Aukciós index: emelkedő árak

Még néhány hét hátravan a hazai őszi aukciós évad indulásáig, a nagyvilágban azonban nyáron sincs uborkaszünet. Az elmúlt hónapokban folyamatosan dolgoztak az aukciósházak. Miközben kvalitásos művek sora cserélt gazdát, elkészültek a gyorsjelentések az első fél év eredményeiről. A jelentések többnyire további felívelésről beszélnek: növekvő árakról, javuló minőségről. Mintha világszerte egyre inkább a minőség válna kulcsszóvá. Talán éppen ennek lesz köszönhető, hogy a kilencvenes évek elejének hullámvölgye után a nemzetközi műtárgypiac lassan újra megközelíti a nyolcvanas évek végének kimagasló eredményeit.A francia aukciósházak között például különös figyelemmel kísérik az egyik legtekintélyesebb cég, a párizsi Hotel Drouot tevékenységét. Nos, az első fél évben minden tekintetben javultak eredményei: az elárverezett művek 84,6 százaléka gazdára talált. A legmagasabb árat Paul Gauguin 1894-es akvarellje és a XVII. századi németalföldi Tomas Hiepes csendélete érte el: mindkettőért mintegy 320 millió forintnak megfelelő frankot adott új tulajdonosa, míg a harmadik helyre került képért, a Le Nain testvérek Péter tagadása című művéért 310 milliót. A spanyol aukciósházak tapasztalata szerint az Ibériai-félszigeten elsősorban a dekoratív alkotások iránt nőtt a kereslet, amit az is jelez, hogy az évad legmagasabb árát egy XIX. század végi képért fizették. Joaquin Sorolla 1891-es Tengerparti táját mintegy százötvenmillió forintnak megfelelő pezetáért – elővásárlási jogával élve – a spanyol állam vásárolta meg.Az itthoni első fél évet is a minőség határozta meg. Nem történtek nagy szenzációk – már ha egy-egy új cég fölbukkanását vagy egy műtárgypiaci szereplő bukását szenzációnak nevezzük –, s nem keltettek a korábbihoz hasonlítható hullámverést hamis vagy annak vélt művek körüli véleménykülönbségek sem. Az elmúlt évek festménycsúcsárai nem dőltek meg 2000 tavaszán, de összességében igen jó árszint alakult ki. Az élen továbbra is az 1998–99-es képek állnak: az első helyen Szinyei Merse Pál Parkban című képe (70 millió), Rippl-Rónai Józseftől a Lazarine, a művész felesége (44 millió) és Canaletto Velencei részlete (40 millió). Ezután következik a legmagasabb árat elért idei festmény, Kmetty János Csendélet újsággal és Kút folyóirattal című festménye (30 millió).Az idei rangsorban a második helyet Tihanyi Lajos Csendélete foglalja el (24 millió), majd Munkácsy Mihály Gobelinhímező lánya következik (22 millió). A lista érdekessége, hogy a tíz legmagasabb árat elért festmény között még egy Tihanyi-kép van (Trencséni utca, 19 millió) és további két Munkácsy-alkotás (Fiatal hölgy képmása, 16 millió és Tanulmányfejek, 15 millió). A legsikeresebb művek alkotói között két képpel képviselteti magát Vaszary János is (Akt a műteremben, 17 millió, Cirkusz 16 millió). Kimagasló árat ért el Székely Bertalan Forrás című alkotása (18 millió), Bornemissza Géza Műtermi csendélete és Kassák Lajostól a Népi motívumok is (15-15 millió).Igazán „képben” persze akkor lennénk a műtárgyak – pontosabban festmények – árait illetően, azok változásával kapcsolatban, ha több év, akár egy évtized eredményeit elemezve számolnánk be az összegekről. Nos, az az új kiadvány, amely a Nagyházi Galéria és Aukciósház – Képzőművészeti árverések eredményei 1994–1999 címet viseli, nem kis segítséget ad ahhoz, hogy tudatosítsuk az eddigi eredményeket, s adott esetben akár az árak további változásait prognosztizáljuk. Az aukciós index mintegy 2500 művész adatait tartalmazza ábécésorrendben, mindazokét, akiknek legalább egy alkotását aukcionálta a galéria az adott időszakban. A galéria 1994-ben rendezte első festményárverését, az elmúlt fél évtizedben a hazai műtárgypiac meghatározó tényezőjévé vált. 1996-ban éppen egy itt árverezett kép, Munkácsy Mihály Kézimunkázó ifjú hölgy ablaknál című alkotása jelentett korszakhatárt a magyar aukciók történetében. Az aukciós index adatai szerint a fatáblára festett, szignált olajfestmény 1996 novemberében 2,6 millió forintról indult, s 12 millióért kelt el.