Csőbombával és koporsóval várták a fejet hajtó királynőt

Száz évvel V. György után ismét brit uralkodó tette tiszteletét Írországban. II. Erzsébet történelmi látogatása azonban abban a tekintetben eltér nagyapja 1911-es vizitjétől, hogy ő már a független Ír Köztársaságba érkezett meg. A múlttal való közös szembenézés mellett gazdasági haszna is lehet a királyi útnak.

Hogy II. Erzsébet napokban befejeződött írországi látogatása nem a szokásos államfői protokollvizit volt, hanem történelmi utazás, az abból is látszik, hogy egyes lapok még annak is jelentőséget tulajdonítottak, milyen színű kosztüm volt a királynőn. (Türkiz egyébként, ami ugye a zöld – ez pedig a szigetország színe – egyik árnyalata.) Ezt azonban aligha fogják évkönyvekben rögzíteni, azt viszont már annál inkább, hogy II. Erzsébet volt az első olyan brit uralkodó, aki mint egy idegen ország feje lépett a Zöld Szigetre. Előtte hasonlót csak nagyapja, V. György tett, éppen száz éve, ám Írország akkor még Nagy-Britannia része volt.

Gesztusok sora

A négy nap alatt rengeteg gesztusnak lehetett tanúja Írország: kezdve attól, hogy a királyi pár repülője azon a légi bázison ért földet, amelyet arról az ír nacionalistáról, Roger Casmentről neveztek el, akit 1916-ban felségárulásért végeztek ki. A landolást követően persze elképesztő biztonsági intézkedéseket tettek: a golyóálló autót természetesnek vehetjük, azonban a Dublin utcáira vezényelt nyolcezer rendőr – ez a teljes ír állomány kétharmada –, a katonaság készenlétbe helyezése, a hermetikusan lezárt belváros és légtér már nem dukál minden külföldi delegációnak.

Ezer fekete léggömb

A független Írország történelmének legnagyobb biztonsági készültsége mellesleg nem is volt hiábavaló. Az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) szakadár radikálisai igazi és hamis bombákat is bevetettek, de az egyik buszjáraton talált csőbombát hatástalanították, a Dublin különböző pontjain elhelyezett gyanús csomagokról pedig időben kiderítették, hogy ártalmatlanok, és meghiúsultak az Észak-Írországba tervezett, zavarkeltő IRA-akciók is. Beszédes, hogy még Gerry Adams, az Írországgal való egyesülést évtizedek óta a legváltozatosabb módszerekkel szorgalmazó politikus is azt írta a Guardianbe: a királynő gesztusa akár egy új ír-brit kapcsolat kezdete is lehet. A Sinn Fein vezéralakja korábban elhamarkodottnak és érzéketlennek minősítette a brit uralkodó lépését, pártja pedig ezer fekete léggömböt engedett szabadon, de a dublini Emlékezés Kertjében tett koszorúzásról még ő is elismeréssel szól.

Nem csoda, a legnagyobb figyelmet kétségkívül ez vonzotta. II. Erzsébet fejet hajtott annál az emlékműnél, amelyet azok emlékére emeltek, akik életüket adták az ír szabadságért. Demonstrálók persze itt is voltak, akadt, aki egy fekete kartonkoporsót lengetett, rajta ez állt: Brit Birodalom. Mások pedig megpróbálták áttörni a rendőrsorfalat – nem sikerült nekik. A véres vasárnap hazájának számító Derryben született író, Sean O'Reilly mind a koszorúzásról, mind a biztonsági készültségről meglehetősen sajátosan és sarkosan fogalmazott. Előbbiről azt mondta, hogy egy kicsit többet kellene tennie ennél a királynőnek, utóbbit pedig feleslegesnek érzi, mivel „alig jelenik meg demonstráló az utcákon”. Szerinte az ír rendőrség csak Barack Obama látogatására edz.

Wow

A BBC királyi tudósítója, Nicholas Witchell persze mást emelt ki a vizitről: emlékeztet, hogy azt a szót, bocsánat, II. Erzsébet nem mondta ki a dublini várban tartott díszvacsorán. De – jegyzi meg – igen közel volt hozzá. „Mindazoknak, akiknek szenvedniük kellett közös, vészterhes múltunk miatt, kifejezem őszinte megértésemet és mély együttérzésemet” – fogalmazott Őfelsége. Az pedig, hogy hallgatóságát írül köszöntötte, úgy meglepte Mary McAleese ír köztársasági elnököt, hogy csak annyit tudott mondani: wow. Igaz, ezt háromszor is. Mindezek mellett eltörpül, hogy a királyi pár ellátogatott a Croke Parkba, az ír sport fellegvárába vagy a legendás ír barna sör, a Guinness gyárába is.

Az utazás előtt McAleese tökéletes pillanatnak nevezte a királyi látogatást, David Cameron brit kormányfő is hasonlóan fogalmazott: most nagyszerű alkalom nyílik, hogy a brit és az ír emberek emlékezzenek arra, hogy mi a közös bennünk. A szép szavak és a százéves évforduló mellett persze kőkemény érvekről és racionális érdekekről is szól a „tökéletes pillanat”: a válságtól sújtott zöld sziget Nagy-Britannia legközelebbi szomszédja és legaktívabb kereskedelmi partnere, éppen ezért nem érdeke Londonnak, hogy Dublinban beüssön a krach. Nem véletlen az sem, hogy egy héttel a történelmi út előtt Cameron egy nagyon előnyös brit kölcsönt ajánlott fel Írország számára, amelyről feltehetően szó esett, amikor a brit miniszterelnök látogatást tett írországi kollegájánál – pont akkor, amikor Őfelsége is.