A kiállítás megnyitása az Iparművészeti Múzeum újjászületésének napja volt – derül ki Takács Imre főigazgató szavaiból. Mint a gyűjteményt bemutató hétfői sajtótájékoztatón fogalmazott: hosszú, kereső időszak után talált rá arra az útra az Iparművészeti, hogy a saját gyűjteményére büszke, tudását és szellemi tőkéjét kihasználó intézménnyé váljon. Az új kiállítás pedig méltó nyitánya ennek az új korszaknak – mondta.
Az Esterházy család kincstára 1919-ben került köztulajdonba, majd a Tanácsköztársaság bukása után Esterházy Pál herceg az Iparművészeti Múzeumban helyezte letétbe. A II. világháború alatt azonban biztosabb helyet keresve, várbeli palotájuk pincéjébe menekítették. Végül itt érte bombatalálat, a páratlan kincseket (illetve ami megmaradt belőlük) csak 1948–1949 telén tudták kimenekíteni a romok alól. Ezt követően azonnal megkezdődött a gyűjtemény restaurálása, mely még ma is tart, munkát adva a réz-, fa-, textil- és ötvösmestereknek. A pusztítás igen jelentős volt. A fémtárgyak, ötvösművek és ékszerek közül hetvenhetet restauráltak, konzerváltak azóta, de hatvannyolc tárgy teljesen megsemmisült. A különböző típusú órák gazdag sorozatából tizenegy darab túlélte a háborút, nyolc elpusztult. A fegyverek közül harmincöt tönkrement, huszonhatot restauráltak. A textíliák és ruhadarabok közül hatvanat meg tudtak menteni, huszonhét elpusztult.
– A Fraknói-gyűjtemény egyes részeit már bemutatták a nagyközönségnek, de így az egészet még sosem – hangsúlyozzák a kiállítás kurátorai, Pásztor Emese és Tompos Lilla. Csak a forrásokból tudunk hasonló családi kincstárakról hazánkban, de ez az egyetlen, amely fennmaradt. Európában is egyedülálló az ilyen 16–17. századi textilgyűjtemény. Mindenhez a legjobb alapanyagokat használták, a legjobb mesterek közreműködésével. A majd hetven textiliát bemutató kiállítás másik érdekessége, hogy olyan öltözetek is láthatók, amelyek még restaurálásra várnak. A gazdag textilanyagot a Nemzeti Múzeumból és a Magyar Nemzeti Galériából kapott festmények és metszetek teszik teljessé.
Színes ruhákban pompáztak
A tárlat első terme az ereklyéket és zsákmányokat mutatja be. Itt olyan kincsek szerepelnek, mint Oláh Miklós esztergomi érsek vagy Hunyadi Mátyás király dolmánya. Legalábbis a hagyomány szerint, mert az uralkodónak tulajdonított ruhadarabról a vizsgálatok során kiderült, hogy néhány évtizeddel később keletkezett. Féltett kincsként őrizték Sobieski János lengyel király eredetileg vörös kaftánját is. Komoly nehézséget jelentett a textíliák azonosításánál a színük megváltozása, fakulása – hangsúlyozzák a kurátorok. Hiszen hiába szerepel az inventáriumban, hogy például egy ruhadarab fügezöld volt, ha ma már szürke. „Meg amúgy azt sem lehet tudni, hogy mondjuk az érett vagy az éretlen füge színét keressük” – teszi hozzá Tompos Lilla.
A kiállított, csak ünnepnapokon viselt, értékes ruhákat generációkon át hordták. Európában ez időben a spanyol divat hódított, a magyar urak ugyanakkor ragaszkodtak a divatos selymekből, bársonyokból készített mentéhez és dolmányhoz, mely nemcsak rangjukat, hanem nemzeti identitásukat is hangsúlyozta – mondja Tompos Lilla. További eltérés, hogy nyugaton általában feketében jártak, a magyar urak viszont színes ruhákban pompáztak. A kiállításon megtekinthetők az Esterházy Miklós és Pál által viselt popmás ruhák is. Viselőjük halála után is féltve őrizték a textíliákat, bár némelyik legendáról a vizsgálatok során kiderült, hogy nem állja meg a helyét. A kincstár egyik darabját, egy vörös atlasz selyeminget Esterházy László páncélingének vélte a családi hagyomány, melyben életét vesztette a vezekényi csatában. A ruhaneműt kegyelettel őrizték, a források vizsgálatából azonban kiderül, hogy biztosan nem abban ölték meg. Bátyja egyik levele szerint kék színű volt, ráadásul 23 szúrással oltották ki az életét, ennek ellenére az ing sértetlen, ráadásul vörös.
Egy óriási jancsik
A kincstár részei voltak a lóöltözetek is, melyeket ünnepi alkalmakkor, felvonulásokon viseltek a lovak. Pásztor Emese elmondása szerint a megőrzött lószerszámok többsége magyar vagy török eredetű, csak egy-kettő nyugati. Egyikük például Rudolf prágai udvarából került Fraknóra. Több díszes török cafrag (nyeregtakaró) és arannyal kivert nyereg is emeli a tárlat pompáját. A kiállított tárgyak közül az egyik legérdekesebb egy óriási, fejedelmi minőségű jancsik. Az egész lovat beborító, ezüsttel átszőtt selyemszövet takarót több száz rubinkő ékesíti.
Az utolsó teremben a házöltözetek kaptak helyet, vagyis a hálószobák textíliái. Itt található Oláh Miklós több darabból szabott, ezüstdróttal átszőtt, valamint Lorántffy Zsuzsanna az erdélyi fejedelmi udvarban készült paplanja is. A paplanok különlegessége, hogy az alsóneműkhöz hasonlóan alig maradt fenn belőlük pár darab. A házöltözetek között látható olyan asztalterítő is, mely eredetileg török imaszőnyeg volt, valamint az egyetlen fennmaradt magyar ágyfüggöny is.
A kiállított tárgyak segítségével nemcsak az Esterházy, hanem a velük kapcsolatba került családok életmódjába, szokásaiba, háztartásába és ruhatárába is bepillantást nyerhetünk. Igazi időutazáson mehetünk keresztül, a vérzivataros török kor más oldaláról is képet kaphatunk.
Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból
Iparművészeti Múzeum, Budapest
2010. december 21.–2011. augusztus 28.
