Lukács Csaba: Elfelejtettünk örülni annak, ami van, és kedvünket, jövőnket, életünket a sóvárgó vágyakozás határozza meg. Ha ez nem teljesül, szerencsétlennek, örök vesztesnek érezzük magunkat, és végzetes megoldásokon gondolkodunk. Tévedés ne essék: én sem tudok aludni, amikor tartozom valakinek, és különösen rosszul érzem magam azokban a pillanatokban, amikor reménytelennek látom a jövőt. De attól vagyunk emberek, hogy felállunk ezekből a helyzetekből, és akkor maradunk meg embernek, ha a legkiszolgáltatottabb pillanatokban sem válunk ösztönlényekké.
(Magyar Nemzet, 2011. augusztus 23.)
Lukács Csaba: Véres augusztus
2011. 08. 23. 6:45
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!