A Videoton labdarúgócsapata egyértelműen azzal a céllal vágott neki a mostani szezonnak, hogy megszerzi története első bajnoki címét. Ez az előző bajnokságban már majdnem sikerült a dr. Mezey György vezette piros-kékeknek, de akkor a hajrában fontos találkozókat buktak el, s az utolsó játéknapon Győrben elszenvedett 1-0-s vereség azt jelentette, hogy a Kecskeméten úgyszintén kikapott Debrecen ülhetett fel ismét a trónra.
A nyáron komoly erősítésbe kezdett a fehérvári alakulat, a hírek szerint csaknem 400 millió forintnak megfelelő összegért megvásárolták a svéd AIK Stockholm gárdájától Djordjicot és Mutumbát, ám ők csalódást okoztak, alig-alig kerültek be a csapatba. Egy időre a Partizan Beográdtól szerződtetett montenegrói kapus, Bozsovics is kikerült a pikszisből, miután sokat hibázott az első fordulókban. A kezdeti nehézségek (döntetlen a nyitó fordulóban az újonc Siófok otthonában) után azonban hamar összeállt a csapat, a jobbhátvéd Lázár Pál Lipták Zoltánnal egyetemben bekerült a válogatottba is, de Vaskó Tamás is egyre jobb formába lendült a szezon végére, s a korábban jobb oldalon szerepelt Andjics személyében megtalálták az ideális megoldást a bal oldalra. A középpályán a sokáig sérült Nagy Dánielt Gosztonyi András pótolta, de ő meglehetősen visszafogottan teljesített ősszel, Sándor Györgynek viszont voltak jó meccsei, míg Farkas Balázs remek védőmunkával segítette csapatát. Nem beszélve Elek Ákosról, aki alapemberré vált az Egervári Sándor vezette nemzeti csapatban is, mellette Vasziljevics és Polonkai is be-beverekedte magát a kezdőbe, ők közepes teljesítménnyel rukkoltak ki. Elöl André Alves élete formájában futballozott, 14 góljával magasan vezeti a pontvadászat góllövőlistáját, Nemanja Nikolics viszont nem tudta megközelíteni korábbi játékát, Lencse Lászlónak és Goran Vujovicsnak pedig alig-alig jutott lehetőség a bizonyításra.
Összességében a fehérvári csapat annyival volt jobb a többinél, hogy nem akadt hullámvölgy a teljesítményében, mindig hozta a papírforma találkozókat, csak Debrecenben kapott ki, miközben nyert Zalaegerszegen, Pápán, Kecskeméten és az Újpest ellen is. Egyedül a Honvéd elleni hazai vereség nem illik a képbe, de a hétpontos előny így is elegendő lehet a folytatásban az álmok elérésében.
Remekül teljesített az ősszel a Zalaegerszeg és a Kaposvár is, Csank János és Sisa Tibor legénysége nem várt eredményt produkált ebben a fél évben. A zalaiak rendkívül egységes csapat benyomását keltették, még Pavicsevics korai sérülését is át tudták vészelni, hiszen Rajcomar és Simon Attila sem maradt adós a gólokkal. Pedig a remekül fejelő szerb centerre épült az egykori kapitány stratégiája, így idény közben kellett szerkezetet és taktikát váltani. Csank húzásai abszolút beváltak, Illés kiváló teljesítményt nyújtott, mint ahogy Kamber és Horváth András is hasznos munkát végzett a középpályán.
A Rákóczinak annyival volt nehezebb a helyzete, hogy a csaknem nyolc évig az együttest irányító Prukner László helyére elég későn érkezett Sisa mester, ám a csapat fantasztikus tartásáról tanúbizonyságot téve elképesztő lendülettel kezdte így is a szezont. A Kaposvár sokáig vezetett is, folyamatosan a dobogón vagy annak közelében állt, miközben egyre-másra épültek be a csapatba a saját nevelésű fiatalok, úgymint Balázs Benjamin vagy éppen Kulcsár Kornél, akik egyértelműen a következő generáció legfényesebb csillagai lehetnek. Oláh Lóránt is korábbi önmagát idézve lőtte a gólokat, illetve mozgatta csapatát.
