A Putyin-rejtély

Nagy Péter portréja függ a Kreml új urának irodájában. Jelcin utódávalkapcsolatban gyakran emlegetik a cár nevét. Azét az uralkodóét, aki 300 évevérrel és vassal nyitott ablakot Európára, modernizálta Oroszországot,s felépítette a „mocsarak süppedékein Pétervár karcsú palotatornyait”.A városét, amelyben 48 éve megszületett Vlagyimir Putyin.Éjjel kettő felé járt már, mikor az Aleksander House-ban szürke pulóverében, farmerban, kissé megkönnyebbülve lejött az első emeleten szendvics, üdítő mellett, a tévékre szegezett szemmel várakozó újságírók elé Vlagyimir Putyin. Oroszország újonnan megválasztott elnöke válaszolt a kérdésekre, majd a Moszkva melletti Barvihában lévő dácsára hajtatott, hogy kipihenje e történelmi nap, 2000. március 26. fáradalmait. A Jakimankán az ünneplés nem tartott túl sokáig, s szokatlanul visszafogott volt. Nem durrogtak a pezsgősüvegek, pedig ilyen fölényes győzelem után ez a világ bármely részén természetes lett volna. A stábközpont jóval hajnal előtt elcsendesedett. Néhányan morogtak, mondván, ilyen unalmas koronázást még nem láttak. Az egyik csinovnyik erre félvállról odavetette: – Mégis mit vártak? Vegyék észre, a reformok romantikus szakasza lezárult. Jönnek a szürke hétköznapok.A hideg tekintetű, fegyelmezettséget sugárzó, összességében mégis szürke egyéniséget sejtető szempár immár Oroszország elnökeként tekint ránk. A háttérben háborús romok. Aztán, ha beljebb lapozunk, általában a függöny mögül sejtelmesen előlépő vagy a tatamin ellenfelét acélkeményen megfogva kissé elmosolyodó, fiatalos férfit ábrázoló képeket láthatunk. Oroszország új cárjáét, Vlagyimir Putyinét.No, de ki is Oroszország új elnöke? Pályájának meredek felívelése után a hazai és külföldi lapok sorban nyomozni kezdtek életének titkai után, személyiségének megfejtésétől remélve a jövő kifürkészését. A feladat nem volt egyszerű, hiszen Putyin eddigi életének jelentős része a nyilvánosság kizárásával zajlott. Végül maga az elnök is segített. Négy orosz újságírónak mesélt önmagáról. Nagyapja az első világháború után szakácsként dolgozott Leninnél, majd Sztálinnál, míg apja szinte az egész életét a Jegorov vagongyárban dolgozta le. A második világháborúban részt vett Leningrád védelmében, a lábába szilánkokat kapott, így élete végéig sántított. Fia miniszterelnökké történt kinevezésével egy időben, 1999 augusztusában halt meg. Anyja már korábban távozott az élők sorából. Egyszerű, egész életében nehéz fizikai munkát végző asszony volt. Putyin két bátyja nagyon fiatalon halt meg, az egyik diftériában, Leningrád blokádja idején.- Putyin szüleinek nagyon nehéz sora volt – emlékezik az elnök általános iskolai osztályfőnöke, Vera Gurevics. – Képzeljék csak el, micsoda akarat kellett ahhoz, hogy édesanyja 41 éves korában vállalkozzon szülésre. 1952-t írtunk akkor – meséli a tanítónő. Vera Gurevics elmondta azt is, hogy Putyinék nagyon szerény körülmények között laktak. A kommunális lakásban nem volt se meleg víz, se fürdőszoba, vécé csak a lépcsőházban. Egyetlen szobában zsúfolódott össze az egész család. Igaz – jegyzi meg Vera Gurevics -, abban az időben az a húsz négyzetméter nem számított kicsinek. Az első szerelem még a diákkorhoz kötődik. Ahogy a barátai visszaemlékeznek, a lány rendkívül erős jellem volt. Az esküvő azonban elmaradt, pedig már megvették a gyűrűket és a menyasszonyi ruhát is. A szakítás okairól Putyin még a legközelebbi ismerőseinek sem árult el semmit. Csak később, 30 éves korában nősült meg. A kiválasztott, Ludmilla Skrebnyeva akkor stewardessként dolgozott, s Kalinyingrádban élt. Megismerkedésük Leningrádhoz kapcsolható.