Különös hatást kelthet, amikor egy rideg börtön falai között lágy zene dallama hallatszik, ám ez nem ritkaság Venezuelában, ahol az ország nyugati részében található Coro börtön hatalmas betonudvarán gyakran játszanak klasszikus zenét az elítéltek. A mind a négy oldalán betonfallal és kerítéssel körbevett, kopár építményben őrtoronyból és kamerákkal figyelik a lakókat, de a zene segít abban, hogy ne tűnjön olyan nyomasztónak és barátságtalannak ez a hely. Hogyan lehetséges mindez?
A börtön hangversenytermében több mint 300 rab készül rendszeresen arra, hogy megmutassa zenei tehetségét. Egy részük valamilyen hangszeren tanul játszani: hegedűn, tubán, nagybőgőn vagy szaxofonon, míg a többiek a kóruspróbán edzik hangszálaikat. A Coróban fogva tartottak több mint fele vesz részt a zenei foglalkozáson. Ez sokkal népszerűbb tevékenység, mint az ácsmesterség, a fémmunka vagy a varrás, melyeket a börtönlakók számára kínálnak.
– Nagyszerűen érzem magam, miközben zenélek, de ez nagy felelősséget is jelent számomra – mondja a 23 éves Elisaul Salas fogvatartott és egyben karmester. – Az, hogy engem választottak erre a feladatra, arra ösztökél, hogy mindig előre nézzek – fogalmazott.
Hangszerek vagy fegyverek?
A börtönzenekar Venezuela sokat csodált zenei életének egy projektje. Az 36 éve életre hívott, El Sistemaként ismert programban eredetileg szegény sorsú gyerekekkel foglalkoztak, klasszikus zenére oktatták őket, és így jött létre a világhírű Simon Bolivar Youth Orchestra. Az orchestra egyik öregdiákja, Lenin Mora – aki egyben emberi jogi ügyvéd – találta ki, hogy bővíti ezt a programot és a börtönökben is elterjeszti. Az elején kétséggel fogadták ezt az ötletet, hiszen néhány hangszert akár fegyverként is lehet használni; a nagybőgő vagy a hegedű húrjai pedig alkalmasak arra, hogy felakasszanak vele valakit.
Abel Jimenez, a Coro börtönigazgatója azt mondja, hogy a kórus és zenekar a legjobb magaviseletű börtönlakókat tömöríti, olyanokat, akikkel több mint két éve nem volt semmilyen probléma. A zenélésnek köszönhetően olyan eredményeket értek el a rabokkal, melyekre korábban nem volt példa. A tagok vigyáznak hangszereikre, mert tudják, hogy ők felelnek érte. Az elítélteknek igazolniuk kell, hogy kiemelkedően jó a magatartásuk, ha csatlakoznak a zenekarhoz, emellett higiéniai, valamint a külső megjelenésre vonatkozó követelményeknek is meg kell felelniük. A zenekar- és kórustagok hosszú órákon át gyakorolnak a hét öt napján. A program jelenleg hét börtönben működik az országban, de további háromra akarják kiterjeszteni.
Javuló viselkedés
A szervezők azt remélik, hogy végül az ország harminchárom börtönében lesz ilyen lehetőség, de néhány börtön esetében ez nagyon valószínűtlennek tűnik. A zsúfolt fegyintézetek többségében ugyanis gyakoriak a lázadások és az erőszak. A főváros, Caracas közelében található El Rodeóban például több mint húsz embert öltek meg 2011 júniusában, majd amikor a rendőrök fegyvert és kábítószert kerestek a börtönben, még hárman életüket vesztették. Ám a Coro börtönben – amely Venezuela legújabb büntetés-végrehajtási intézménye – a zenekar a börtön dolgozói és a rabok szerint egyaránt hatalmas siker. Abel Jimenez azt mondja, vannak olyan rabok, akiknek korábban a legrosszabb volt a viselkedésük, és a zenekar ösztönző erejének köszönhetően kitűnő magaviseletűek lettek.
A Caracasban élő, most 28 éves Ramiro Rondon korábban egy bűnbanda tagja volt, és három évet töltött a Merida nevű börtönben, ahol klarinétozni tanult. Egy éve szabadult, és hangszerek javításán, restaurálásán dolgozik, valamint hetente egyszer most is klarinétozik. – Az életem százszázalékosan megváltozott – mondja. Kezdetben ugyan nehéz volt, de változtattam az életemen, és keményen dolgozom azon, hogy mindenből a legjobbat hozzam ki.
bbc.com
origo.hu
Pánik a Tisza Pártnál: nem tetszik Magyar Péter dézsmaprogramja a híveknek