Az őszi idény végére felért a dobogó közelébe a Ferencváros és a címvédő Debrecen is. A zöld-fehérek remekül igazoltak a nyáron, Marek Heinz igazi vezéregyéniséggé vált új csapatában, de a tavasszal még nehézkesen mozgó André Schembri is kiváló formába került, Pápán lőtt mesterhármasa egyenesen élményszámba ment. A védelem közepére vezényelt Csizmadia Csaba is kimagaslott társai közül. A Fradi útja azonban nem volt töretlen a negyedik hely eléréséig, az Újpesten elszenvedett 6-0-s „zakó” talán az egész klubtörténet legmegalázóbb veresége volt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Fradi könyvelhette el a legnagyobb különbségű vendég győzelmet (Pápa 5-0) és vereséget is (Újpest 0-6) egyben. Prukner László azonban nem engedett az akkor sokat bírált háromvédős rendszerből, amely az ősz végére egyre inkább beérett, igazolta a korábbi kaposvári tréner elveinek igazságát.
Debrecenben más volt a gond a szezonban, itt ismét a hármas terhelés (bajnokság, kupa, nemzetközi kupa), valamint a játékosok fásultságán kellett úrrá lennie Herczeg András klubmenedzsernek. A nemzetközikupa-szereplés most sem hozta el a várt eredményeket, a Loki eddig ötből ötöt bukott el a PSV, Samdoria, Metaliszt Harkiv fémjelezte Európa-liga-csoportban. Egyedül talán Czvitkovics Pétert nem illetheti kritika, úgy tűnik, a fiatalon mély vízbe dobott középpályás végre beérett, s olykor zseniális megoldásaival, góljaival kápráztatta el a hajdúsági drukkereket. Kapusposzton viszont jelentősen gyengült a csapat, sem Malinauskas, sem pedig a saját nevelésű Verpecz nem vált be, de a védelem is többet hibázott a kelleténél. Jobban mondva az elvártnál. Laczkó Zsolt és Varga József ismét beverekedte magát a válogatott keretbe, így számukra szintén előrelépést jelentett az ősz, de Yannicktól és Coulibalytól sokkal többet vártak volna a hívek.
A középmezőny élére jött fel a Paks, amely mindenkinél többször fordított vesztes állásból, s a kezdeti nehézségek után komoly erővé vált a szezon második felében. Böde Dániel élete legjobban sikerült fél évén van túl, Kis Károly ugyanis megtalálta a korábban védekező középpályásként szerepeltetett játékos igazi posztját a két támadó mögött. A távozó Tökölit ugyan nem teljes mértékben tudta pótolni Montvai Tibor, de Kiss Tamás és Vayer Gábor fel-fel tudott zárkózni Böde mellé.
A Pápának is voltak jobb és rosszabb sorozatai, egy azonban biztos, Véber György munkáját nem kellőképpen becsülik meg a Lombard szurkolói. Az egykori újpesti kedvenc lelkesedése áthatja a labdarúgókat, akik olykor-olykor valóságos eksztázisban futballozzák végig a kilencven percet. Goran Marics leigazolása itt is telitalálatnak bizonyult, Gyömbér és Abwo is dicséretet érdemel még, Bárányos és Tóth Norbert ellenben nem most zárta legjobb fél évét.
Felemásra sikeredett ez a félszezon a Honvéd, a Kecskemét, a Győr és az Újpest számára. A kispesti gárda Massimo Morales vezetésével jó középcsapattá formálódott, legyőzte idegenben a Ferencvárost és a Videotont, odahaza viszont nehezen boldogult még a nála gyengébb riválisokkal is. A vége előtt aztán a pénzhiány miatt lemondott az olasz mester, akinek helyét tavasztól Supka Attila veszi majd át.
Edzőváltáson esett át a Kecskemét is az ősz során, Urbányi István helyét a régi ismerős Tomiszlav Szivics foglalta el a lilák kispadján. Sziviccsel szinte megtáltosodott a csapat, hat találkozóból ötöt megnyert az együttes, nem csoda, hogy a szerb trénerrel két és fél évvel hosszabbított a napokban a klub vezérkara.
