The New York Times (nytimes.com)
Mindkét oldalon beszállnak a szomáliai polgárháborúba a kalózok. Van olyan bandavezér, aki a törzsi vezetőket támogatja magánhadseregével, más kalózok azonban a militáns iszlamista szervezetekkel karöltve szedik az adót.
Iszmail Hadzsi Nur, Hobjo falucska kormányzati tisztviselője úgy döntött, a helyi kalózbanda segítségét kéri az al-Sabab ellen. A New York Times ott volt, amikor a két fél megpecsételte a szerződést: Nur többtucatnyi gépfegyveres figurától körülvéve ölelte meg a jól ismert vezéreket, avagy új „testvéreit”. „Két tűz közé kerültünk, és bár ezek az emberek bűnözők, meg kellett velük barátkoznunk” – magyarázta a férfi. A szomáliai kalózok nem a megbízhatóságukról híresek, így nem tudni, mennyi ideig tart majd a különös szövetség.
Mohamed Garfandzsi, a hobjói kalózközösség vezetője féltucatnyi elrabolt hajót tudhat a háta mögött, a pályafutása során beszedett több millió dolláros váltságdíjnyereségét pedig egy kisebb hadsereg felállítására költötte: a hírek szerint több száz kiképzett, felfegyverzett férfinak parancsol, osztagát 80 nehézgéppuskás támogatja és fél tucat légvédelmi ágyúval felszerelt teherautó. Az sem egyértelmű, a falu fogadta-e fel Garfandzsit, vagy az döntött kegyesen úgy, hogy védelmébe veszi Hobjót. Amikor ugyanis nemrégiben a településre érkező tucatnyi újságíró a helyi véneket kérdezgette, hirtelen megjelent a kalózvezér, és engedélyezte a kormányzatiaknak a beszédet, a fotósoknak pedig a fotózást.
Hobjóban és a környékbeli falvakban tehát a kalózok járőröznek, a néhány tucat kilométerrel délebbre fekvő falu, Kszarardhir vizeit azonban már a Hizbul Iszlam és az al-Sabab mellett álló banditák ellenőrzik. Az iszlamista felkelők eredetileg a „szentségtelen” kalózkodás megszüntetését fogadták meg, a pénz azonban a jelek szerint fontosabbnak bizonyult, mint a hit. Szomália kalózai tehát egymás ellen is harcolnak. Garfandzsi eredetileg nyilván profitszerzési célból állította fel a sereget, emberei azonban most már azt állítják, vezérük kész szabadságharcos. „Néha csak bűntettek árán lehet elérni a szabadságot” – magyarázta az egyik kalóz az újságíróknak.
The Times (thetimes.co.uk)
Rekordokat döntött Tony Blair memoárja. A nagy vihart kavaró könyvből megjelenésének első napján többet adtak el, mint Peter Mandelson „The Third Man”-jéből három hét alatt, mely eddig a nyár legnagyobb politikai slágerének számított.
A Waterstone kiadó tájékoztatása szerint még sosem fogyott ennyire egyetlen memoárkötet sem, mint az ellentmondásos volt miniszterelnöké. „Mindent felülmúlt, amit csak meg lehet nevezni – közölte Jon Howells, a Waterstone szóvivője. – Russel Brand, Peter Kay, Dawn French (brit színészek), Beckham – mindannyian hihetetlenül sikeres önéletrajzi műveket tudhatnak magukénak, de Blairt meg sem tudják közelíteni.”
Neil Denny, a The Bookseller könyvmagazin főszerkesztője úgy becsüli, körülbelül 200-400 ezer kemény fedelű példányt adhatnak el a könyvből csak Nagy-Britanniában. Az Egyesült Államokban a nagyobb közönséget tekintve még ennél is nagyobb számokat várnak, de a memoár Kanadában, Ausztráliában és a kontinentális Európában is érdeklődésre számíthat. Valószínű tehát, hogy a négymilliós előleget végül nem kell veszteségként leírnia a kiadónak, sőt ha Denny jóslata beválik, a Waterstone jelentős haszonra tehet szert. Ha továbbra is ilyen sebességgel fogy a könyv, még Blair is újabb összegekhez juthat, ezeket azonban a volt miniszterelnök egyenesen a brit légió alapítványának küldi majd.