- A második napon koncertre, a harmadikon színházba mentünk. Három nap, három előadás! Lassan azonban búcsúznunk kellett. A metróban találkoztunk – emlékezik Ludmilla Putyina. – Vologya a barátjával érkezett, aki magunkra hagyott bennünket. Később elmondta, megdöbbent, amikor meglátta, hogy az utolsó pillanatban Vologya megadja a telefonszámát. Ilyen rövid ismeretség után ugyanis ezt idáig soha nem tette.Ludmilla akkor úgy tudta, udvarlója a bűnüldözés területén dolgozik. Putyin csak egy idő múlva mondta meg neki, hogy a KGB munkatársa.- Nekem persze akkor ez nem jelentett sokat. KGB vagy rendőrség, egyre ment. Ma már tudom, mi a különbség – mondja Putyin felesége. A találkozás után nem sokkal Ludmilla a Néva partjára költözött, s felvételt nyert a leningrádi egyetem bölcsészkarára, spanyol nyelv és irodalom szakra. Ma a spanyol mellett kitűnően beszéli a franciát, sőt a németet is. A diplomaszerzés után kezdődik a család németországi kiküldetése, s a KGB hírszerzőjét már a kis Masa is követi Drezdába, ahol később megszületik Katya. Az ötéves kiküldetés után immár Szentpétervárra térnek vissza, ahol újabb nyelvvel, a némettel felfegyverkezve Ludmilla asszony az egyetemen oktat. Munkahelyét 1994-es súlyos autóbalesete után hagyja ott. A nyolcvan kilométeres sebességgel haladó, általa vezetett Zsiguliba oldalról szaladt bele egy személygépkocsi. Súlyos gerincsérüléssel vitte a mentő a legközelebbi kórházba, ahol azonban az orvosok nem vették észre agyhártyagyulladással fenyegető koponyaalapi törését. Életét a pétervári katonaorvosi akadémia akkori vezetője, a jelenlegi egészségügy-miniszter, Jurij Sevcsenko mentette meg.A leningrádi egyetem jogi karát elvégezve 1975-ben Putyin a KGB hírszerző részlegéhez került, ahol hivatalos életrajza szerint a nyolcvanas évek végéig – más értesülések szerint 1991-ig – dolgozott.Az egykori NDK területén szolgált. Főhadiszállása Drezdában, a KGB Szovjetunión kívüli legnagyobb kelet-európai bázisán volt. Fő tevékenysége egy időben a Németország keleti és nyugati fele közötti kapcsolatok nyomon követése volt; elképzelhető, hogy a nyolcvanas évek első felében a Kelet-Németországban állomásozó szovjet csapatok politikai tisztjeként a katonák lojalitását figyelte, az évtized végén pedig valószínűleg az ipari kémkedés lett a szakterülete. Ekkor Drezdában állítólag egy olyan KGB-részleget irányított, amely kémeket szervezett be azok közé a keletnémet tudósok közé, akik az Egyesült Államokba és Nyugat-Németországba akartak kivándorolni. Ugyanekkor – a feltételezések szerint – a drezdai Robotron számítógépgyár nyugati kapcsolatainak felhasználásával igyekezett csúcstechnológiai ismereteket megszerezni Moszkvának. Az egyre-másra felröppenő pletykákkal kapcsolatban a Moszkovszkije Novosztyi Vlagyimir Krjucskovot, a KGB utolsó főnökét kereste meg, aki Putyin németországi évei alatt még a külső hírszerzést irányította. Az egykori főnök ma az ellentábornál, a moszkvai polgármesteri hivatalnál tanácsadó, s nem emlékezett arra, hogy valaha is találkozott volna Putyinnal, bár ezt nem zárta ki. Határozottan elutasította viszont azt a feltételezést, miszerint Putyin a nyolcvanas évek végén nem egyszerű hírszerző, hanem valamiféle „szuperspion” lett volna. Putyin alezredesként szerelt le. Elismerte, hogy azok az ideálok és célok, amelyek a szervezetbe való belépésekor előtte lebegtek, az 1991-es puccs után egytől egyig összeomlottak. Mint mondta, nehéz volt mindezt tudomásul venni, de választott: távozott a KGB-ből.