Helyi közösségek, teljes önállóság

– Az önkormányzatiság kétségkívüli legnagyobb sikere, hogy fantasztikus energiákat szabadított fel helyben – jelentette ki Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati ügyekért felelős helyettes államtitkára. – Tíz évvel ezelőtt a parlament nagyszerű döntése volt, hogy a legkisebb helyi közösségnek is megadta a helyi kormányzás jogát. A rendszert leginkább az elaprózottsága miatt illeti vád, ám ez a honi településszerkezet jellegéből fakad. A gazdaságtalan működésre hivatkozni sem helytálló, még jó, hogy nem nyereségességet várnak – nyomatékosította.A települési önkormányzatok kiugró fejlesztéseket hajtottak végre a tíz esztendő alatt. Természetesen több eredményt mutathatnának föl, ha több pénzből gazdálkodhattak volna, de a közpénzek, s a helyi források együtteséből ennyire futotta – mondja a szakember.A polgármesterek mintegy fele a harmadik ciklusát tölti a szabad választások óta. Kara Pál szerint a rendszer fogyatékossága a középszinteken mutatkozik meg, a megyék nagy vérveszteséget szenvedtek az 1990-ben elfogadott önkormányzati törvény kompromisszumos megalkotásakor. A megyei jogú városok, de különösképpen a régiók státusa nem egyértelmű, az előbbieké olykor túl erős, az utóbbiaké nem eléggé körülhatárolt, s számos tekintetben kialakulatlan. A közigazgatási hivatalok által gyakorolt állami ellenőrzési rendszer is féloldalasan működik, a hivataloknak nincsen igazán eszközük a törvényellenes működés szankcionálására. Az önkormányzati szakértő úgy véli, az ellenőrzés helyett a felügyeleti jog oldaná meg ezt az ellentmondást.A normatív támogatási szisztémát is az önkormányzatiság gyenge pontja ként szokták megjelölni, ám ez nem elsősorban önkormányzati kérdés – szögezi le Kara Pál. Ha a központi költségvetés más elvek mentén juttatná a helyhatóságokhoz az őket megillető pénzt, ez önmagában akkor sem lenne több. A GDP emelkedése hozza magával a kényelmesebb gazdálkodást, ha bekövetkezik, mutatott rá. A helyettes államtitkár a főváros „túlsúlya” kapcsán elmondta: Bécsben például hivatali elöljáróságok működnek a kerületekben, Budapesten azonban elképzelhetetlen, hogy a tradicionálisan választott testületekkel regnáló kerületi önkormányzatok jogai csorbuljanak. A kétszintű önkormányzatiság problémáinak megoldására a feladat- és hatáskörök pontos körülhatárolását javasolja.