A „szőröshangúak” maguk alá gyűrik a világot + Képek + Videó

Hot Water Music? Van, aki szereti, van, aki nem, de azt kár lenne tagadni, hogy óriási hatású zenekarról van szó. A hét nagylemezzel, két válogatásalbummal, és ki tudja hány EP-vel büszkélkedő bandát a szlovéniai Punk-Rock Holidayen kérdeztük a jelenről és a jövőről.

– De ha lehet választani a két típusú koncert között, melyiket preferáljátok?
Jason Black: – Ez nagyon sok mindentől függ, nehéz meghatározni pontosan. Alapvetően azt kell mondjam, hogy a klubkoncerteket sokkal jobban szeretem, és ezekből általában sokkal többet vállalunk, mint fesztivált. De ahogy Chuck is mondta, ezen a turnén volt egy-két meglepően jól sikerült szabadtéri fellépésünk is.

Chuck Ragan: – Néha előfordul, hogy egy fesztiválon borzalmasan játszunk, olykor pedig kifejezetten jól jövünk ki belőle. Ennek igazából az a lényege, hogy megismerjenek minket, mert általában nem a célközönségünk van ott. Ha lehetőséget kapunk, bárhol fellépünk.

– Hány új dallal álltok már készen?
Jason Black: – Oh, nagyon sokkal. Úgy értem, ezek még nem teljesen befejezett nóták, a vázuk már elkészült, csak igazából ki kell dolgozunk őket. Egy nagylemezhez azért már elég szerencsére.

Chuck Ragan: – Rajta vagyunk az ügyön valóban, és meg is vannak az ötletek, de mindegyikünk rendkívül elfoglalt. Most próbáljuk összerakni az elképzeléseinket, és megnézzük, mi sül ki belőle.

– A közelmúltban jelent meg a The Fire, The Steel, The Treads/Adds Up to Nothing című kétszámos EP-tek. Ennek a dalai már szerepelni fognak az új lemezen?
Chuck Ragan: – Még nem tudjuk pontosan, szóval vagy igen, vagy nem.

Jason Black: – Ezt nehéz előre megjósolni. Előfordulhat, hogy átírjuk őket teljesen, vagy inkább fel sem használjuk őket.

– Van már pontos tervetek arra vonatkozóan, hogy mikor rögzítitek az új szerzeményeket?
Chuck Ragan: – Erre megint csak kitérő választ adhatunk nektek. Jelenleg elsősorban a dalok megírására koncentrálunk, csak ha már olyan stádiumban lesznek, hogy mindössze csiszolgatni kell majd rajtuk, akkor fogunk elgondolkozni azon, hogy mikor megyünk stúdióba.

– Tehát akkor valószínűleg csak jövőre fog megjelenni.
Jason Black: – Így van, pontosan.

– Az utolsó nagylemezetek, a The New What Next 7 éve jelent meg...
Chuck Ragan: – Igen, de több mint két évig nem létezett a zenekar. Bár a többiek ekkor The Draft néven játszottak, csak én maradtam ki egy kicsit a közös zenélésből. Nem bántam meg, mint ahogy azt sem, hogy ismét együtt zajongunk.

– Mi a helyzet a különböző projektjeitekkel? Chris játszik a Ship Thieves-zel, Chuck, te akusztikus gitárral szólóban járod a világot, míg Jason a Senses Failben penget.
Jason Black: – A Senses Faillel minden rendben, velük is nagyon elfoglalt vagyok.

Chuck Ragan: – A zenélés rengeteg elfoglaltságot teremt mindannyiunknak, de úgy érzem, hogy ez mindenkinek így jó.

– Ha jól tudjuk, George Rebelo dobos visszatért a bandába. Ő tavaly még nem nálatok ütötte a bőröket, sokan azt hitték, hogy teljesen kiszállt a zenekarból.
Chuck Ragan: – Amikor mi Dave-vel (Dave Raun, a Lagwagon dobosa) turnéztunk, akkor George az Against Me-ben is játszott, de már otthagyta őket, hogy kizárólag velünk zenéljen. Amikor újra elkezdtük együtt játszani, akkor mindössze fellépésekről volt szó, nem pedig új dalokról. Most ez megváltozott, és George is úgy gondolja, hogy a Hot Water Music az első számú zenekara.

– Beszéljünk még kicsit erről a turnéról. Ki választotta a Make Do and Mendet előzenekarnak?
– Ők egy nagyon fiatal, és tehetséges csapat, akik azonkívül, hogy remek zenét játszanak, kiválóak a színpadon, és belevaló srácok mindannyian. Ami ugye roppant fontos, mert ilyenkor hetekig össze vagy zárva egy másik bandával. Szóval nem árt, ha jó arcokkal veszi körül magát az ember. Nagyon is sajnáljuk, hogy nincsenek ma velünk, bár nem tudom pontosan, hogy hol játszanak most.

– Mit vártok a szlovéniai, illetve a budapesti bulitól?
– Még nem játszottunk egyik helyen sem. A Punk Rock Holiday fesztivál elég jónak tűnik, gyönyörű helyszínen, remek zenekarokkal. A budapestit viszont már nagyon várjuk. Nagyon régen el kellett volna már oda jutnunk. Én két éve nyáron adtam már nálatok egy akusztikus koncertet. Hihetetlen volt az emberekből áradó szeretet, és olyan hosszú (több mint 2 órás – a szerk.) előadást talán az életben nem adtam sehol máshol. Szóval nagyon izgatottak vagyunk, hogy milyen lesz végre Magyarországon játszani. Tudjuk, hogy van néhány lelkes ember, aki eljön néha külföldre is azért, hogy lásson minket. Ahogy mondtátok, hogy ti is. Szóval ez fantasztikus, és egyben hihetetlen is számunkra. Igazán sokat ad ez nekünk.

– Az új szólólemezedről mit kell tudni, Chuck?
– Egy kicsit más lesz, mint az előzőek. Sokkal természetesebb lesz a hangzás. Úgy értem, csak akusztikus gitárt, harmonikát és persze hegedűt fogunk használni, az elektromos hangszereket és a dobot hanyagolni fogjuk. Lesznek vendégzenészek is, csak hogy néhányat említsek: Brian Fallon, a The Gaslight Anthemből, illetve Frank Turner. Az új szám, amit meg tudsz már hallgatni az interneten, pont egy olyan dal, amiben Brian is vokálozik. Tervezünk egyébként egy közös lemezt is, de egyelőre ő is nagyon elfoglalt. Ahogy lesz egy kis szabadidőnk, összeülünk, és megírjuk végre.