A mozi négy bankrabló története köré épül, akik már számtalan balhét végigcsináltak együtt, mindig óramű pontossággal, hiba nélkül. Vezérük, Doug (Ben Affleck) mindig mindent gondosan kitervel, egyik rablásuk alkalmával azonban nagy hibát követnek el: magukkal viszik túszként Claire-t (Rebecca Hall), a fiók vezetőjét. Miután szabadon engedték – attól tartva, hogy valamit elmondhat a rendőröknek –, főhősünk titokban megfigyeli, hogy kiderítse, mennyit tud. És természetesen szép lassan megkedvelik, majd megszeretik egymást. A civilben kőbányában dolgozó férfiről nem is sejti újdonsült szerelme, hogy ő volt az, aki elrabolta. Közben pedig az FBI ügynökei gőzerővel nyomoznak. A bankrablós mozi negyedóra után átvált romantikusba, majd drámába – lassanként megismerjük az Affleck által megformált bandavezér tragikus életét. Aztán az utolsó fél órára újra felgyorsul a történet (jön a szokásos utolsó balhé is).
A már unalomig ismert panelekből építkezik a film, igazából minden fordulata sejthető. Mondanivalója sem tartalmaz semmi újdonságot, a bűnből nehéz kitörni, mindenért meg kell fizetni és hasonlók. Ennek ellenére mégis jól sikerült a Tolvajok városa, mert Affleck olyan erős világot épít a rendezésével, amely mellett ezek a negatívumok nem tűnnek annyira jelentősnek. Hiába olyan az első néhány perc, mintha csak A sötét lovag kezdő képsorait látnánk, hiába villan be többször is a Szemtől szemben.
Körülbelül arányosan adagolta a rendező az akciót, a romantikát és a drámát. Affleck ugyan csak három bankrablást épített be a filmbe, ezek azonban egytől egyig nagyon jól megvalósított jelenetek. Feszültek, pörgősek és kellően izgalmasak. És még egy hatalmas autós üldözést is kapunk. Természetesen kiderül, hogy főhősünk csak az őt körülvevő világ miatt lépett a bűn útjára. Ezt finom eszközökkel, lassanként hozza tudomásunkra a forgatókönyv. Ezzel párhuzamosan pedig (az újdonsült szerelem hatására is) Doug leszámolna eddigi életével, persze ez nem mindenkinek tetszik...
A Chuck Hogan Tolvajok hercege című regénye alapján készült film sikerének egyik titka az erős színészi jelenlét. Ez nem vonatkozik Ben Affleckre, aki inkább a romantikus részeknél él. Vele ellentétben A bombák földjénben megismert Jeremy Renner nagyon erősen jelen van a vásznon. Ő alakítja főhősünk barátját és társát, a kőkemény és lobbanékony írt. Rebecca Hall is hiteles a félénk, majd szerelmes Claire szerepében. Az FBI-ügynököt megformáló Jon Hamm (Reklámőrültek) okos és kíméletlen, ugyanakkor (vagy talán épp ezért) egyáltalán nem kedvelhető. Társa, a Lostból és a The Good Wife-ból ismert Titus Welliver viszont mintha csak a létszám miatt szerepelne. Ugyanígy a banda másik két tagja is csak egy-két mondatot kap. Az embernek olyan érzése van, mintha róluk elfeledkezett volna a rendező. Náluk jelentősebb szerepet kapott a Virágárust (a maffiafőnököt) megformáló Pete Postlethwaite, vagy a Doug apját játszó Chris Cooper, csakúgy mint Blake Lively.
Hiába a máshonnan kölcsönvett panelek, az egyedi összeillesztésnek, az erős atmoszférának és a színészi játéknak köszönhetően egy olyan filmre válthatunk jegyet, amely a 125 perces játékideje ellenére is izgalmas és érdekes tud maradni mindvégig. És ez a mai ínséges időkben nagy szó. Nem filmtörténeti mestermű, de mindenképpen bizonyítja Affleck rendezői tehetségét.
