, utalva itt olyan legendás lövőre, mint például a kétszeres olimpiai bajnok Takács Károly, aki éppen 100 éve született. A feltételek jócskán elmaradnak a nyugati vagy éppen a keleti színvonaltól, s lassan már lőtér sem marad, ahol akár egy kisebb nemzetközi versenyt rendezhetnénk, így sürgős lépéseket kell tenni a sportág megújítása érdekében.
– Miért nem szentelnek elég figyelmet ennek a sportágnak hazánkban annak ellenére, hogy komoly eredményeket tud felmutatni?
– Azért, mert a mai modern világban a média az úr, így mindenképpen szorosabbá kell tenni az együttműködést a szövetségnek és a sajtónak. Igen, ez munkával jár, de ahogy én megharcolok az érmekért a lőállásban, ugyanúgy meg kell harcolnia a sajtó kegyeiért a vezetőségnek. Ez komoly marketingmunkát igényel, s lehet honnan példát meríteni, hiszen az úszószövetség az Eb-n igencsak kitett magáért e tekintetben.
– A nem olimpiai számokban milyen eredményei vannak, egyáltalán miért érdemes ezeken részt venni?
– Ugyanúgy, mint a kajakosoknak vagy éppen az úszóknak, nekünk is vannak nem olimpiai versenyszámaink, amit azért érdemes csinálni, mert óriási tapasztalatra tehetünk szert, ami lehet, hogy épp az olimpia döntőjében hozza meg a gyümölcsét. Ezek a versenyszámok picit különböznek, de csiszolják a technikát, és nem utolsósorban ugyanazok az ellenfelek vannak, mint az olimpiai számokban. Az eredményeim ezekről a versenyekről: hétszeres világbajnok és hat világcsúcs.
– Idei eredménye hogyan helyezhető el az összes magyar sportoló szerepléséhez képest?
– Ez idáig én vagyok idén az egyetlen férfi egyéni világbajnok olimpiai versenyszámban, ráadásul a négyévenkénti vb-ről, az első magyar olimpiai kvótaszerző még egy ezüstéremmel megerősítve. Ehhez jön még nem olimpiai számból két vb-ezüst és olimpiai számból Eb-ezüst, s hab a tortán, hogy a Nemzetközi Sportlövőszövetség (ISSF) januárban a világ legjobb versenyzőjének választott. A hazai férfi versenyzőkkel összehasonlítva is jócskán kiemelkedő eredményeket szállítottam.
– Van-e esélye az év sportolója cím elnyerésére?
– Kell ennél több? Vagy tegyük fel elvonatkoztatva, más szemszögből a kérdést: mivel lehet felülmúlni egy olimpiai aranyérmet? A válasz egyszerű: két olimpiai aranyéremmel, vagyis eredmények szempontjából magasra tettem a lécet, de szurkoljunk még azoknak a versenyzőknek, akiknek még van világbajnokságuk az idén, aztán majd utána visszatérhetünk a kérdésre.
– Mik a jövőbeli tervei, és hány olimpiára tervez még?
– A sportlövészet nem kifejezetten a fiatalok sportja, ráadásul most léptem még csak az ideális sportlövő életkorba, mert a szakemberek szerint 30 éves kortól akár 50 felett is lehet olimpiai érmekért küzdeni. Ha minden ideálisan alakul, akkor még 5 olimpiára utazhatok potenciális éremesélyesként, és még egy beleférhet levezetésnek. A szlovénok legendás lövője, Debevec ugyanannyi idősen volt az első olimpiáján, mint én, és az ötödiken lett érmes, majd a hatodikon olimpiai bajnok. Athénben az utolsó lövésén múlott az aranyérme, végül negyedik lett, Pekingben, a hetediken bronzérmes lett. Most, 48 évesen abszolút éremesélyesként készül Londonra, vagyis a nyolcadik olimpiájára.
– Milyen tartalékokkal rendelkezik még a sportág a jövőre nézve, van-e esélye másnak is még Önön kívül kvótát szerezni a londoni játékokra?
– A kvótaszerzés megváltozott a sportlövészetben, így nehezebb a kijutás, rövidebb idő áll rendelkezésre a kvalifikációra, mint Peking előtt. Bognár Richárd duplatrapban abszolút esélyes a kvótaszerzésre, és női pisztolyban Csonka Zsófia is jó esélyekkel szállhat harcba. Szerencsés esetben ehhez jöhet még egy-két kvóta. Szóval, három-öt kvótával számolok. De sok idő van még hátra, és javulhat még a helyzet.
Nagy sikerek a nem olimpiai sportágakban
A Magyar Sportlövők Szövetsége fontosnak tartja, hogy a nem olimpiai szakágak világversenyeken történő versenyzését is támogassa. A magyar sportlövészet legfiatalabb szakága, az elől töltő fegyveres szakág is jelentős sikereket ért el. A hazánkban mindössze egy évtizede létező lövészeti ág válogatottja (Nyitrai József, Mészáros Gyula, Nagy Imre, Németh Balázs) egy egyéni bronzéremmel (Nyitrai József, 50 m csappantyús hadipuska álló), egy csapatezüstéremmel (50 m kovás szabadpuska álló) és egy csapatbronzéremmel (50 m csappantyús szabadpuska álló) tért haza a Portugáliában (Barcelosban) rendezett világbajnokságról. A vb-n 25 ország 400 versenyzője vett részt. A szakág versenyeinek különlegessége, hogy a sportlövészek modern feltételek mellett használnak céllövészetre 19. század előtti fegyvereket.
A számszeríjászok is remekeltek. A sajtótájékoztató hajnalán értek haza két ezüst- és egy bronzéremmel. Sidi Péter – aki az olimpiai szakág mellett a számszeríjászatban is jeleskedik évek óta – egymaga két ezüstérmet szerzett „match” kategóriában, Mátrai István pedig bronzérmet nyert „field” kategóriában.
origo.hu
Az idő nem mindig barátja a bornak – meddig őrizhető a nedű?
