Halló, Béla!

Megőrülök a traccsoló telefonálóktól! Felhív Homogén Béla közalkalmazott Celldömölkről, és kereken hatvan percen keresztül egyfolytában beszél a membránba, hogy ő ugye csak azért hívott, mert ha nem hívott volna, akkor én nem tudnám, amit viszont okvetlenül tudnom kell, de majd így megtudom, hála neki, aki viszont mindezért nem kér semmi szívességet, pusztán csak el akarja mondani, mert hát ez aztán már tényleg mindennek a teteje, hogy a gáz vetné fel azokat a piszkokat...!Hogy mit akar elmondani Homogén Béla, miért éppen nekem, és hogy kit vessen föl a városi gáz, az az első húsz percben nem szokott kiderülni. Beszélgetőpartnerem ebben a periódusban megállíthatatlan, lepisszegni modortalanság... Így aztán csak mondja, mondja, mondja és mondja.Őrület!Valamelyik telefonszolgáltató cég kitalálhatna már valami blikkfangot az ilyen Homogén Bélákkal szemben, bánom is én, mit (közölje a horribilis számlát, adjon be valami fülsiketítő hangot stb.), csak tegye már le végre ez a Béla. Ilyen szolgáltatás azonban egyelőre nincs, így aztán Béla rendületlenül beszél, megállítani lehetetlen.Bonyolítja a helyzetet, hogy a mondókában se alany, se állítmány nincsen, indulatszó meg...??? Jelző az egész, ember legyen a talpán, aki kiigazodik benne – ámbár egy idő után már tökmindegy, csak vége legyen már...A monológ befejező ötven perce szellemi napalmtámadás, gyengébb idegzetű ember ilyenkor a falat kaparja, ruházatát tépkedi, később a telefondugaljat tiplistől...Bélának azonban mindegy, Béla mondja, Bélát nem lehet megszakítani, Bélának beszélnie kell... Be-szél-ni-e!Tele vagyunk Bélákkal.