Kristóf Attila: (van-e távoli cél )

Mostanság, amikor arról olvasunk, hogy a technikai civilizáció és demokrácia hatalmasnak és rendíthetetlennek hitt szegletköve, az Amerikai Egyesült Államok roppant államadóssága, túlköltekezése miatt egyes hitelminősítők szerint a „bóvli” kategóriába kerülhet, valami furcsa, ijesztő érzés fog el bennünket: vajon a zsákutcának hol a vége. S vajon Kína hogyan, miként került a népi kohók világából a gazdasági és pénzügyi Parnasszusra? Gondolhatunk-e arra, hogy a felhajtóerő nem volt más, mint a nyomor, az önkény és igénytelenség elegye? Szerepet játszott-e ebben a meg nem születettek hatalmas tábora?

(Magyar Nemzet, 2011. augusztus 30.)