A modernizáció mint világmagyarázó varázsige

Kezdetben voltak az „osztályok” és az „osztályharc”, amelyet mindenhol és mindenkor megtaláltak a hivatottak, ha a világ „lényegét” akarták bemutatni. Az „osztályharc” a „fejlődés” jele és záloga volt, primitív a nép, amely nem gyakorolta, és a legnagyobb bűnös és csaló az, aki ellene szólt vagy tett. Az osztályharc tehát zajlott, élesedett, sőt fokozódott, s eme tomboló gyűlöletből folyton születendő volt a szebb új világ, ahol – mint tudtuk – mindenki (majd) a szükségletei és képességei szerint...Az „ellenforradalmi burzsoázia és szekértolóik” azonban el akarták sikkasztani a létüket fenyegető „osztályharcot”, s más mozgatóerőket kerestek a „haladó proletariátus” helyes (osz-tály)tudatának megzavarására. Így náluk már régen felvetődött a szintén folytonos „haladásra” vezető „modernizáció”, mint amelyet tulajdonképpen minden „osztály” érdekében, az „egyetemes boldogulásra” vezető általános mozgatóként láttattak.Hogy mi volt a „modernizáció”? Nos, körülbelül a mindenkori új helyzetek voltak azok, amelyek „tudvalevőleg” eleve jobbak, mint a régiek, s ha mégsem, akkor csinálni kell egy még újabbat... S ha az sem jobb? Nos, az sem igazán baj, hiszen minden új valakiknek jó üzlet volt, valakik boldogan „önmagvalósítottak”, akár a legkíméletlenebb módon is leszámolva az avult régi híveivel, szétverve mindent, ami ellentmondott az új próféciáknak. A modernség és a modernizáció egyébként is egyenlő a szabadsággal, hiszen minden terhes kötöttség és kötelezettség nélkül lehet álmokat, víziókat, utópiákat kergetve a valóságot elképzeléseinkhez kényszeríteni. A modernizáció tehát isteni pozíciókat biztosító új teremtés, s ha becsődöl, nos, akkor újra kell kezdeni.Hogy valakik mindig keményen megfizetnek azért, mert egyesek az emberlét meghaladhatatlan korlátait figyelmen kívül hagyva kísérletezgetnek? Nos, az nem olyan nagy baj, hiszen az élethosszig való „modernizációra” orientált megmondó egyének, csoportok és intézmények azonnal tudnak segíteni egy korrigált „modernizációval”, nekik ez a mesterségük. Ha már az egyébként sem létező Isten úgy elfuserálta ezt a világot, hát nem kész szerencse, hogy valakik magukra vállalják a „modernizációs” hatalom terhét?Óriási felelősség ez, mivel hatalmas humanizmust kell érezni és gyakorolni ilyenkor. Például kíméletlenül fel kell számolni a „mo-dernizáció” ellenfeleit és degradálni kell azokat is, akik egyszerűen csak mást akarnak, nem veszik tudomásul, hogy csak a „modernizáció” a jó megoldás. Miből tudható, hogy csak erre lehet menni? Nos, ez nagyon egyszerű, hiszen a „modernizáció” nem más, mint bizonyos sikeresnek minősített „modellek” utánzása. Vagyis csupán azt kell csinálni, amit eme „előttünk járók” művelnek, s akkor mi is boldogulunk. Felesleges akadékoskodás minden provinciális kérdés.Felesleges aggódni azon például, hogy az utánzandó „modell” világához képest nálunk minden más. Nincsenek ugyanis „speciális körülmények”, s ha netán lennének is, fel kell számolni azokat. Még kevésbé legitim azt feszegetni, hogy az utánozni kívánt „modellnek” kritikája is van. Bízni kell az emberiségszerte elismert, tekintélyes tanítómesterekben, ők ugyanis megtalálják majd a javítást. Hogy e tanítómestereknek fogalmuk sincs az „elmaradott” világrészek feltételeiről és bajairól? Nos, aki ilyeneket mond, az kétségbe vonja az egyetemes humanizmusnak az egyetemes szükségszerűségeket és törvényeket felismerő képességét, vagyis tulajdonképpen rasszista, nacionalista...A „modernizáció”, akárcsak az „osztályharc”, „tudományos” törvény, a „fejlődés” elkerülhetetlensége, amelyben az fejeződik ki, hogy a teljesen anyagi lény ember mindig és mindenhol csupán saját anyagi jólétével törődik, pusztán azt teszi, amitől birtoklásban és élvezetben többet várhat. Az emberiség egysége is abban áll – ezért vannak okos emberek által felismert „egyetemes” társadalmi és történelmi „törvények” – hogy ez az állatokkal közös anyagi lény szellemét és lelkét csak mint az