Eszközhasználó halról készült fotó

Az ausztráliai Nagy-korallzátony felderítése közben egy búvár megfigyelte, amint egy ajakoshal kagylót tart a szájában, és egy sziklának ütögeti; kisvártatva meg is lett a jutalma, hozzájutott az áhított lágy részekhez. Az akciót sikerült fényképekkel megörökíteni – ezek az első felvételek, amelyek egy hal eszközhasználatát mutatják be.

Az eszközhasználatot, amelyet egykor kizárólag emberi vívmánynak tartottak, az elmúlt évtizedekben széles körűen dokumentálták az állatvilágban. A csuklyásmajmok például kalapácsként használnak köveket magvak, gyümölcsök vagy diófélék feltöréséhez, az új-kaledóniai varjak pedig gallyak segítségével húznak ki rovarokat egy üreges fából. Az eszközhasználó halakra azonban kevés példa akad, különösen a természetben.

A lövőhalak vízsugárral ejtik el szárazföldi zsákmányukat, azonban vita tárgya, hogy ez eszközhasználatnak minősül-e. Akadt néhány jelentés olyan halakról, amelyek meszes vázú élőlényeket (kagylót, tengeri sünt) ütögettek sziklához vagy korallhoz, de fényképes bizonyíték nélkül – közölte Culum Brown, a sydney-i Macquarie Egyetem viselkedésökológusa a Science magazin hírportálja szerint (http://news.sciencemag.org).

A kutató a jelen esetet leíró, a Coral Reefs című szaklapban megjelenő tanulmány egyik szerzője. A mobiltelefonnal lefényképezett ajakoshal (Choerodon schoenleinii) a tudós megítélése szerint szemmel láthatóan pontos ütéseket mért a kagylóval a sziklára, amely alatt kagylóhéjtörmelék tanúskodott arról, hogy a hal nem első alkalommal végezte ezt a tevékenységet.

Elisabetta Visalberghi, a római kognitív tudomány- és technológiai intézet primatológusa kissé szkeptikusan viszonyul a felfedezéshez. Szerinte az eszközhasználat definíciója alapján az állatnak fognia és használnia kell az eszközt, mondjuk egy követ. A most dokumentált jelenségre inkább az elő-eszközhasználat kifejezés illik, mivel a kagyló kinyitását szolgáló eszköz (a szikla) mozdulatlan – fejtette ki a kutató egy e-mailben.

Brown azonban azzal érvel, hogy egy haltól nem lehet elvárni a főemlősökkel vagy madarakkal szemben támasztott követelmények teljesítését. A halaknak egyrészt csak a szájuk áll rendelkezésükre, ha valamit meg akarnak fogni, másrészt a víz más fizikai határokat szab, mint a levegő. Egy kalapácsot például nem lehet hatékonyan meglendíteni a víz alatt.

(MTI)