Christian Wulff aláírása nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a keresztény-liberális (CDU/CSU-FDP) koalíció által az alsóházban megszavazott törvény hatályba léphessen. Az ellenzéki pártok (SPD, Zöldek, Baloldal) hevesen tiltakoztak a törvény ellen, amely de facto a Schröder-kormány által az erőműveket üzemeltető konszernekkel 2001-ben kötött megállapodás felrúgását jelenti. A fenti egyezmény értelmében egy-egy atomerőmű átlagosan 32 évig termelhet áramot, így a legfiatalabbakat is legkésőbb 2020-ben le kellene kapcsolni az energiahálózatról.
Ezzel szemben a Merkel-kormány és a konszernek idén szeptemberben kötött alkuja az idősebb erőművek üzemidejét nyolc, a fiatalabbakét 14 évvel hosszabbítja meg. (A legrégibb építésű és reaktorbiztonsági szempontból is erősen aggályos erőműveket – például Biblis A és B – már az idei év végén le kellett volna kapcsolni a hálózatról.)
Az ellenzéki pártok előbb a parlament felsőházában, a Bundesratban akarták megtorpedózni a törvényt, ám annak illetékes bizottsága úgy határozott, hogy a tartományok kamarájának nem kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Így az ellenzéknek már csak egy lehetősége van az „atomtörvény” megfúrására: az alkotmánybíróságon akarja megtámadni. Ezt az utat már az alsóházi szavazáskor kilátásba helyezte több olyan tartomány, amelyet a szociáldemokraták kormányoznak.
Berlini megfigyelők kétesélyesnek tartják az alkotmánybíróság állásfoglalását, amely ráadásul meglehetősen időigényesnek ígérkezik. Az SPD és a Zöldek számára így feltehetően csak az a lehetőség marad, hogy a 2013-as választások megnyerése után, kormányzati pozícióból semmisítsék meg a Merkel-kormány által hozott törvényt. A német lakosság többsége – felmérések tanúsága szerint – ellenzi az atomerőművek üzemidejének meghosszabbítását.
(MTI)
Szergej Lavrov: A Kreml acélidegzetű diplomatája
