Agrárvita

Most olvasom, hogy Nagy Tamás MOSZ-vezér szellemi leépülése elszomorító méreteket öltött – legalábbis Torgyán József szerint, aki a minap Kiskunfélegyháza dolgos népét tájékoztatta a sajnálatos eseményről.A földművelésügyi miniszter ezt Nagy vezérnek arra a kijelentésére alapozta, hogy a MOSZ úgy látja, a kormány gazdasági bűncselekményt készít elő a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényjavaslatról.Ezzel szemben Torgyán miniszter úgy véli, hogy Nagy Tamás a legjobban tenné, ha hallgatna, mint a kiselejtezett Szokol rádió, hiszen a kisegítő iskolás gyerek is tudja, hogy ő csinált tizenöt aranykoronából hárommilliárd forintot, ami nem igazán szép dolog.Sajnos, tette hozzá a miniszter, az a borzasztó nagy baj, hogy ezen a fronton még nem zárult le a rendszerváltás, talán el sem kezdődött.Aki még nem járt vidéki lakossági fórumon, fogalma sincs, milyen egy ilyen találkozó. Kellően elbutított népcsoportok esetén még székdobálásra is sor szokott kerülni, de hogy az ankét után könnyű pofozkodás zajlik a klubház mögött, arra be lehet venni egy csapott kanál arzént.Egy Fradi–UTE rangadót követő villamosborogatás ehhez képest csak amolyan könnyed esti séta.Mindezek ismeretében pillanatig sem szabad csodálkozni, ha felelős agrárpolitikusok esetenként szelíden kétségbe vonják egymás szellemi épségét – annyira hozzátartozik az már a társadalmi párbeszédhez, mint szalonnához a bugylibicska.EU-csatlakozás ide, mikrobiológia oda, legelőbb talán a talicskát kéne kitolni a trágyagödörből, abból baj nem lehet.Amúgy meg Torgyánnak van igaza: még messze nem zárult le a rendszerváltás. Az itt felejtett vörös–zöld bárókról már nem is beszélve.