Bankársors

A bankároknak sem könnyű. Most, hogy a nemzetközi pénzvilág vezérei lassan egy hete rendőri fedezet mellett remegnek Prágában, miközben odakint a placcon sok tízezernyi ember készül megostromolni a tanácskozás épületét, elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy a lakosság jelentős része utálja a fináncarisztokrácia képviselőit széfestül, kamatlábastul.Hiába rendelte ki a prágai rendőrkapitány még a náthás őrmestert, a defektes vízágyút is a laktanyából, attól nem szerette meg a tömeg a Világbankot és a Valutaalapot. (Ellenben kerekedett akkora csata a biztonsági emberek és a tüntetők közt, amilyet még dél-amerikai futballmeccsek végén se nagyon látni.)A bankszakma veszélyes üzem, mondta nemrégiben egy nagyon fontos ember idehaza a televízióban. Részletekről nem beszélt, így aztán nem értettem, mi a csodától nehéz egy bankár élete, amikor csak ott ül a bankban, számolgatja a pénzt, ábrázatokat vág, és elutasítja a hitelkérelmeket.Hát most már dereng valami. Attól nehéz bankárnak lenni, mert a bankárt mindenki utálja. Ha akad is olyan, aki mézesmázosan beszélget vele, teniszezni, vízisíelni hívja, elegáns éttermekben etetgeti, itatgatja – az mind-mind sanda, számító ember, VIP-hitelre, különleges kölcsönre spekuláló karrierista.Olyan, aki őszintén szeretne egy ilyen hervadt, hájfejű, szivarozó alakot, nincs. Aki minden átmenet és hercigeskedés nélkül. csak úgy hátba vágna, lebankárbandizna egy pénzintézeti vezetőt, még nem szült anya.És ez nagyon fáj a mi bankárunknak. Szomorúvá, kitaszítottá teszi. Ördögi körbe kerül, még több pénzt gyűjt, még több hitelkérelmet utasít vissza – és ettől még jobban utálják.Szemünk előtt a prágai példa.v