anyagi/evilági érdekeit leghatékonyabban szolgáló eszközt használja. Igazából az Ember teljesen egyforma, individualitása csupán anyagi céljaiban és azok mértékében áll. Önmagán túli céljai is azt szolgálják, hogy a saját minél jobb közérzetéhez megszerezhesse a szükséges partnereket!A „modernizáció” tehát állítólag egy korlátlan önmegvalósítási ígéret megvalósulása – hasonlóan a világforradalomhoz –, amely után mindenki egyenlővé válik a jogokban, élvezetekben, fogyasztásban – az Ember megistenül, hiszen minden lehet majd, ami akar lenni és mindent elérhet, amit akar. A modernizációs emberi önistenülést nem érdeklik a korlátok: sem a világ(természet) végessége, sem az egymást kioltó vágyak és érdekek realitása. A modernizáció leszámol ezekkel, hiszen a „moder-nizáció” mindenható hatékonysági állapot lesz, olyasmi, mint a permanens forradalom. Az lesz az evilági paradicsom. Lakosai mindenhatók és egyenlők egyszerre. Mint ez Amerikában van, illetve már látszik. A „modernizációban” mindenki dönthet, miután mindenkinek minden rendelkezésre áll – emberi jogon természetesen.S ha mégsem? Nos, akkor jönnek a jogvédelemre szakosodott hivatásos segítők. Mindig harcra készek és még modernebbek, mint az, ami éppen fennáll. Mert – természetesen – a „modernizációban” még akkor sincs megállás, amikor már minden és mindenki modern. Mert hiszen a rasszizmus, antiszemitizmus, populizmus, klerikalizmus és feudalizmus mindig lesben áll azért, hogy a teljes „modernizációt” visszaforgassa. Bár a történelem kerekét – emlékszünk – nem lehet visszafelé forgatni. De készen kell állni, mert a „nép” eltéríthető a számára legjobb „modernizációtól” is. Ezért aztán a „népet” rá kell kapcsolni a szabadság szükségszerűségével a tömegkommunikációs modernségforrásokra. Így nincs rá mód, hogy bárki is megálljon a „modernizáció” bármely fokán vagy formájában. Egy valódi modernizációs egyednek éjjel-nappal készen kell állnia arra, hogy a tegnapi, az elmúlt órai elavult énjét megvesse és leküzdje.A „modernizáció” tehát harc minden múlt ellen, amely legfeljebb újrahasznosítható hulladéka lehet az átmenetileg abszolút értékű jövőnek, hiszen a múlt csak zavarja az embert a szabadságában és a modernségben. Az elavult valakivel, valamivel tartósan azonosuló egyedek immobilak és „zártak”, korlátlanul nem tanácsolhatók a hivatásos média- és egyéb modernizátoroktól. S ez tűrhetetlen! Ahogyan a kommunista forradalom is csak világforradalom lehetett, úgy a „modernizáció” sem állhat meg sehol – még az abszolút emberi jogok birtokosainál sem, akiknek egyébként mindenre joguk van, csak nem modernizálódók nem lehetnek – mert az nem korrekt! S itt egy erős bástya helyett rés van, ahol a rasszizmus, antiszemitizmus stb. beteheti a lábát, s nyugodt pimaszsággal hivatkozhat a nem modernség – mint láttuk – nem létező jogaira, és tiltakozhat az abszolút jó „mo-dernizáció” ellen. Ez tűrhetetlen, állandó hivatal, orgánumok és kemény szervezet kell az antimodernizációs beállítottságok ellen. Az ellenforradalmat kíméletlenül le kell verni.Modernizációs bizalmi férfiak és nők állítandók mindenhová, felruházva a joggal, hogy az antimodernizáció minden moccanására lecsapjanak. Az ifjúságot teljesen el kell szigetelni az antimodernségtől – még az esetleges közömbösöktől is –, a szülőknek sincs joga útjába állni a modern gyermekeknek. Az örök „modernizáció” élharcosai nem engedhetnek az abszolút igazságból, amelynek lényege – mint a proletárdiktatúrának –, hogy pillanatról pillanatra létezik, azok „dialektikája” szerint, akik az Egész Emberiség „megmondói”. Valamely hivatott mindig tudja, mások merik, valaki pedig (meg)teszi. A „modernizáció” tehát „halad”, ő a „haladó”, erről nem is lehet vita.Világ modernizátorai, egyesüljetek! A modernizátornak nincs hazája! A „modernizáció” legrosszabb demokráciája is jobb, mint bármilyen más elavult rendszer legjobb formája. A társadalom modernizációt akar! A „modernizáció” a történelem gőzmozdonya, s aki nem modernizál, az ne is egyék!