A kutya baja

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény preambuluma szerint az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége. Van már hatályos állatvédelmi törvényünk, és megszülettek a végrehajtási rendeletek is (ha nem is mind). Ennek ellenére az állatvédelmi feladatokkal megbízott önkormányzatok és jegyzők – az állatvédők szerint – néhány kivételtől eltekintve nem látják el kötelességüket. Emiatt a Fehér Kereszt Állatvédő Liga augusztusban nyílt levelet intézett a belügyminiszterhez, hiszen a fővárosban például úgy lakoltatnak ki, hogy a lakásban talált kutyákat az Önkormányzati Vagyonkezelő Kft. emberei az utcára csalogatják, majd elkergetik, pedig a jogszabályoknak megfelelően a hátrahagyott dolgokról – így az ebek elhelyezéséről is – gondoskodniuk kellene.Azok az állatok, amelyeket befogadnak a gyepmesteri hivatalok, vagyis a sintértelepek, a vendégszeretetet két hétig élvezhetik. Ha viszont a siralmas körülmények között töltött tizennégy nap során nem jelentkezik a gazda, a kutyák vagy állatkísérletek alanyai lesznek, vagy elaltatják őket. Jobb a helyzet a leginkább adományokból működő állatmenhelyeken. Ezek a központi támogatások nélkül, magánszemélyek által létrehozott otthonok számtalan esetben a legjobb szándék ellenére is csak nyomorúságos viszonyokat tudnak teremteni védenceik számára. A legtöbb ilyen otthonban a pénz és a hely szűkének köszönhetően néhány hónap múltán elaltatják a gazdára nem lelő állatokat. Sorra létesülnek azonban az ócsai Szent Ferenc Állatotthon és a tököli Kék Kereszt Állatmenhely jó példája nyomán azok az intézmények, ahol nincs altatás. Ilyen a Pomáz és közvetlen környékén működő Pomázi Állatvédő Egyesület is, amelynek vezetője, Gáspárné Monostori Judit szerint csak így van értelme állatotthont létesíteni, máskülönben, ha nem sikerül új gazdát találni egy kutyának, az csak haladékot és nem életesélyt kap.– Ez viszont nem állatvédelem – jegyzi meg, miközben arról számol be, hogy ők a sintértelepekről is rendszeresen kimentenek kutyusokat. Saját menhelyük felépítését néhány hete kezdték meg, addig viszont, amíg elkészül, panzióztatják a kutyusokat.Az önkéntes aktivisták segítségével az utcáról begyűjtött állatok először állatorvoshoz (oltás, féregtelenítés, nőstények esetén ivartalanítás okán), majd ideiglenes befogadóikhoz kerülnek a végleges örökbefogadó megtalálásáig. Az örökbefogadásra jelentkezőket és a kutyák majdani körülményeit előzetesen megvizsgálják, látatlanban kutyát nem adnak senkinek, ráadásul az örökbe adott jószágok sorsát a továbbiakban is figyelemmel kísérik, alkalmanként meglátogatva az újdonsült gazdikat. Erre azért is van nagy szükség, mert az egyesülethez került kutyákat sok esetben gyötrelmes hetek vagy hónapok után taszították utcára, ahol gyakorta további szörnyűségeket átélve vegetálnak pusztulásukig, vagy ha szerencséjük van, menhelyre kerülésükig.– Volt olyan kutyánk – meséli Monostori Judit – amelynek a háta tele volt korbácsnyomokkal, míg a fülein elnyomott csikkektől származó égési sebeket találtunk. Azzal a kutyával hét hónapig kellett foglalkozni, mire viszszanyerte bizalmát az emberek iránt, azóta viszont büszke házőrző.A nagy terv, a kellően komfortos és minden igényt kielégítő menhely egyedülálló lesz a maga nemében, hiszen a kutyáktól gondosan elkülönített macskáknak is otthont ad majd, figyelembe véve a cicák fokozott kiránduló kedvét, szabad ki- és bejárást biztosítva nekik. Az állatorvosi rendelővel, fedett és téliesített kifutókkal ellátott otthonban minden lakó szabadon mozoghat, nem ketrecekben kell élniük. Az igazán mozgásigényes négylábúakat pedig sétálni is gyakran viszik. A komplexumnak legalább a tél beállta előtt el kellene készülnie, ennek viszont az az akadálya, hogy az adományokból összegyűlt pénz elfogyott. Az egyesület ezért további támogatókat keres, hogy az építkezés és a napi állatmentés ne álljon le.