- Ajánlottak munkát a moszkvai központi apparátusban – emlékezik. – Akkor azonban már megértettem, hogy annak a rendszernek nincs jövője, s akkor minek üljek, s várjam a szétesését.Visszatért Leningrádba, ahol előbb hajdani egyeteme rektorhelyettesének tanácsadója, majd 1990-től egykori tanára, a városi tanács elnökévé avanzsált reformpolitikus Anatolij Szobcsak tanácsadója lett. Miután Szobcsakot 1991 júniusában polgármesterré választották, Putyin a hivatal külkapcsolatokkal foglalkozó bizottságának elnöke lett. 1994-től a szentpétervári polgármester első helyettese, aki amolyan szürke eminenciásként kulcsszerepet játszott a város ügyeinek irányításában, a külföldi befektetőkkel folytatott tárgyalásokban. Pétervári támogatói, Szobcsak és Csubajsz különösen értékelték Putyinban, hogy nemcsak jó hivatalnok, de kitűnően informált is. Feltűnt, hogy külön dossziékban gyűjti a főpolgármester ellenfeleinek anyagát. A politológus Nyikolaj Petrov ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Putyin a régiók erős embereivel szemben is alkalmazta a zsarolás módszerét. Mikor azok nem úgy táncoltak, ahogy ő fütyült, megmutatta nekik a róluk összegyűjtött kompromittáló anyagait, és a publikálásukkal fenyegette meg őket. Egyszer viccesen meg is jegyezte, hogy háromféleképpen lehet hatni az emberre: zsarolással, vodkával vagy ha gyilkossággal fenyegetik meg. Ezeket a módszereket alkalmazta nemegyszer már a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetőjeként is.Miután a pénzügyi visszaélésekkel vádolt Szobcsak 1996 nyarán csúfos vereséget szenvedett a polgármester-választáson, Anatolij Csubajsz, az elnöki adminisztráció frissen kinevezett vezetője Moszkvába hívta Putyint. Az akkoriban igen befolyásos Csubajsz védence előbb a Mabetex-ügy kapcsán reflektorfénybe került Pavel Borogyinnak, a Kreml gazdasági-ellátási igazgatójának helyettese, majd nyolc hónappal később az elnöki adminisztráció vezetőjének helyettese, az úgynevezett ellenőrzési főigazgatóság vezetője lett.Jelcin 1998 júliusában kinevezte Putyint a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatójává, majd a fegyveres testületek működését koordináló nemzetbiztonsági tanács titkárává.- Olyan érzésem volt, mintha a szülői házba tértem volna vissza – emlékezik.Putyint mindvégig a Jelcin iránti feltétlen lojalitás jellemezte. Neve már Jevgenyij Primakov kormányfő tavaly májusi menesztése után is felmerült a lehetséges utódok között. Jelcin választása akkor Szergej Sztyepasinra esett. Ő azonban nem váltotta be a „család” reményeit, nem tudta megakadályozni a leváltása után fölöttébb népszerűvé lett Jevgenyij Primakov és a beteg Jelcint és környezetét egyre hevesebben támadó moszkvai polgármester, Jurij Luzskov szövetségét.A Sztyepasinnál jóval határozottabb és keményebb Putyin ideje augusztus elején érkezett el, amikor Csecsenföldről betörtek Dagesztánba az iszlám fegyveresek. A dagesztáni harcokat az emlékezetes házrobbantások követték, mire Putyin előrukkolt a Csecsenföld körüli biztonsági övezet létrehozásának programjával. A kordon helyett azonban Oroszország totális háborúba keveredett.A csecsenföldi beavatkozás „nemzeti hőst” csinált a kamerák előtt augusztusban még kissé félszeg Putyinból.