Pintér Attila ugyan a helyén maradhatott Győrben, de a remek Európa-liga-szereplés a hazai eredményesség rovására ment, a zöld-fehérek végül a 10. helyen zárták a fél évet. Hol van már a tavasszal ódákba szökkenő, szinte áthatolhatatlan győri védelem. Igaz, komoly alapemberek estek ki sérülés miatt az együttesből, de így is többet vártak a szurkolók az előző szezon bronzérmesétől.
Újpesten viszont egy ideig úgy tűnt, a pénztelenség teremtette fiatalítás még gyümölcsöző is lehet, Egerszegi, Tajthy, Simon és a többi feltörekvő ifjú megbízhatóan teljesített a mérkőzéseken, ám a szezon vége felé már lanyhult a figyelem és a lelkesedés, így Mészöly Géza tanítványainak végül meg kellett elégedniük a 11. pozícióval.
Nem érezheti magát biztonságban az MTK, a Vasas és a Siófok sem. A továbbra is szinte kizárólag saját nevelésű fiatalokat foglalkoztató MTK-nál egyre nagyobb gondot okoz a labdarúgók rutintalansága, ám a klubnál gondolni sem mernek a kiesésre. Garami József is amondó, tavasszal acélosabb csapat lesz a Hungária körúton. Micsoda változás ez ahhoz képest, hogy az elején még élen álltak a kék-fehérek!
Angyalföldön is zavaros volt a helyzet, pedig az egyesület most ünnepli százéves centenáriumát, s bizony, a Vasas-hívek nem ilyen esztendőről álmodtak a nyáron. Giovanni Dellacasát el is küldték a kispadról, de Komjáti András vezetésével is csak kezdetben volt nagyobb a lelkesedés, a végére vele is hitehagyottá vált a csapat. A legmélyebben a ZTE-től elszenvedett 6-0-s MK-vereség idején volt az együttes.
Siófokon viszont számítottak arra, hogy nehéz lesz az élvonalbeli megkapaszkodás, éppen ezért minden egyes megszerzett pontot megbecsültek a Balaton partján. Egy időre pedig reflektorfénybe is kerültek, amikor sorozatban három győzelmet arattak (Ferencváros, Debrecen, Szolnok). Ám hamar visszaesett a sárga-kék alakulat, olyannyira, hogy csupán egy pont választja el a már kiesőhelyen álló Haladástól.
Amelynek ugyancsak jót tett az edzőcsere, Csertői Aurél helyére az az Aczél Zoltán került, aki legutóbb a magyar válogatott pályaedzője volt Erwin Koeman kapitánykodása idején. Aczél irányításával parádés hazai mérleget produkáltak a szombathelyiek, egy abszolút reménytelen pozícióból szinte beérték az alsóházi csapatokat. Szolnokon viszont egyre reménytelenebb a helyzet, az ősszel megszerzett nyolc pont elenyészőnek tűnik ahhoz, hogy a várva várt bennmaradást kiharcolhassa a csapat. Vágó Attila után Simon Antal sem volt eredményesebb a vasutasokkal, éppen ezért nem volt meglepő, hogy több mint féltucatnyi labdarúgótól még az év vége előtt megváltak a klubnál. Az már annál inkább, hogy épp az alapembernek számító játékosok közül válogattak. Nagy kérdés, hogy sikerült-e helyükre újakat szerződtetni, s velük sikerül-e megtartani az első osztályú tagságot?
A Monicomp Liga őszi végeredménye:
1. Videoton 36 pont
2. Zalaegerszeg 29
3. Kaposvár 29
4. Ferencváros 28
5. Debrecen 28
6. Paks 28
7. Pápa 23
8. Honvéd 22
9. Kecskemét 21
10. Győr 20
11. Újpest 19
12. MTK 19
13. Vasas 17
14. Siófok 17
15. Haladás 16
16. Szolnok 8
A góllövőlista élmezőnye:
14 gólos: Andre Alves (Videoton)
9 gólos: Oláh Lóránt (Kaposvár)
8 gólos: Ferenczi István (Vasas), André Schembri (Ferencváros), Tököli Attila (Kecskemét)
7 gólos: Prince Rajcomar (Zalaegerszeg), Rajczi Péter és Tisza Tibor (Újpest)
