Erről Igor Kudrin, a szentpétervári tengerészek és tengeralattjárósok klubjának elnöke szólt a Néva-parti városban pénteken tartott sajtóértekezletén. Korábban a haditengerészet vezetése bejelentette, hogy az Auróra megszűnik hadihajó lenni. A vonatkozó parancs, amelyet Vlagyimir Viszockij, a haditengerészeti flotta főparancsnoka írt alá, heves tiltakozást váltott ki.
Kudrin szerint már zajlik is az átadás-átvétel a hosszú ideje múzeumként szolgáló cirkálón, ahonnan a haditengerészek december 1-jén elvonulnak, de a civil személyzet státusai legkorábban is december végén jönnek létre. Hozzátette: aggasztónak tartja, hogy az átmeneti időszakban mindössze három takarítónő és hat őr marad állományban. A klubelnök arról is beszámolt, hogy a hadihajó rendkívül rossz műszaki állapotban van, és felhívta a figyelmet arra, hogy a cirkáló bonyolult műszaki berendezésének karbantartásához különlegesen képzett műszaki személyzet szükséges. Ezenkívül az évek során a folyó betemette azt a hatalmas gödröt, amelyet éppen a nagy hajó számára kotortak ki korábban, s ma már mindössze fél méter van a hajó alja és a fenék között. Úgy vélte, a múzeumi dolgozók szerény fizetésével aligha lehet magasan képzett szakembereket alkalmazni, márpedig ilyenekre van szükség, ha az a cél, hogy a hajó fennmaradjon.
Az Auróra páncélos cirkáló a balti-tengeri flotta állományába tartozik még egy rövid ideig, 1903-ban bocsátották vízre, vízkiszorítása 6731 tonna, sebessége 20 tengeri csomó, a legénység létszáma 578 fő. Részt vett az 1904–1905-ös orosz–japán háborúban, és 1917 elején, a februári forradalom idején legénysége fellázadt. Az 1917. októberi felkelésre ugyan a dokumentumok szerint a történelmi legendával ellentétben nem az Auróráról adtak jelt, de a cirkáló legénysége elfoglalta a Miklós cárról elnevezet hidat, és lehetővé tette, hogy a Vörös Gárda egységei behatoljanak a város központjába, a legénység egy része pedig közvetlenül is részt vett a fegyveres felkelésben.
A hajó, amelyet számtalan, s köztük sok remek művészeti alkotás örökített meg, 1948. november 17-én, a nagy októberi szocialista forradalom emlékműveként vetett horgonyt azon a helyen, ahol ma is áll.
(MTI)

Megrázó gyilkosságok – nő a feszültség a magyar társadalomban