- Engem nem lepett meg férjem villámgyors karrierje – mondja Ludmilla. – Borisz Nyikolajevics lemondásáról szilveszter délelőttjén értesültem. Egy barátnőm hívott fel a hírrel. Egész nap sírtam. Megértettem ugyanis, hogy a magánéletem ezzel befejeződött.Putyin népszerűségének okait kutatva a szakértők felvetik, hogy a választók szinte mindegyik rétege talál a személyiségében valamiféle hozzá közel álló vonást, életrajzi momentumot. Így a baloldaliak a „dicső tradíciók örökösét”, a csekistát, a fiatal Andropovot látják benne, míg a demokrata érzelműek Szobcsak követőjét, a liberálist, Csubajsz emberét. A centristák szemében pedig egyfajta ritka botanikai hibrid: a demokrata, a KGB-s s az erős államot akaró politikus keveréke. A Stasi egykori vezetője, Markus Wolf szerint Putyin a hírszerzőként eltöltött éveknek köszönhetően rendkívül tájékozott és nyitott. Az Oroszországot jól ismerő egykori titkosszolgálati főnök azonban úgy véli, hogy partnereinek nem lesz könnyű dolguk Putyinnal, hiszen az a tárgyalásokon rendkívül konzervatív, oroszos, már-már a kommunista stílust követi. Nem mindig tartja magát az elvekhez, „előszeretettel eteti be a halakat, ám ha nincs kapás, akkor kiveti a hálót”.- Kit tart a politikai vezetők közül a legnagyobbnak? – kérdezték nemrégiben Putyint.- Bonaparte Napóleont – vágta rá, és nevetett.- S komolyan?- Természetesen De Gaulle-t. De nagyra tartom a pragmatikus Ludwig Erhardot is, hiszen a háború utáni új Németország felépítése óriási munka volt.Az Oroszország jövőjéhez vezető választandó úttal kapcsolatosan egyelőre egyvalami tűnik biztosnak. Mégpedig az, hogy a kommunista Zjuganov is csak a kapitalizmus építésén tudna fáradozni. Jó néhányan azonban megjegyzik – köztük a duma alelnöke, a Jobboldali Erők Szövetségének egyik vezető politikusa, Borisz Nyemcov is -, hogy kapitalizmusból is legalább két változat merül fel Oroszország esetében. Az ázsiai jellegű, bizánci kapitalizmus, alattomos intrikáival, valamint az európai, a piacgazdaságé. A Szentpétervári Szociológiai Intézet vezetője, Alekszandr Duka hangsúlyozza: Putyin szintetizálónak nevezhető, a nyilatkozataiból körvonalazódó programja erős államra épített, szociálisan érzékenyebb piacgazdaságot, reformokat, egyfajta harmadik utat, a külföldi modellek és az oroszországi realitások egyesítését feltételezi. A Nyugat egyszerre lesz példa és vetélytárs. Úgy véli, a megintcsak felülről jövő modernizáció továbbra sem nélkülözi majd a bizánci elemeket, bár azok korántsem lesznek oly látványosak, mint az elmúlt évtizedben. A nómenklatúrán alapul, képessé teszi az országot kötelezettségeinek teljesítésére, kemény állami irányítással aknázza ki a gazdaság tartalékait, politikailag pedig amorf, de némiképp a totalitarizmus felé hajló s valahol mégis oligarchikus állami berendezkedés lesz.Abban is szinte mindenki egyetért, hogy az igazi akadályok csak most jönnek. A vele szemben támasztott elvárások ugyanis nagyon nagyok. Míg Jelcintől az oroszok „csak” a szabadságot, pontosabban a kommunizmustól való megszabadítást várták, addig Putyintól azt remélik, hogy megvalósítja mindazt, amihez elődje erőtlennek bizonyult. Nevezetesen, egyszerre érvényesíti a szabadságot és a jogrendet. Közben sokakban ott dolgozik a félelem is attól, hogy mi lesz, ha a vaskéz megfojtja az eddigi reformok eredményeként csírázó polgári kezdeményeket, az egyre inkább kivirágzó gazdasági vállalkozásokat, ha a központosításban nem tart mértéket, s ha a törvények diktatúráját a KGB-s példakép, Andropov mintájára hajtja végre. Elődei sorsára jut, Moszkva, a harmadik Róma pedig továbbra is a harmadik világ része marad?(Az írás részlet a szerző Korona kiadónál hasonló címmel, megjelenés előtt álló könyvéből)